Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
499 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 500 kát kellett volna figyelembe venni. De hát csakugyan kiegyenlítbetetlen ellentétben állanak ezek egymással? Tantervűnk osztatlan népiskoláink részére egy „megélhetési módot“ kiván nyújtani, midőn az állami törvény által kötelezett énektanítást egyházi énekeink tanitásával köti össze. Célja tehát ismét: egy kétségen kívül nehéz kérdésnek megoldása. Oly elvnek hangoztatását, hogy a tanítási módszertan szabályainak követését a mi iskoláinkban mellőzni kell, helyeselni nem lehet. Iskoláink — egyházunk érdekeinek szolgálata mellett — az általános embernevelés intézményei is, tehát céljok: a gyermek tehetségeinek a fejlődés törvényei s az ezek alapján megállapított módszertani szabályok figyelembevétele mellett való kifejlesztése. E szabályok széleskörű, alapos vizsgálódások eredményeként szűrődtek le, s az általános szabály alól (pl. a gyermekek hangterjedelménél) kivételek lehetnek, de a kivételt szabálynak, mértéknek nem állíthatjuk. A hangterjedelem erőltetése a hang rendes fejlődésének megzavarását, a hang tisztaságának megrontását idézheti elő, de a tárgy, a zenei ízlés fejlesztésének szempontjából is kerülendő. S az a rendszeres tanmenet egyházunk szempontjából sem olyan veszedelmes, mint amilyennek látszik. Iskoláink legnagyobb része egy vagy kéttanitós iskola. Ezekben az iskolákban a tanuló a saját osztályára kötelezett dallamokat énekelvén, azok mellett a nagyobb hangterjedelemmel biró dallamokat (ha ezeket szükebb hangterjedelménél fogva nem énekelhetné is) az ugyanazon teremben tanuló nagyobb tanulók éneklésének hallása utján, hangjának erőltetése s hangszerve zavartalan fejlődésének veszélyeztetése nélkül már előre szintén megfogja tanulni. A több tanítóval biró iskolák tanulóinak pedig (a kedvezőbb körülmények között) bizonyára lesz alkalmuk arra, hogy az előirt énekdallamokat megtanulhassák. A Tanterv rendelkezéseinek megtartása mellett (ha e kívánt énektanitási vezérkönyv is megleend) még a rosszakarat sem vetheti szemünkre azt, hogy iskoláinkban a módszeres énektanítás az állami stb. iskolákbeli énektanítás színvonalán alul maradna. A cikk végül különös megrovásban részesíti az egyházkerületi tanügyi bizottságot azért, hogy három egyházmegyei tanítótestületnek az egyháztörténetnek az V—VI. osztályban tanítását (azaz: egyházunk s nemzetünk történelmének külön-külön tanítását!) — s két egyházmegyei testületnek a régebbi Tanterv ének-beosztásának fentartását javasló véleményeit, s „csekély kivétellel“ a többi javaslatokat is „minden alapos indokolás nélkül“ elutasította. Az „alapos indokolás“ hiányáról esvén szó, meg kell állapítani, hogy a bizottság jegyzőkönyve nem foglalhatta magában mindazt, ami a bizottság ülésén a Tanterv-javaslat tárgyalása alkalmával elmondatott; de mindazon javaslatok, melyek jegyzőkönyvbe vétettek, beható tárgyalás alapján s a bizottsági ülésen jelenvoltak mindegyikének hozzájárulásával lettek megállapítva. A bizottság jegyzőkönyve (más okot nem is említvén) már az összeállítás munkájához rendelkezésre állott idő aránylagos rövidségénél fogva sem lehetett terjedelmesebb, mint amilyen. A bizottság eljárásának bírálata különben nem vet számot azon körülménnyel, hogy más egyházmegyékből a Tanterv-javaslatot teljés egészében helyeslő vélemények érkeztek be s a cikkben említett ellenvélemények által érintett részeket az egyházmegyei vélemények többsége — kifejezetten vagy hallgatag beleegyezéssel — elfogadta. Egy szakbizottságnak pedig nem az a feladata, hogy az Ö saját álláspontjával is ellenkező kisebbségi véleményeket ajánljon elfogadásra; ilyen eljárás „csudának“ ugyan elég csodálatos lett volna, de helyes, következetes és alkotmányos semmi esetre sem! Tóth Kálmán. A genfi ünnepségek. ZüriohbeD igyekeztünk felhasználni a kevé9 időt a város nevezetességeinek megnézésére. A tó partja gyönyörűséges látványt nyújt. Megnéztük Zwingli templomát, a házat, melyben lakott. Ezt persze azóta már átalakították ; de ma is paplakás. Közelében van a Buliinger lakta ház is. A közelebbi években, magasan a hegyoldalban, a város munkásnegyede számára igen szép, keresztalaku, kupolás templomot építettek. A hegyoldalnak az építkezéshez szükséges elrendezése, a sok lépcsős feljárat, a hatalmas kupolában elhelyezett öt harang, a minden oszlop nélkül elhelyezett 4 karzat,