Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
281 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 282 Több, kevésbbé fontos ügy elintézése után Radácsy György a tanügyi-bizottság jelentéseinek keretében a theologiai bizottság jelentését ismertette. A kielégítő, egyik-másik tekintetben örvendetes haladást jelző referádát tudomásul vették. A tárgygyal kapcsolatban gróf Tisza István felhívta a theológiai szakkörök figyelmét arra, hogy az átdolgozás alá kerülő theol. tantervnél a theol. ifjaknak a cura pastorális és az élénkebb társadalmi tevékenységbe való bevezetésére különös figyelemmel legyenek. Szóló szerint e tekintetben idáig csak ötletszerű intézkedések történtek, holott a külföldön az általa csak vázlatosai) érintett lelkészképzési irányokra igen nagy- súlyt fektetnek s igen szép eredményeket értek el. A keresztyénség mai állapota. Németország és a keresztyénség. Irta : Mami Theofil. — Fordította : Sziklay Viola Pozsonyban. — Vége. — A belmisszió mellett Németországban a pogányok térítésére is figyelmet fordítanak. Az első protestáns missziók Németországból indultak ki. Ha ezen dologban nem is történik annyi, mint Angolhonban és Amerikában, azért valami mégis. Fönn áll 24 német missióegyesület több mint 1000 missionáriussal, kik a világ minden részében gyakran igen veszélyes területeken dolgoznak. Majdnem büszkeség tölti el az embert ezen egyházi élet és keresztyén tevékenység láttára. Azonban egy mélyebb pillantás a valóságba és a valóságos álla pótokba más képet mutat. A német keresztyéneknek aránylag nagyon kis része foglalkozik a bel- és külmissióval. És igy nagyszerű szervezet és odaadó munka dacára sem érhernek célt. A németek egyéniségéből folyik, hogy a német keresztyén nem tartja azt természetesnek, hogy maga szervezett keresztyén munkában részt vegyen. Ezen tartózkodás egyik árnyékoldala a német jól berendezett államnak ; ahol az emberek megszokták, hogy a hivatott közegre egyes munkát teljesen átruházzanak és mindenki irtózik attól, hogy más teendőjéhez nyúljon. A különleges keresztyén munkától eltekintve a statisztikai kimutatás ellenkezik a valósággal. A statisztika szerint csaknem minden német keresztyén, a valóságban azonban úgy van a dolog, hogy a német nemzet nagy része keveset vagy épen semmit se törődik a kereBztyénséggel, részben teljesen közömbös, sőt ellenséges indulatu. A munkásság széles körei, különösen melyek a szociáldemokrácia által befolyásoltatnak, de a műveltek között is sokan ellenséges álláspontra helyezkednek, főleg amennyiben a keresztyén egyházak hivatalos képviselőiről van szó. Ezen állásfoglalás egyik oka a bizalmatlanságban és a keresztyén egyház meg nem becsülésében keresendő ; ez pedig onnét van, mert az egyház az államtól és más hatalmaktól való függésében gyakran akadályául szolgált a folyton előre haladó fejlődésnek, akár az alsóbb néprótegek szociális emelkedése, akár a tudományos kutatás szabadsága forgott szóban. így tehát nálunk nagy kérdés az, vájjon ezen közönbös és egyházellenes rétegek valami egyházi institúciók által a keresztyénségnek megnyerhetők-e ? Németországban, különösen a művelt elemek közt mindjobban terjed az a nézet, hogy az egyház és keresztyénség nem okvetlen egymáshoz tartozó. A német művelt keresztyén nem tartja keresztyénsége szükséges részének a rendszeres templomlátogatást, sőt vannak keresztyének, kik ritkán vagy egyáltalán nem templomlátogatók, hanem egyedül vagy övéikkel otthonukat templommá avatják. De azért nem akarom a német keresztyének ezen magatartását a japán testvéreknek ajánlani. Indító oka a német jellem sajátosságában és a német nép történelmi állapotaiban keresendő. Sőt még azok sem képeznek egységes csoportot, kik az egyházhoz, mint a keresztyénség legjobb megtestesítéséhez szilárdan ragaszkodnak. Először is a katholikusok és protestánsok közötti nagy ellentétet kell kiemelnem, mely az utóbbi évtizedekben még jobban kiélesedett. A német katholikus egyház kebelébeu a 19. sz. második felébeD a jezsuitizmus az ultramontanizmus alakjában uralkodó iránnyá vált. Ez nem csak egyházi, hanem politikai kérdésedben is nyilvánul. Ezen római katholicizmus hathatósan nyilvánul a német „Reichstag“ legnagyobb pártjában, az u. n. centrumban. A sokkal szimpatikusabb reform vagy valláskatholicizmus ezen hatalom mellett alig érvényesül. Ezen irány leginkább a műveltek között talált hódolókra. Még nagyobb ellentét van az uralkodó katholicizmus és az ó katholizmus között; ez ugyanis az a kis rómaellenes hatholikus egyház, mely az 1870-iki vatikáni zsinat határozata elleni oppoziciókor alakult Németországban. A németországi protestáns egyház sem egységes. Eltekintve a kisebb szabad egyházaktól, a német protestáns egyház annyi külön egyházra oszlik, mint ahány szövetséges államra a német birodalom. Ehhez még a régi lutheránus és ref. egyház közötti különbségek is járulnak, (sokszor unitárius egyházakkal összefoglalva) továbbá az újabb irányok, mint a konzervatív egyház, egyházilag és theologiailag szabadelvű és a pietizmus. A különböző egyházak a német császár meghagyásából bizonyos szellemben egységes képviseletet nyertek az evangélikus egyháztanácsban. A reformátusok és luteránusok közötti különbségek részben kiegyenlítődtek. Az irányok közötti ellentétek, melyek fennállnak, egyszer-másszor ellenségeskedést szülnek. Bármily sajnálatosak is az egyházi ellentétek és szakadások, és bármily nagy a közömbösség a keresztyénséget illetőleg és az ellenszenv az egyházak ellen ; az egyházi befolyás mégis erős és az érdeklődés mindjobban nő a keresztyénség iránt. Az egyházak támogatásával és tőle függetlenül igén sokat fáradoznak, mind praktikusan, mind tudom ányosan, mely munkának célja, hogy a keresztyénség mibenléte tisztábban és világosabban álljon az emberek előtt. A belmisszió rendkívüli praktikus tevékenységéről már szóllottunk. Külön meg
