Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
571 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 572 Este 8V2 órakor a „Promenade des Bastions“ kivilágítása. Koncert. A históriai fölvonulásban résztvevők fogadtatása. * * * A julius 7-iki hajózás leírásakor elfelejtettem megemlíteni, hogy Monod Gábor sok szellemességgel és finomsággal egy köztetszésben részesült tósztban köszönetét mondott Gautier Lucián urnák és kedves nejének, akik oly szívesek voltak, hogy a szoborbizottság meghivottainak azt a kedves napot szerezték; ők gondoskodtak a saját költségükön a hajóról, reggeliről (dejeuner) és ebédről (diner). * * * Hadd mondjak még egypár szót Kálvin lakásáról. A Kálvin-utcát azelőtt „Kanonok“-utcának hivták. Itt lakott Kálvin barátaitól körülvéve. Ugyancsak ebben az utcában laktak Jonvilliers Károly, aki titkárja és intim barátja volt; a jó nevű lelkész Gallars Miklós, Cop Mihály, Kálvin gyermekkori barátja, a párizsi egyetem rektorának, e hires Cop Miklósnak fivére. Ugyancsak itt lakott Antal nevű fivére is, ki elválaszthatatlan volt tőle. Mindezeket az épületeket újra építették a XVIII. században. Kálvin a 11. szám alatt lakott. A kis ajtón, a nagykapu mellett, van egy kőlap a következő felírással : „Kálvin János itt élt MDXLIU-tól MDLXIV-ig, halála napjáig. A ház, amelyben lakott, 1760-ban leromboltatott és a jelenlegi ház jött helyére.“ Kálvin után Béza Theodor és a papok lakták, 1760-ban egy Lullin nevű bankár építtette újra, a XIX. században Vuarin vette meg, genfi plébános, egyike a legbuzgóbb recatholizálóknak a kálvinista városban. Végrendeletileg a szt.-Vince és szt.-Pál irgalmas rendre hagyta. Ma az állam tulajdona. Kálvin háza eltűnt ; de ha a kis ajtót kinyitva, pár lépcsőn lehaladunk, egy hosszú homályos folyosóra érünk, amelyet a középen egy get stílű kapu szel ketté. A folyosó a kerttel határos. Ez a kapu kétségkívül még Kálvin idejéből való. Kálvin kertje jióval nagyobb volt a mai kertnél. Egy kert és egy kapufa: ime mindaz, ami Kálvin életéből fent maradt. S.e egy szoba, se egy darab bútor, se egy kö, se egy sírhely ott lent a temetőben! Valóban kálvinistás: egy hely, egy eszme. Itt volt tovább mint felszázadig Kálvinnal, majd utódával Bézával az európai kálvinizmus központja. Innét mentek tanácsok a hercegekhez, vigaszok a martyrokhoz, az egész világ számára pedig vallási és politikai ösztönzés. Itt gondolkozott az emberiség egyik legtevékenyebb agyveleje, itt fejlődött ki a legszívósabb akarat, amit a világ ismert, itt élt a legszorgalmasabb munkások egyike, gyönge testben, betegségektől gyötörve ; olyan szívvel, amelynek eltagadták a verését, de amelynek vonzó ereje elhozta Franciaországi és itáliai barátait egészen a Kanonok-utcába. A julius 2—10-dikéig tartó ünnepségekről im befejezem a hosszúra nyúlt és mégis a valóságban igen rövid tudósításomat. Az az emlékkönyv, amibe az értékesebbnél értékesebb beszédek föllesznek véve, s az egyes napok eseményei, ezek lefolyása megfelelően meglesz örökítve, az lesz az igazi, a teljesen hű képet nyújtó tudósítás . . . Nekem is lehetne még és volna is kedvem írni egyről-másról; Genfnek nevezetességeiről. De félek, hogy az olvasók nem fogadnák szívesen. Nem szeretnék türelmükkel visszaélni. E rövidre fogott tudósításból is örömmel láthatja a figyelmes olvasó, hogy nagy, világraszóló jelentőségű napok voltak ezek; egy nagyszerű és fenséges tüntetés volt a lelkiismeret szabadsága, az evangéliomi szellem, a kálvini lélek mellett. Hisz ünnepelt már és ünnepel ma is más egyetem is, még régebbi is, mint a genfi (a lipcsei); ünnepeltek már más nagy férfiak emlékére is, — de ekkora felvonulását a szellemi erőknek, a tiszteletnek és ragaszkodásnak a világ minden részéből szinte elemi erővel kitörő ilyen megnyilvánulását még egynél se láttuk. Valóban bizonyos szellemi unió impozáns megnyilatkozása volt ez, amely tiszteletet köxelel minden részen. Bárcsak a nagyszerűségéhez méltóan termékenyítené meg a lelkeket és teremne oly gyümölcsöket, amilyeneket Kálvin lelke, szelleme termett a XVI. században ! De mindamellett, hogy ily szépen, lélekemelőén folytak le ez ünnepségek, ne gondoljuk, hogy ne akadtak volna, akik nem voltak megelégedve befolyásukkal: jobban mondva, akik ne találtak volna gáncsolni valót, a kákán is csomót keresve. íme a Néppárt napilapja : az Alkotmány is megemlékezett róluk 171. és 173. számaiban. És el nem titkolható megelégedéssel irta, hogy bár „előzőleg az egész világon értekezleteket tartottak, hogy a protestantizmus minden árnyalatát megmozdítsák Genf felé, ahol a rakoncátlan reformátort kellett ünnepelni: az első optimista feltevések csakhamar eloszoltak. A meghívások a protestáns kiválóságok részéről válasz nélkül maradtak ... Az emlékünnepségről a lelkesedés és az őszinteség teljesen száműzve voltak. (Néhány sorral alább mégis 2500 személyes bankettről emlékezik !) A majdnem folyton hulló Pápa, Kossuth Lajos-utca, Posta-palota. = Mindennemű kézimunka, himzési előnyomda = rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. Elvállal mindenféle templomi arany, ezüst és selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket 4 és kelengyék elkészítését. Lelkiismeretes liiszolg’álás!
