Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 24. szám
407 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 408 Az „Alkotmány“ gróf Tisza István beszédéről. Minden békeszerető és loyalis gondolkozása ember méltán hihette, — mondja az Alkotmány — bogy a Ne tem ere körül támadt hullámok le fognak csendesülni s végleg el fognak simulni, miután a Szentszék a békeszeretettől indíttatva Magyarországra is kiterjesztette a Provida coustituciót. Nem igy történt. Komáromban a dunántúli református egyházkerület ma délelőtt folytatólag tartott közgyűlésén tárgyalás alá vették a Ne te mere kérdést s Tisza István meglehetős éles filippikát mondott azon instrukció ellen, melynek kíséretében a magyar püspöki kar a papsággal a Szentszék döntését közölte. Tisza ugyan kérő szavaknak deklarálta fejtegetését, pedig az tele van inszinuációkkal és támadá: sokkal a püspöki kar ellen. Tisza mogbotránkozik (és támadását is arra ala pitja), hogy a püspöki kar kötelességét teljesitette, midőn felhívta a papságot, hogy mint jó pásztorok híveiket óvják a telkekre káros vegyes házasságok ellen s midőn figyelmeztetik a papságot, hogy milyen lelkiismeretbeT kötelességeik vannak a vegyes házasságra lépett híveikkel szemben. Mert jól jegyezzük meg pusztán ez vau a püspöki instrukcióban s nincs abban egy jottányi nóvum se, mint Tisza állítja. Tisza különben már azért is megítéli a püspököket, hogy akkor adnak ki ilyen instrukciót, mikor a Szentszék bölcs döntését kibocsátotta. Hát tisztelettel kérdjük Tiszát, mikor adják ki az instrukciót, hanem a döntés közlésekor főleg — persze ezt Tisza nem veszi tekintetbe — mikor maga a Szentszék óhajtja ezt, hiszen a püspöki instrukció egész szellemében benne van magában a pápai eonstitucióban is. De még ennél is keményebben ítélkezik Tisza arról, — s ezt mondja nóvumnak — hogy a püspökök figyelmeztetik a papságot, hogy milyen feltételek mellett oldozhatják fel a vegyes házasságot kötött híveket. Tisza itt előjön a magyar törvényekkel s kijelenti, hogy a püspökök egyenesen a törvény megszegésére hívják fel a híveket. Ugyancsak magas lóhátról beszél s emleget bizonyos fegyvereket is, amelyeket meg kell ragadni, hogy a törvények lábbal ne tiportassanak. Tisza István, ha igy beszél, mindenekelőtt nem tudja, hogy itt nincs semmi novum. így volt ez eddig is. A fÖloldozás feltételei semmit se változtak. Ezekre figyel meztetni a papságot pedig szintén főpásztori kötelesség. A magyar törvényekre való hivatkozás pedig lelkiismereti dolgokban mindenképp indokolatlan. A polgári házasság behozatala óta maga az állam tette magát illetéktelenné arra, hogy a házasság terén a lelkissmereti kérdésekbe beleszóljon, Az államnak összes hatalma végződik a formai jognál. A lelkek életét, üdvösségét pedig az egyház mindig többre fogja becsülni a jogi formalitásoknál. Ezt jegyezzék meg Tisza István meg a protestánsok, kik az evangéliumból megtanulhatták, hogy Krisztus Urunk mindenekfölé helyezte a lélek üdvét. A püspöki instrukcióban hangsúlyozott gondosság s az, hogy a bűnbánóiéitól ne mulasszák el raegki vánni, hogy teljesítse, arait az egyház kiván, az nem valami erőszakot jelent, hanem csak azt, hogy a katholikus fél a maga hatáskörében tegyen meg mindent, amit megtehet a gyermek lelke érdekében. S a katholikus szülőnek ezt a szülői és erkölcsi jogát talán Tisza István fogja letagadni s megtiltani ? A jog kén)szerzubbonyába akarja huzni Tisza a szülői szeretetet ób kötelességet ? Ez ugyan szép evangéliumi szabadság és igazságosság. Jobb lesz tehát, ha a protestánsok is megteszik a kötelességüket a lelkek körül, a katholikusokat pedig ne háborgassák igaztalan és alap nélküli támadásokkal, ha ők a kötelességeikre ügyet vetnek. Ez után közli a beszédet s igy folytatja a magáét: Ezzel azonban még nincs is kimerítve Tisza támadása. Abban az üdvözlő beszédben, melyet tegnap Antal Gábor jubileumán mondott, Tisza a materialisztikus szociáldemokráciát és a katholioizmust úgy aposztrofálta, mint a protestantizmus két ellenségét és ezeket mondotta : Ma nem külső ellenség fenyeget bennünket, nem anyagi erőszak fegyvereivel küzdenek ellenünk, nem életünk, nem szabadságunk, nem testi biztonságunk forog kockán, de két oldalról intéznek lelki ellenségek támadásokat egyházunk és — itt ismételten hangsúlyoznom kell — ami egyházunkkal egybeforrottá n a szabadsáp', a felvilágosodás, a magyar nemzet lelki épsége, lelki biztonsága ellen : a felforgató törekvések egyfelől, amelyek az emberi indulatok felizgatása által a materializmus örvénye felé ragadják az emberiséget és a lelki sötétség harcosai másfelől, akik pedig a sötétségre alapított lelki uralmuk lelki láncaival akarják lenyűgözni az embert. Már tegnap is olvastuk ezt a beszédet, de nem akartunk hinni szemeinknek. Azt hittük, hogy ezt a gyalázkodást nem Tisza István követte el, hanem valami zsidó gyerekek hallucináltak. Ma azonban Tisza lapja nemcsak szóról szóra hozza e részt, hanem vezércikkben éldeleg a Tisza bölosesége felett. így tehát most már mi is közöljük, hogy lássa ország-világ, hogy egy Tisza István fejében is mekkora, kulturemberre szégyenletes sötétség, meg rosszakarat van a katholicizmussal szemben. Yegyes közlemények.- A dunántúli ev. egyh. kér. uj felügyelője. A dunántúli ev. egyházkerületben megvolt az újabb szavazathontás az Ihász Lajos halálával megüresedett egyházkerületi felügyelői tisztség betöltésére. A kerület 231. szavazattal véssei Véssey Sándor szőkedencsi, somogymegyei nagybirtokost választotta meg dr. Berzsenyi Jenő 103 szavazata ellenében. Az új egyházvezér ősrégi magyar nemesi családból származik, amely már sok oszlopos tagot adott az evangélikus egyháznak. Az idős, de szellemi és testi erejének teljes birtokában levő egyházkerületi. felügyelő a bécsi, majd a budapesti egyetemen végezte tanulmányait. Később Somogy vármegye főbírája, majd fő
