Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
181 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 182 A VII. t.-c. végrehajtása. Még fülünkben cseng az az országos feljajdulás, mely a lelkész! nyugdíjtörvény végrehajtása tárgyában kiadott konventi utasítás leérkezése után a le'készi kar ajkán elhangzott. Izzók voltak a kedélyek, mert azt láttuk, hogy kötelezettségeinknek eleget tenni nem tudunk s a nyugdíjtörvény pártolói szemünkre dobták,, hogy a konventi utasítás előtt a nyugdíjtörvény ellen nem hagzott eró's hang, sőt az intézet felállítását a lelkészek és egyházbatóságok üdvözölték. Vádként még olyan hangot is hallottunk, hogy a nyugdíjtörvény tárgyalásakor sem mutattak a zsinati lelkész-tagok olyan érdeklődést, mint aminőt joggal várni lehetett volna. A zaj az utóbbi időben lecsillapult. Ennek okát két körülményben gondolják feltalálni. Az egyik az, hogy a konvent az előbbi végrehajtási utasítás egyes nehézményezett pontjain könnyített; a másik pedig az, hogy a múlt őszi kér. gyűlés elvileg kimondotta, hogy „nyugdíjtörvény életbelépte előtt már szolgálatban volt egyházkerületünkhöz tartozó lelkészi kart támogatni óhajtja.“ Ámde ezen kerületi határozat dacára is előre látható, hogy a mostani szélcsend nem fog soká tartani. Amint a lelkészi kar végez az adóügyi munkával, amely miatt még saját ügyeivel sem ér rá foglalkozni, s amint elközelg a fizetési határidő a nov. 1. : a nagy többség azonnal tapasztalja, hogy olyan teher nehezedik rá, mit elviselni képtelen. Dr. Antal Géza theol. tanár s gazdasági tanácselnök indítványára ugyanis a kerületi gyűlés — egyelőre — anuyit mondott ki, hogy a „lelkészi kart a nyugdíj-intézeti járulékok visszamenőleg befizetendő kamatjainak viselésében óhajtja támogatni.“ Szeretem hinni, hogy ez a lelkészi kar javára módosítva lesz. Az Antal-féle javaslat szerint ugyanis még mindig akkora összeget kellene fizetni, hogy azt a lelkészek, különösen a taníttató szülők képtelenek előteremteni. Tessék csak elgondolni az 1600 koronás lelkészi fizetést, s hogy egy gyermek tanítatása a mai viszonyok között 600 korona. Honnét vegye a nyugdíjintézeti alapbetétet, mikor az 1600 korona a mai drágaság mellett a falusi háztartásra is szűkösen elég ? De van az Antal-féle javaslatnak még egy másik igen lényeges hibája is, és pedig az, hogy nem nyugszik biztos alapon. Szerinte a lelkészek szolgálati idejére visszamenőleg befizetendő kamatokat fedezné az egyházkerületi özvegyi gyámolda. Minthogy azonban ennek jövedelmei jogosultak részére még hosszabb ideig lekötve vannak : addig is, mig a kerületi lelkész-gyámoldai alap kötelezettségétől megszabadul, a tűzkár-pénztár tőkéjéből venné el a szükséges összeget. (1907. évi őszi kér. jegyzőkönyv 17-18. lap). Nagyon csudálkoztam azon, hogy egy olyan komoly, előrelátó ember s pénzügyi tekintély, mint amilyennek Antal barátomat ismerjük, az egyházker. gyámoldát jelöli meg, mikor a lelkészek elviselhetetlen terhének azonnal leendő fedezéséről van szó. Hiszen az a gyámolda még 40 év múlva sem szabadul fel kötelezettségétől ! 1 Jól mondotta az indítvány tárgyalásakor gróf Tisza István, hogy a kér. gyámolda e célra nem reális alap. Eszembe jut erről a theol. tanári fizetés rendezésnek a múlt évi tavaszi gyűlésen történt tárgyalása. Nem tudom, megköszönte volna e bármelyik tanár is, ha fizetésrendezésük alkalmával fedezetül a theol. tanári nyugdíj- és gyá.niutézet idővel felszabadulandó tőkéjét ajánlotta volna valamelyik lelkész ? De ez eszébe sem jutott senkinek. Sőt bár a fizetésrendezésre a főiskolai pénztárnak nem volt egy fillérje sem, mégis minden ellenvetés nélkül keresztül ment a fizetésemelés az 1906. évi julius 1-től visszamenőleg. De azt mondhatná az indítványozó, hogy Ő reális alapot is jelölt ki, és pedig a kér. gyámintézet felszabadulásáig a tűzkár-alapot. Erre meg azt volnék bátor megjegyezni, hogy ezen javaslata meg azt árulja el, hogy a nőnevelő-intézet sorsát — bocsánat — nem viseli szivén. Vagy-vagy ! Vagy ezen intézet iránt nem viseltetik jóakarattal, vagy a lelkészeknek a nyugdíj intézetnél fennáhó terhén nem akar komolyan segíteni. Antal Géza ott volt az indítványa megtétele előtt harmadnappal lefolyt főisk. igazgató-tanács ülésen, amikor az ig.-tanács elhatározta, hogy a kerületi közgyűlésre a következő javaslatot terjeszti fel : „a nőnevelő intézet helyiségeit a főiskolától a tűzkár-alap vegye meg s ingyenes használatra a nŐnöveldéuek adja át.“ S kevés ember van, aki úgy ismerné mint Antal Géza, hogy a nőnevelő-intézet tőkéi a más tulajdonát képező épületbe beépíttetvén, az ig.-tanács a tőkék teljes biztosítását ha nem is, de legalább az anyagi zavarok megszüntetését s az intézet további fennmaradását akarta javaslatával eszközölni. S most már kérdem, hogy lehet-e s szabad-e komolyan valamely alapot egy ugyanazon gyűlésben két olyan célra is megjelölni, melyeknek egyike is igénybe veszi azon alapnak majdnem teljes készletét ? Én úgy vettem észre, hogy az egész indítványnak az volt a célja, hogy elterelje a figyelmet a múlt évi tavaszi közgyűlésen 16. p. alatt tárgyalt azon indítványomról, hogy a közig, államsegély által felszabadult összegből a nagyobb szolgálati idővel biró lelkészek korpótlékot kapjanak. Úgy veszem észre, hogy a közig, államsegély folytán felszabadult összeget, még eddig nyilvánosságra nem hozott célra akarják felhasználni. Ha nemesebb az a cél, mint a lelkészeknek súlyos körülmények közül való kiemelése, akkor megnyugszom benne. De ha ennél sürgősebb teendőt nem tudnak célul kitűzni, akkor fenntartom indítványomat. Indítványom tárgyalása elől különben is már kitérni nem lehet. Az egyházmegyék felírtak mellette a kerületre s elfogadásra ajánlották. S hogy önként, minden felhívás nélkül tárgyalták, ez mutatja, hogy égő sebre mutattam rá. Tekintettel azonban a viszonyokra, indítványomon némi módosítást kell tenni. Én ugyanis az 1907. évi közpénztári költségelőirányzatot nézve vettem fel felszabaduló közig, költségként 32745 koronát, arra számítván, hogy ez államsegéllyel fedezve lesz. A dolog azonban
