Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

535

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

536

csak a katedrái szolgálat lelkiismeretes teljesítésében, hanem híveiknek szakadatlan gondozásában, ügyes-bajos dolgaiknak éber figyelemmel való kisérésében, azzal vele együtt érzésben, népnevelői folytonos gyakorlásban áll.

Az ilyen papra, ki jótékony nemtöje a népnek, aki betegségében megkeresi, vigasztalja, bajaiban tanácsolja, közdolgaiban vezeti, irányítja, hibáiért, bűneiért mérséklettel .megdorgálja, erényeiért, jócselekedeteiért érdeme szerint megdicséri: az igy nevelt, gondozott nép a maga pásztorára úgy tekint, mint az erkölcs és erény példányképére, a krisztusi szeretet megszemélyesítőjére; figyel rá, epedö lélekkel hallgatja tanításait és siet a templomba, hogy tudásvágyát, lelke szomját kielégíthesse.

Lelkűnkből szól a mi kedves Patay testvérünk s kérjük a kegyelem Istenét, hogy segítse megvalósítani azokat, melyeket ö irányadóul élőnkbe tár.

A genfi ünnepségek.

Julius 5-én délelőtt volt a kollégium ünnepe. A Szent-Péterben való ünneplést fényes menet előzte meg. A résztvevők a régi kollégium előtt a Szent-Antal téren gyülekeztek; levett kalappal köszöntötték a régi kollégium öreg zászlóját és körmenetben vonultak a Szent-Péter templomhoz. Az utcák, házak zászlókkal, virágokkal díszítve, fényes látványt nyújtottak. Rengeteg sokaság hullámzott rajtuk. Páratlan szép menet volt. Elől mentek az ősz szakállu vének, utánuk a férfi korban levők, majd a fiatal férfiak és a növendék ifjak. Négy generáció nyújtott kezet egymásnak, hogy fölelevenítsék a hagyományos „promotions“-t. A tradicionális fölvonulás, élén a piros-sárga ruhába öltözött diszhajdukkal, zenével, pompás látványt nyújtott. Bár a kollégium ma már nem felekezeti, mégis az a tény, hogy Kálvin és Béza szervezték és hogy felavatásának 350 éves évfordulója összeesik a mi nagy reformátorunk születésének 400-ik évfordulójával, arra bírták a másfelekezetüeket is, hogy bizonyos kálvinista jelleget engedjenek a 350 éves jubileumnak. Az egyetem mostani rectora Bertrand Lajos, liberális katholikus, megemlékezett beszédében az 1559 junius 25. ünnepélyről, amelyet Kálvinnak buzgó imája nyitott meg. Bossier tanácsos beszédében szintén konstatálta, hogy a kollégium nagyon sokáig magán viselte az erélyes reformátor keze nyomát. És bár az idő igen megváltoztat sok mindent, mégis figyelmeztette az ifjúságot, hogy értse meg, hogy az erény ma is erő és hogy a tudomány semmit sem ér, ha nem a jó szolgálatában áll. A szép ünnepséget 2000 régi tanítvány

bankettje követte a kollégium udvarán. Az államtanács a kollégium minden tanulójának egy emlékérmét adott.

Az egyház és a kollégium után kedden, julius 6-án a szoborbizottság rendezett ünnepélyt. Ez a Saint-Gervais templomban folyt le. Mondanunk se kell, hogy a templom zsúfolva volt hallgatókkal. A bizottság tagjai és a delegátusok előzőleg a templom egyik (baloldali) szárnyában (elzárható a templom hajójától) jött3k össze; számuk igen tekintélyes volt. Innét vonultak be a templomba föntartott helyeikre. A gyűlésen megjelentek a kánton és a városi hatóság főbb képviselői a diszhajduk kísérel ében. Ami igen jó hatást keltett. Az ülést orgonajáték nyitotta meg. Aztán imádkozott, de röviden, Berguer H. lelkész, Kifejezte, hogy nem bálványozás, emberimádás hozott ide bennünket, hanem az a vágy, hogy ösztönt, erőt merítsünk nagy embereink példájából.

Az elnöki tisztet Lucien Gautier töltötte be. Ügyes, kerekded megnyitójában fejtegetie azokat az okokat és magas szempontokat, amelyek a szobor kezdeményezőit és ügyének intézőit vezérelték. Mindenek előtt örömmel üdvözölte a nagyszámú megjelenteket, az előkelő vendégeket, akik azért jöttek, hogy rokonszenvüket kifejezzék, az állam és a város képviselőit, a hű munkatársakat, akik 3 év óta munkálkodtak vele, a művészeket, akik tervezték és mintázták a szobrokat, a bizottság tagjait, akiknek volt kellő érzékük ahoz, hogy a városnak egy olyan szobra legyen, amely szimbolizálja a város dicső múltját és beszélni fog a szemlélőknek. A jelenlevőktől magasabbra emeli tekintetét és üdvözli azok emlékét, akiknek most tiszteletet tenni jöttünk, atyáinkat, akik a XVI. században kivívták hazájuk függetlenségét; a reformátorokat, az evangéliom zászlótartóit. Azután vázolta a szobor kezdeményezésének történetét. Konstatálta, hogy az utolsó hónapokban Genfben és a messze országokban is felfogták, hogy milyen fontos dátum 1909 julius 10 a pretestantizmus történetében. Néhány éve még egészen másként állt a dolog. Azért hát köszönetét mond úgy azoknak, akik előkészítették, mint azoknak, akik hozzájárultak a mostani mozgalomhoz. A tiszteletnek ez a nyilvánítása már is késő és különösnek tetszhetik, hogy már elődeink le nem rótták ily formában is a hála adóját; de az előzetes kísérletek eredmény nélkül maradtak. A mi generációnk végre leróhatja hálájának ez adóját. Azok, akik az eszmét felvetették, érezték, hogy ezzel nem csak Genfnek egy sürgős tartozását rójják le, hanem hogy az emléknek általános nemzetközi jelentőséget kell adni. Kifejezi háláját azok iránt, akik bátorították, buzdították őket és adományokat is küldtek minden felől.

Tovább menve, buzdította úgy azokat, akik messze idegenből, vagy talán közelről a szomszédságból, vagy éppen e városból sereglettek össze, hogy egyesült erővel legyenek rajta, hogy nagy célunkat mihamarább elérjük. Rámutatott arra, hogy a XVI. és XVII. században Genf milyen élénk összeköttetésben volt min-