Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-01 / 9. szám
149 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 150 egyház elfogadta a 13. §. szerinti egyházi adózást — az nem kötelezhető többé arra, hogy a régi gyakorlat szerint fizessen, mivel neki a törvény által szerzett és biztosított joga van abhoz, hogy az uj adókulcs szerint viselje az egyházi terheket. Viszont a lelkészi és tanító is joggal követelheti, dijlapja által biztosított járandóságét, mivel áhhoz szintén szerzett joga van. Ezt pedig csak az adóteher csökkentési államsegély elégítheti ki, kell is hogy kielégítse, még akkor is, ha a már megállapított segélyt százezrekkel vagy milliókkal kellene pótolni, mert ehhez az egyetemes református egyháznak, az 1848: XX. t.-c. alapján, szintén szerzett joga van. Hogy ezek a szerzett jogok sérelmet ne szenved jenek, sőt kielégítve legyenek, arra elég biztosíték az egyetemes adóalap végrehajtóbizottsága elnökének fent idézet nyilatkozata, nagy befolyása és nagyrabecsült jóakarata. Kadarkút, február 24. Mozsonyí Sándor ref. lelkész. Vegyes közlemények. — Katholíkus Népszövetség cim alatt két héttel ez előtt irt cikkemet egész terjedelmében átvette a „Pápa és Vidéke“ római katholikus célokat szolgáló lap. E tényéért köszönetét mondok. Jó az, ha olyant is olvasnak előfizetői, ami a történelem tanulságaira figyelmezteti őket. Arra, amit a közlő: Béri Zsigmond bencés tanár ur a magáéból hozzáfűz, kevés mondani valóm van. Miért ütközném meg azon kérdésén: „a tudatlanság nagyobb-e e cikkben, vagy a rosszakarat?“ Hiszen ma már bizonyos, hogy szellem, kellem és jellem csak a klerikális atyafiaknál, főleg pedig a jezsuitáknál található ... Ők hitük védelmére szövetkeznek csak. Igen, és mi tudjuk a történelemből, mit jelent ez. Ugy-e e végből követelik a revíziót. És ebben benne vannak ám nem csak az 1890-es évek egyházpolitikai törvényei, hanem a régebbiek is. Mert vájjon nem úgy kellene-e lenni, hogy a róm. kath. vallásról egyáltalán ne lehessen áttérni más vallásra, hogy a házasságokat, tehát a vegyes házasságokat is kivétel nélkül csak a r. kath. pap előtt lehessen megkötni; hogy az ilyenekből származó gyermekek mind a róm. kath. vallásban neveltessenek ; hogy a válóperekben, a vegyes házasokéban is a szentszékek Ítéljenek?! Nem teszek föl több kérdést. „Nem akarunk egyebet, csak az igazságot.“ De hát tehetek én róla, hogy a pápák, meg a jezsuiták igazságától annyira irtózik a világ Franciaországban csak úgy, mint Olaszországban ?! Csak az igazságot. Milyen szépen hangzott a vegyesházasságból származó gyermekek vallásos nevelését szabályozó 1868. évi törvénynek megváltoztatására irányuló, r. kath. részről kezdeményezett mozgalomnak ez a jelszava: „a szülők természetes joga, hogy ők határozzanak afölött, melyik vallásban neveljék gyermekeiket.“ De mi már akkor se hittünk a jelszó igazságában. És a tények nekünk adtak igazat. Mert lám nem áldják meg a r. kath. papok az olyan vegyes házasokat, akik nem ígérik oda születendő gyermekeiket! Hol van a szülők természetes joga, szabadsága?! Csak az igazságot akarjuk... Az őszei múlt egy éve, hogy kérvényt adott be egyházközségünk a városhoz, hogy — bizonyos föltételek mellett — engedje meg, hogy uj templomunkat majd a színháztérre építhessük. A képviselőtestület elvben elíenmondás nélkül hozzájárult kérelmünkhöz. Ugyanakkor pedig, kérvényünk közlése, bemutatásakor a „Pápa és Vidéke“, úgy vélem szó szerint, ezt mondta: „ezzel a szerénységgel akár az öreg templomot kérhették volna.11 Ilyen az önök igazsága, testvéries jóakarata ... Az én lapom intelligens, magasabb képzettségű emberek számára készül. Ez nem néplap. Pápán is csak ilyen emberek kezébe kerül ; egyszerűbb, a néphez tartozó híveim nem olvassák. Az önök lapja meg helyi lap s épen arra való, hogy az egyszerűbb embereket táplálja. Ez nagy különbség. Ezt a különbséget azonban nem veszi tudomásul B. Zs. úr lelkiismerete ! Én irok elvi szempontból, személyeskedés nélkül; az ő lelkiismerete nem tartja vissza őt a személyeskedéstől! . . . Bizony Tanár úr jó volna nekünk, kik a szentháromság egy Istent valljuk, összefognunk a hit fő igazságainak megvédédésére; de sokkal őszintébben ám, mint ahogy 1606— 1645-ig, tehát 40 év alatt ötször, békekötésben biztosították a magyarországi protestánsok vallásszabadságát, ami után mégis csak elkövetkezett I. Lipót kora, a r. kath. igazság érvényesülésének rettenetes ideje. „A nyomok elijesztenek“ . . . Meg kell még jegyeznem, hogy egy bántó sajtó-hiba csúszott be a Pápa és Vidékébe. Az én lapomban nemez volt „tömik a hitványt“, hanem — a bálványt. Helyes volna, ha e hibát a P. és V. kiigazítaná. K. J, —- Az erdélyi ref egyházkerület elhányt püspökének dr. Bartók Györgynek a gyászünnepélye ápr. 7-én lesz. Ez alkalommal imádkozni fog Kenessey Béla püspök, az emlékbeszédet pedig Nagy Károly theol. tanár fogja tartani. Az új püspök beiktatásának ideje még nincs meghatározva, csak azt határozta el az igazgató tanács, hogy a fölavató-beszéd tartására Baksay Sándor dunamelléki ref. püspököt kéri fel. A vidék legrégibb és legnagyobb cipöüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára .AJapíttatott 1864-ben. Pápa, Kossuth LajOS-utca ÍO. szám, Alapíttatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehel gyorsan kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különöS| figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit.
