Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
585 586 DUNÁNTÚLI. PROTESTÁNS LAP. _____________5___________í________jí. méért való praesentiájakor beadott supplikátiónkra, melyet iu páribus kegyelmeteknek elkiildöttem, kiadták az o Felsége kegyelmes resolutióját és inclusive tőlünk érsek urunkhoz ő Nagyságához küldötték, melynek jóllehet párját ígéretünkért is eleget kértük, de ki nem adták, de szóval mondották, mint Orbán István secretárius és Fönturius registrátor uraimék, hogy csak az volt volna continentiája, hogy érsek ur informálja őfelségét arról, miért tartják a szegény prédikátorokat olyan vasas rabságban, a többit pedig áristomban '? Mi minthogy által értettük avagy csak az őfelsége elébbeni reeolutiójábul, ez azzal ellenkezvén, hogy az itt való caneellária osak időt akar töltetni vélük, de mivel tudtuk azt is, ha szintén tizszer instállunk is, mindaddig csak ez lészen a válaszunk, mig az érsek uj opiniója el nem érkezik. Azokáért innen Bécsbül lementünk Pozsonyba, Pozeonybul egész Gutáig, mely vagyon Csallóközben és mivel Nyavasdon értük el az érsek uramat, ugyanott is reggeli mise után a nuncius apostolicussal a templombul kijővén, megadtuk ő nagyságának az őfelsége parancsolatját, az mellett supplicátiót is magának is nyújtottunk be, szóval is, pedig őnagyságánál eléggé instállunk, melyre felette nagy fenyegetődzéssel én ellenem, hogy a véghelyek képében a harangot felkötöttem, de félre fogom kolompozni. Azonban hintóba ülvén az urakkal, ott olvasta meg az exhibéalt parancsolatot, cum inclusis paribus supplicationibus supplicationis oostrae, mind pedig a magához szóló supplicatiónkat. Mi Gutára is utána menvén, kívántam kegyelmes választ. Ugyanott a secretarius felfelé hiván, adott ilyen insructiót neki, hogy írja őfelségének, amely igy következik : „Non possum satis, mirari, quod üdém praesidarii tam imprudenter suam jactent fidelitatem, cum autem temporibus egressionis principum Trassylvaniae Bethlehem, Bocskai et Rákóci üdém contra progenitores Majestatis Vestrae rebellarunr, ita praesentes, data occasione praesto essent, ad insur gandum, úti ex documentis fiséi regii appareret. Mea ergo ratione praedicantium opinio est, ut adhuc intra aliquot dies mortificentur, et tandem vestra Majestas sacralissima expresso benigno mandato dignetur demandare, quod proscribantur et e regno Hungáriáé intra duas septimanas exeunt, cum ea expressa clausula, quod si qui post duas septimanas in ambitu regni Hungáriáé reperirentur, sententiae poenae capitalis et amissionis omnium bonorum subjidant eo facto irremissibiliter. Pro ulteriori verő informatione brevi ascensurus, Majestatem vestram sacratissimam de totali negotio informare non intermittam“. Ezt mi oly helyen állván, az holott az ur eszében nőm vett lenni, magunk mind jól hallottuk, mindazáltal azután is, mintha semmit sem tudtunk volna benne, mégis instáltunk a válaszért és jóllehet ezen választ ekképen Kolonicsnak szóló levelében mindazon őfelsége parancsolatjával és supplicatiónkkal együtt inoludálván, a maga Csatári Tamás nevű püspöki tiszttartójátul küldötte Pozsonyba azért, hogy őfelségének repraesentálja. Mégis váltig hivott Komáromba bennünket, de a szekeresünk is tovább nem vitt volna bennünket, szükségesnek sem ítéltük lenni, értvén ezután is azon resolutiót, akkor is, amikor a jó mulatás közben az apostolicus nuncius előtt elolvasta, azután a secretárius is fenyegetvén, azt is mondván, hogy más kézre bizattatott, aminthogy magunk is láttuk, hogy azon tiszttartónak adták, azhoz képest újabban Bécshe feljöttünk. Minthogy pedig kegyelmetek jól érti, miben vádoltassék újabban, az okáért szükséges, hogy mind Pápán, mind Veszprémben kérdezősködjék kegyelmetek arrul az öreg emberektől, hogy Bethlen, Bocskai és Rákóci kijövetelekkor az Őfelsége atyai hűsége mellett mint viselték magokat; Szerencs várában is hogy Rákodnak fel nem adták a várat, mennyin veszhettenek ? Az. imperiumban is mint forgatták masokat és mind két helyen micsoda német vagy magyar generálisok alatt voltának, hogy mi is e contrario Őfelségének álhatatosb informátiót adhassunk. Ezt pedig kegyelmetek, az Istenért is kérem, mentül hamarább véghez vigye, ha maga javát szereti, hogy a gonoszt praeveniálhassuk. Es mivel én ellenem mind érsek, cancellarius, Kolonics és más urak is fenyegetőznek, attul tartok, hogy effectusbnn is ne vegyék a fenyegetödzést, azokáért kivánok kegyelmetektől oly assecurátiót, kogv engemet nem fog kegyelmetek a rajtam eshető áristomban vagy nyomorúságban hagyni. Nem nagyot kivánok, kész lévén lám a kegyelmetekért való szenvedésre is. Avagy akinek miod személye ide fel kedvesebb volna, mind pedig hasznosabban forgolódhatnék. Isten bölcs elmével s tudománnyal megáldván, azt bizony megköszönném kegyelmeteknek. Kegyelmedet pedig édes Sándor György ur az Istenért kérem ne szánja fáradságát vicegenerális úrhoz O Nagyságához, O Nagysága talán a kegyelmetek intercessziójára kiadja az inquisitióknak párját, mert mi nekünk Ouagysága ki nem adta. Itt is pedig a belicumon nagy dolog forogván, arról semmi resolutiót nem vehetünk, igen szükséges volna pedig az érsek ur Onagysága imformátiója ellen. De reliquo Istennek gondviselése alá ajánlom kegyelmeteket Datum Viennae 25-a Maii. Ao. Dui 1674. Kegyelmeteknek kötelesen való szolgája: Szalontai István, Gyömöri István mp. Intitulatio : Nemzetes és vitézlő Sándor Gergely, Sándor György, Roboz Benedek, Horvát Ferenc, Szili Gergely, Gyallodi István és Vaezari András jóakaró uraiméknak, őkegyelmeknek. Pápán és Veszprémben. Dr. Barcsa János. Az Ev. Keresztyén Diákmozgalom nyári gyűlése. (Jun. 28— jul. 5.) Harmadik nyári gyűlését tartotta a magyar főiskolai ifjúsági diákmozgalom a f. évben Sárospatakon. A konferenciának nagy várakozással néztünk elébe, mert mig az előző években csak úgy tapogatódzott a magyar evangéliumi ifjúság teendői körül, addig a jelen évben az ország több helyén volt alkalmunk saját
