Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-20 / 25. szám

425 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 426 Isten életemet és erőmet megtartja, az eddigi­nél is buzgóbban igyekezzem kötelességemet betölteni. Ezt azonban sikerrel csak úgy tehe­tem, ha nem csak a kormányzó testületek tag­jai, hanem különösen az én szeretett lelkész­társaim lelkiismeretes kötelesség teljesítéssel mellettem állanak. A mi ref. egyházi életünk­nek súlypontja a gyülekezeti életre esik és pe­dig annak lelki életére. Hogy az egészséges, életerős, virágzó legyen, az első sorban és majdnem kizárólag a lelkészek működésétől és bánásmódjától függ. Hova-tovább haladunk a teljes vallásegyenlőség és felekezeti egyen­jogúság felé, a lelkész feladata és munkájának jelentősége annál döntőbb súlyú fontossággal biró leend az egyházi életben. Azon őszinte köszönet mellett tehát, amelyet a főt. egyház­kerületi közgyűlésnek és mindazoknak, akik ebben közreműködtek, mondok a szeretetnek ily fényes megnyilatkozásáért, egyszersmind ígéretet teszek, hogy minden erőmmel, tanítá­sommal, figyelmeztetésemmel oda törekszem, hogy lelkésztársaimmal együtt becsülettel meg­feleljünk az egyházi életünkben reánk váró, mindegyre nagyobb jelentőségre emelkedő és mind nagyobb körre kiterjedő feladatoknak. De köszönetét mondok a főtiszt, egyház­kerületi közgyűlés tagjainak, az egyházkerület­nek és annak tisztviselőinek, tanárainak azért a szép albumért, az egyházkerületi jegyzői karnak azért a szép plakettért, amellyel szere­­tetük és nagyrabecsült jóakaratuk külső és maradandó jeléül és emlékéül engem ez alka­lomból megtisztelni szívesek voltak. A jó Isten részesítse őket is minél több örömben és el­ismerésben, részesítse az Ő szent áldásában úgy őket, mint a dunántúli ref. egyházkerületet, egész magyar református egyházunkat, amiért Ő szent felségéhez könyörögni soha meg nem szünök. A tiszántúli ref, egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli ref. egyházkerület junius 2., 3., 4. és 5. napján tartotta idei tavaszi közgyűlését Eröss Lajos püspök és gróf Degenfeld Jóísei főgondnok elnöklete alatt Debrecenben, a ref. kollégium nagy dísztermében. Jun. 2-án gróf Degenfeld József világi elnök nagy hatást kel­tett megnyitó beszédében rámutatott a mai politikai viszo­nyoknak a református egyházra nem kedvező irányzatára. Majd a debreceni egyetem felállításával foglalkozott, amelynek érdekében az egyházkerület megbízásából a kormánynál lépéseket kellett volna tenniök, de épen a kedvezőtlen politikai viszonyok folytán ezt más időre kellett halasztani. Beszédének további során elismeréssel adózott Erőss Lajos püspöknek, akinek délmagyarországi egyházlátogatási körútja roppant jótékony hatással volt e fontos missziói pontok hitéletére. A püspök körútja az egyházkerület reform-akciójának megindítása volt. A hosz­­szas tetszéssel fogadott beszéd után Dicsőfi József egyház­kerületi főjegyző jelentette, hogy a megüresedett három kerületi tanácsbirói tisztségre Sass Béla, Széli Kálmán és Kiss Ferenc választatott meg. A közgyűlés tagjai ezután a debreceni hires nagy templomba vonúltak át, ahol a jelentkezett 98 • lelkész felszentelése történt meg. A templom zsúfolásig megtelt a gyűlés tagjaival és Deb­recen város valláskülönbség nélkül megjelent intelligen­ciájával. Az ifjú Thimoteusok vallást tettek hitükről s az esperesek megáldották őket. A megható ünnepélyt Erőss Lajos püspök szép imádsága rekesztette be. A gyű­lés tagjai a főiskola dísztermébe vonultak vissza, ahol az ifjú papok is megjelentek s nevükben Bede László mára­­marosszigeti vallástanár köszönte meg a felszentelést. A köszönő szavakra a püspök válaszolt s újból buzdította az egyház felszentelt új munkásait. Este esperesi értekezlet volt. Másnap, junius 3-án Erőss Lajos püspök megnyitván az ülést, Dicsőfi József egyházkerületi főjegyző felolvasta az első napi jegyző­könyvet, melynek kapcsán gróf Degenfeld József főgond­nok megnyitó beszédét és Erőss Lajos püspöknek a lelkészszenteléseu elmondott imáját jegyzőkönyvbe venni határozták. Dombi Lajos esperes napi rend előtt hálás köszönetét tolmácsolt azért, hogy az egyházkerület elnök­sége a tavasz folyamán a délmagyarországi missziói pon­tokat meglátogatta s igy ezzel a kanonika vizitációval a hitéletet e különösen fontos helyeken nagy mértékben felpezsdí ette. A megüresedett bizottsági tagsági helyek betöltése után Dicsőfi József főjegyző felolvasta a decem­ber; lelkészképesítő és tanítói vizsgálatok eredményét, me­lyet tudomásul vettek. A pénzügyi bizottság jelentései során a kerület hálás köszönettel és Örömmel vette tudo­másul gróf Degenfeld József bejelentését, mely szerint egy évi költség-illetményét a Debrecenben felállítandó egyetem egyik tanszéke javára adományozza. A nagy­váradi tanítónőképző-intézet évi segélyét a jövő közgyűlésen határozzák el. A Debrecenben egy millió koronát megha­ladó költséggel építendő uj főgimnázium építkezése ügyé­ben Karai Sándor tett jelentést. E szerint a közoktatás­­ügyi minisztérium az építkezésre utalványozott 300 ezer K-t már folyósította. Tekintettel arra, hogy az építésre szükséges összeg még nem teljes, a kerület felkéri majd a debreczeni egy­házat, hogy mint nagy mértékben érdekelt fél a költsé - gekhez 150,000 koronával hozzá járuljou. Hosszú vitát idézett elő a nagybányai egyházmegye végzése, amely kimondja, hogy az uj 10°/0-os egyházi adókulcs behoza­tala mellett is az egyháztagok a belhivatalnokok járandó­ságait a dijlevél tételei szerint, tehát a természetbeli járandóságokat, miként eddig, úgy ezután is természetben kötelesek fizetni. A garbóéi egyház ezt a határozatot megfellebbezte. A kerületi gyűlés György Endre. Sulyok István, Kiss Bertalan, dr. Baltazár Dezső, Sütő Kálmán, Széli György s többek hozzászólása után a nagybányai

Next

/
Oldalképek
Tartalom