Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
243 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 244 ban még drágább, ezt meg Hegedűs és Sándor árulja Debrecenben ! Mind a kettő egy és ugyanazon finom lelki táplálék, bárcsak minél több ily elbeszélés kerülne Szentkuti bátyánk horgára, a múlt idők lezajlott tengeréből ! Különben Hegedűs és Sándor járt nyomokon halad, sérteni senkit sem akarok, de a „Bibliai képek“ egyik-másití kötetében, igen ügyesen közre lettek bocsájtva, a Garzó-féle bibliamagyarázatokabn 20 évvel ezelőtt megjelent, egyes bibliai magyarázatok ! Semmit sem tesz, hogy megvettem a kétféle munkálatokat, egyforma drága gyöngy mind a kettő, úgy jó, ha az aranyból minél több van birtokunkban. * * * Kopogtatnak, a községi köz- illetve népgyülésről küldönc jött, s azt mondja, hogy a közgyűlés a múlt évbén egy legeltetési jogot sem szíveskedett megszavazni tiszteletes uramnak, de most, — miután sokat fárad és tesz érettük, hát 20 korona ellenében járathatok egy tehénkét a legelőre, mivelhogy ezt kigyelmed tiszt, uram megérdemli ! Köszönöm a szives jóakaratot, majd a „Bárány“ (szegénynek elment a társa) igénybe veszi a felajánlott kedvezményt s jogainak hatályába lép vidám tekintetével, s megkóstolja a fű izének minémüségét a tavasz jöttével ! Még egy pohár bor irányában megkináltam az örvendetes tudósítást hozó hírnököt s ezzel magamra maradtam vígan pattogó kályhám mellett s elgondolkodtam : bizony igaz az, hogy nevetés közben is fáj az ember szive ! (Folyt, köv.) Halász M. • • Örökségem. Világszerint koldus szegény vagyok; — Igaz, hogy földem egy maroknyi sincs. Amit talán enyémnek mondhatok, Oly semmiség: — egy csörgő rabbilincs. De többet ér ez ócska vas nekem, Mint százezer hold, mely búzát terem . . . Hogy osztályt ült a tenger sok rokon, Akadt mindenre gazda perc alatt. Min hajba kaptak: — elverték dobon, Reám hagyák a puszta négy falat. S mert azt hivék, értéktelen lehet: A rozsdaette rabbilincseket . . . ügy gondolom, van ötven font talán . . . — Egy gyenge ember hogy bírhatta el! — Sokáig hordta mártír ősapám, Pedig szivén még súlyosabb teher . . . Okát hirdetni mostan sem szabad, Miért lön annyi sok-sok gályarab. A nagyszülőm is volt bilincseken: — Börtön penésze látta őt vason . . . Óh, hányszor mondta estvetájt nekem: Sikongva száll az őszi fuvalom S a vándor felhő könnye megered, — Aradnál minden, minden elveszett. Oh, hányszov mondta, nézd a távol ég Ott napnyugatra felhővel rakott . . . Kár volt a kardot sutba vetni még. A nap leszáll s utána csillagok Vájj’ jőnek-e, az Isten tudja csak . . . A felhők méhi már — villámlanak. Vihar közéig. S ha öldökölve száll Át bércen, halmon rónaság felett, Előtte sirva vijjogó madár Zeng bús sirámu, könnyes éneket . . . A vész után mi megmarad nekünk: A rabbilincs — már ősi végzetünk. Mégis nagy, drága kincs e vas nekem, A börtön árnya bár nyomába jár. És úgy lehet, mikor nem képzelem Egy bús napon hozzám is eltalál ... Magyarnak lenni s kálvini hiten Bilincsre régi jogcím, úgy hiszem . . . Kerülni sorsom őrült balgaság. — Előle futni gyáván nem fogok. Apám hitét s az ősi szent hazát Szeretni nékem vérszerzette jog . . . Eszmékért élni oh, tehát taníts S holtig te légy vezérem — rabbilincs. Szabó S. Zsígmond. Jobb és megbízhatóbb *s** MAGVAKAT Tsai olcsóbban senki sem ad, mint Fábián Béla magkereskedése Budapset, Üllői-ut II. szám, Kálvin-tér mellett. Tessék árjegyzéket kérni !
