Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-08 / 32. szám
557 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 558 26-ról 69-re emelkedett; a tanulóké 150-ről, kiknek 2/3-a rendes, 73'a rendkívüli hallgató volt, ma körülbelül 1500 ; ezekhez hozzájárul úgy 3—400 rendkívüli hallgató. A szellemi élet kiválóságait figyelmezteti arra, hogy ne burkolózzanak be tanulmányukba és ne csak néhány beavatottal közöljék azt, hanem egy magasabb feladatot se tévesszenek szem elő], tudjanak elszakadni könyvtáruktól, laboratóriumoktól, hogy a társadalmi életben részt vegyenek és az emberiség javára áldozzák magukat. így létre jön az egyensúly a szellemi vezetők és a tömeg közt, amelyre oly nagy szüksége van társadalmunknak. Végül a különbözü nemzetiségű diákokhoz fordul és buzdította őket, hogy minél tovább haladnak a korban, annál magasabban álljanak eszményeik és mondhassák el: hű voltam az igazság és valóság azon eszményeihez, amelyek ifjúságomat lelkesítették. Jegyezzék meg, hogy a legszebb müvek azok, amelyek mindenek javára szolgálnak és amelyeket a jóság parancsol. Mi legyen a céljuk? „Nem szép cél-e dolgozni azért, hogy az utánunk jövő nemzedék boldogabb lehessen, mint mi voltunk?“ Montesquieu. Chodat az egyetem rectora mindenek előtt megragadta az alkalmat, hogy üdvözölje a svájci szövetség elnökét és az előkelő jelenlevőket. Meghatottan tekint vissza arra az időre, amikor az egyház és az iskola Kálvin szellemében párhuzamosan fejlődtek. Különös köszönetét mond a genfi tanácsnak az egyetem modern fölszerelése érdekében hozott áldozatokért. Akkor, amikor az akadémiát alapították, a tudományok még alig existáltak; a mi reformátorunk vetette meg alapját a tudós Genfnek. Az astrologiáról irt értekezésében megtámadja a babonát, kigúnyolja a század szellemét és rámutat a természeti törvényekre a csillagok szabályszerű mozgásában. A praedestinációról szóló tannak, ami a személyes lemondás tana, át kellett hatni a genfieket és elkellett készítenie őket a Gartesius-féle filozófiára. Abban, hogy Genf oly sok tudóst adott a világnak, része van az Institúció-nak; a Kálvin szellemi és erkölcsi fegyelmének és annak a tiszteletnek, amelyben Genf a tudósokat részesítette. A XVIII. és XIX. század tudósai főleg fizikusok voltak. Megemlíti a kiválóbbakat. Szól a biológiai Iskola alapításáról, (Bonnet és Trembley) ennek kiválóbb képviselőiről; (L. de Saussure, P. Vaucher, H. B. de Saussure, de Candolle) ez utolsónak hatása alatt ma egész Genf botanizál. Az akadémiának egyetemmé átalakulása 1873-ban volt. Megelégedéssel láthatja Genf, hogy az iskolára hozott áldozatai nem voltak hiábavalók. Az egyetemek és tudós társaságok küldötteinek jelenléte bizonyítja, hogy e mi kis egyetemünk nem tűnik el észrevétlenül a tudományok végtelen birodalmában. Int a genfi jellem megóvására, aminek fővonásai: a szigorú erkölcs, a tisztelet a dolgok lényege iránt anélkül, hogy a formát elhanyagolnánk; szolidság és szigorúság, ami kell, hogy jellemezze mindenkor a mi városunkat. A szövetség-tanács elnöke: Deucher üdvözölvén az összes jelenlevőket, rámutat arra, hogy 350 évvel ez előtt Kálvin és Béza álltak az intézet élén ; abban a viharos időben élesen látó szemük és nagy energiájuk szigorúan vallásos intézetet alapított, amelyben a klasszikus tudományokat művelték ; később — különösen Béza befolyására, egyetemes tudományos intézetté lett, amely jótékony hatását a köz- és társadalmi élet minden terén éreztette. Az intézet fokozatosan fejlődött ugyan a XIX. században, amikor a genfi professzorok általános hírnévre tettek szert a filozófia, mathematika, jog és orvosi tudomány terén. így hát büszkén tekinthetünk a múltra; de vessünk egy pillantást a jövőre is. Egy egyetemnek a feladata az, hogy jellemeket képezzen. Ha elakarjuk érni ezt a célt, forduljunk a fiatalsághoz. Azt szeretném mondani mindazoknak a honfitársaimnak, akik itt vannak az intézetben : „légy rajta szabadság fia, hogy megvédelmezd a szabadságot magadban, körülötted és az országban.“ Ebben a szellemben köszöntőm most a genfi egyetemet a svájci szövetségtanács részéről s egyszersmind legjobb szerencsekivánataimat tolmácsolom, hogy mindig világitó fáklyája maradjon a tudományoknak és egy erőssége a svájci szellemi szabadságnak. Ezután a delegátusok mondták el vagy adták át Írásban szebbnél szebb üdvözlő beszédeiket. Mint igen érdekes nyilatkozatot, fölemlítjük az olasz delegátusát. Az olasz egyetemek — úgymond — Kálvin nevét összefűzik Galilei nevével, aki abban az évben született, mikor Kálvin meghalt. Kálvin megalapítója a szabad kutatásnak, Galilei pedig vértanúja ennek az elvnek; — és beszélnek egy új Rómáról, amely nem fog többé átkot szórni. Élénk tapssal fogadták egy nő delegátus megjelenését, aki üdvözölte Genfet, hogy megnyitotta az egyetemet a nők előtt. A magyar egyetemek és főiskolák képviselői ezek voltak: a budapesti egyetemé Kövesligethy Radó, a Magyar Tudományos Akadémiáé is ő és dr. Finkey Ferenc ; a kolozsvári egyetemé dr. Szádeczky Gyula ; a református főiskolákból: Debreczenből: dr. Erdős József, Budapestről: dr. Pruzsinszky Pál, Kolozsvárról : dr. Kecskeméthy István, Máramarosszigetről: dr. Gergely György, Pápáról: dr. Antal Géza, Sárospatakról: dr. Finkey Ferenc, Roboska József és dr. Rácz Lajos. Az eperjesi ág. hitv. ev. kollégium részéről dr. Obetkó Dezső. Kövesligethy és Szádeczky Írásban adták át üdvözletüket. A református főiskolák részéről dr. Erdős József mondott ékes latin beszédet. Este Genf kanton látta vendégeiül a delegátusokat, két előkelő hotelben. A vendégek száma a két helyen fölül volt 500-on. A felköszöntők, mik itt elhangzottak, szinte vetekedtek a délelőtti ünnepi beszédekkel. Julius 8-án déli 12 órára volt hirdetve a Klapkaemléktáblának megkoszorúzása. Ez emléktáblát a már említett Hungária egyesület helyezte be annak a háznak falába, amelyben a nagy szabadsághős genfi tar
