Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

601

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

602

De nézzük csak, mit s hogyan csinálnak másutt ? Á kath. tanítók választásánál az egyházm. tanfelügyelő, vagy helyettese vezeti a választást. A mi egyházkerületünk egy régi szabályrendelete már küldöttséget kívánt a paritás elvének megfeleló'en, csak az 1894-hen hozott szabályrendelet hagyta el, elég helytelenül a küldöttséget,

A kérdésben levő szabályrendelet teljesen a lelkészválasztási törvény alapelvein készült. Ne dobjuk hát ki belőle kicsinyes, garasos ok miatt azt a részt, mely hivatva van a tanítói állás külső tekintélyét emelni, a tanítónak az alkotmányos eljárás keretében megnyugtató helyet biztosítani, hiszen ez oly csekély gonddal, oly csekély kiadással jár, hogy igazán nincs értelme, hogy e miatt uira meg újra szabályrendelet módosítás provokáltassék.

Aztán, egyházi törvényeink megadták tanítóinknak azt a jogot, hogy az alkotmányos eljárás minden fórumában képviselve legyenek, ne akarjuk hátúkét kiszorítani olyan helyekről, ahol ők egyénileg és testületileg is érdekelve vannak, mert ez nem volna velük szemben méltányos eljárás.

Amit a cikk „baj“-nak minősít, tehát nem baj, sőt inkább helyes, szükséges, jogosult érdeme a szabályrendeletnek s a „több esperes“ ha nem alkalmazkodik hozzá, nem nagyon respektálja az egyházkerület törvényen alapuló szabályrendeleteit, pedig talán ők hivatott őrei volnának vagy mi — a törvények és rendeletek pontos megtartásának !! Pedig ám a példa . . . tanít! !

—n.

Hivatalos jelentés

a nyitrai ref. lelkész gondozása alatt álló missiókör 1908. évi állapotáról.

Egyházkerületünk múlt évi őszi közgyűlésének 258. pontja alatt a kerületi missió-bizottság jegyzőkönyvének e) f) i) alpontjában tett javaslat alapján hozott azon határozatának, mely szerint a gondozásom alatt lévő nyitrai és ruttkai missiókörről külön-külön jelentésben számoljak be, teljes mértékben nem, csupán a lehetőség határáig tehetek eleget, mert lelkészi ténykedéseim, miként azt a becsatolt utazási naplók is igazolják, igen szoros összefiiggészben állanak egymással ugyannyira, hogy külön utazási napló sem vezethető azokról. Egy és ugyanazon napnak délelőttje p. o. a nyitrai, mig a délutánja már a ruttkaiban ad elfoglaltságot. így tehát sem a felmerült költségek pontos megosztása, sem a teendőkre fordított idő vagy ut mennyisége, sem pedig az, hogy egyik vagy másik kör mily mértékben vette igénybe a munkaidőt, szigorúan el nem különíthető.

A jelentésnek egyéb részeit azonban készséggel tüntetem fel külön fejezetben mindkét missiókörben, amelyekből azért teljes képe kivehető a felmerült mozzanatoknak s úgy a vallás erkölcsi, mint az anyagi helyzetnek.

I. Nyitra. A lelkészi állomás székhelye ; a missiókörnek 1907. évi megosztása óta tartozik hozzá Nyitram. az érsekujvári s tornóci járások kivételével. Barsmegyének a Nyitra völgyében fekvő oszlányi járása, Trencsénm. Puchótol délre eső része. Kiterjedése 7000 □ km. ; a központon 258, a kerületen 619 lélekkel.

A) Valláserkölcsi állapot, hitélet. Ennek épsége és fokozatos fejlesztésére irányuló lelkészi munkásság a központban a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek megtartásában, a sákramentomok kiszolgáltatásában, a felmerült egyéb vallásos és egyházi szertartások végzésében, a konfirmálók előkészítésében, az intézetek ref. növendékeinek hitoktatásában, híveinkkel való érintkezés és jó viszony ápolásában, ügyesbajos dolgaikban tanácsadás, közbenjárás, a jótékonyság, áldozatkészség és vallásos buzgóság gyakorlására való buzdításban nyilvánult. A kerületen minden teendők és szolgálatok az elfoglaltság által engedett mértékben végeztettek, úgy azonban, hogy az elkerülhetetlenül szükségelt esetekben híveink igényei kielégittettek, különféle megkereséseiknek mindenkor eleget tehettünk úgy, hogy más lelkész, vagy idegen szertartás igénybe vételére nem volt szükség.

Röviden részletezve a lelkészi munkálkodást, a következő kép tárul elő: A központban minden hónapban három vasárnapon, továbbá karácsony, újév, március 15, nagypéntek, husvét vasárnap, áldozócsütörtök, pünköst vasárnap és a reformációi emlékünnep alkalmával volt istentisztelet és öt Ízben urvacsora-osztás.

Az istentiszteletek látogatása, ha tekintetbe veszszük híveink polgári állását, foglalkozását, hivatali és egyéb alkalmazásbeli lekötöttségét és azt, hogy mindezen téren a vasárnapi teljes munkaszünet nemcsak hogy ismeretlen, hanem egy napra való teendők félnap alatti elvégzése kívántatik — a városi gyülekezetek köztudomású átlagánál azért nem kedvezőtlenebbek. A javulás nem rajtunk, hanem az óhajtva várt társadalmi és államkormányzati akción áll s attól remélhető. A vasárnapi köteles foglalkozástól független elem azonban kifogástalan érdeklődést tanúsít és buzgón látogatja az Ur hajlékát és él az úrvacsorával is. Bántó körülmény, bár ez szintén országos tünet és a teljes vallási egyenlőség és viszonosság hiányának jele, sőt botrány köve, hogy a róm. kath. egyház tüntető ceremóniára, utcai felvonulásai s egyéb ünnepségeire a katonaság, rendőrség, tűzoltóság, sőt még egyéb testületek is, állami hivatalok vagy egyszerűen kivezényeltetnek, vagy elnöki presszióval mintegy kényszeríttetnek megjelenni. A közös ügyeket intéző országos protestáns bizottságunknak teljes eréllyel kellene felszólalni ezen félreismerhetetlenül prozelitás célzatú sérelem ellen s oly országos törvény létesítését, illetve a már régóta megalkotottnak minden téren való tiszteletben tartását követelni, mely örökre lehetetlenné tenné az ily lelkiismereti kényszert és sérelmet.

A kórházi szolgálat a betegeknek esetről esetre kifejezett kívánságára teljesített látogatásban és az