Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
7 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 8 lelkészek maguk fogják levenni ; elállván a díjlevelükben részükre biztosított fizetés teljes értékétől vagy mennyiségétől, megelégedvén annak bizonyos hányadával. A tényleges áraktól való ezt a nagy, szembeszökő eltérést én nem tudom érteni; nem tudom, mi a célja. Ha az lenne, hogy alapul szolgáljon az 1—2 év múlva bekövetkező azon számításnak, amelynek alapján a lelkészi alapfizetések 2400 koronára fognak kiegészíttetni: akkor belenyugodnám szívesen; mert célja az volna, hogy indirekte is gyakoroljanak egy kis méltányosságot a nagyon háttérbe szorított lelkészi karral. Mert előttem ugyan ne mutogasson senki arra a néhány példára, amely szerint a lelkészi fizetések itt-ott igen előnyösen számíttattak fel a lelkészek részére ; ezek csak ritka kivételek. S inkább élvezzen néhány ember olyan előnyt mi közülünk is, ami szorosan véve meg nem illetné, mint hogy ezeren essenek el egypár száz korona olyan jövedelemtől, amit minden olyan jóérzésü ember méltányosnak tart és szívesen elnéz, aki komolyan mérlegeli a lelkészi szolgálat értékét és az e szolgálatért megállapított szerfelett csekély minimumot ! Csakhogy bajos azt hinnünk, hogy az említett célt akarja szolgálni a konvent utasítása; sokkal inkább hihető az, hogy az egyetemes adóalapot kíméli ; illetőleg attól tart, hogy ha a fizetések teljes értékükben számíttatnak fel, akkor nem lesz elég a kért államsegély... Ez meglehet; de ebből azért még mindig nem az következik, hogy tehát a lelkészek és tanítók elégedjenek meg jóval kevesebbel, mint ami őket díjlevelük szerint megilleti ... Én nem vagyok kongruás lelkész, tehát nem a magam érdekében beszélek. Ha pedig akadna jó lélek, aki kortes-beszédnek minősítené, amit mondtam : lelke rajta! A sárgaságban levő mindent sárgának lát. (Folyt, köv.) A barsi ref. egyházmegye értekezlete határozatához. Megengedik nekem a barsi egyházmegye értekezlet nagyt. tagjai, ha a konventet illető határozatukhoz egyetemes egyházi érdekből én is hozzá szólok és pedig annnyival inkább, mivel ón ép ott voltam a konventen akkor, mikor a kifogásolt intézkedések tétettek s így eléggé tájékozott vagyok a dolgokban. Szerintem a konvent az előadói állás kreálásával nem lépte túl hatáskörét. Hiszen a konventnek eddig is voltak előadói és pedig fizetett előadói Szőts Farkas, Kenessey Béla és Sasa Béla theol. tanár urak személyében. Ez alkalommal csak az történt, hogy miután az egyetemes adóalappal megint megszaporodott a konvent ügye, 8 oda is kellett volna egy uj előadó, fizetéssel — hát meggondolta, hogy miután a konvent előadói teendői annyira megszaporodtak, hogy a többi ezek mellékfoglalkozását egyeseknek nem képezhetik annélkül, hogy az illetőket is magasztos hivatásuktól el ne vonjuk, azért a négy előadói állást egyesíteni egy személyben és pedig egy olyan személyben, ki tisztán és egyedül ennek a dolognak éljen. A négy előadó tiszteletdíját pedig bevonom és azt kipótolva adom az állandó eladónak. Tehát itt nem valami nagy összeg pénzről van szó, mely el vonatnék a nyomorral küzdő egyházaktól, hanem csak némi pótlásról, melyhez az egyetemes adóalap úgy tudom csak 1200 írttal járok (Ha jól tudom 3000 koronával. Szerk.) Tehát a konvent a 2 milliós adó-alapot (úgy tudom, hogy 1,400.000 korona. Szerk.) 1200 írttal adminisztrálja egész éven át, gróf Tisza István és Antal Gábor urak bölcs elnökletök alatt valóban ezen kis összegért nem méltó annyira elégedetlenkedni, mint ahogy azt a barsi értekezlet tagjai teszik s ezért a konventet eltörölni, előadói állást megszüntetni indítványozni az országos lelkészértekezletnek. Az előadó a többi fizetését kapja az állam által közigazgatási célokra adott összegből, mely teljes egészében lesz a nyújtandó 2 millió keronának 30°/0-a az 600.000 korona. (Hát a nyugdíjintézetre mi jut?! Szerk.) Ebből tart vissza a konvent egyetemes egyházi építkezésekre, annak fenntartására, eggyetemes közigazgatásra nem egész 60000 koronát évente. Tehát az egyházi közigazgatási célokra adott államsegélyt egytizedét, kilenctized százalékot pedig leküld a kerületeknek, tehát összesen — ha az államsegély teljes lesz — 540,000 koronát. íme tehát, lehet mondani, semmit, sem vett el a konvent a nyomorral küzdő egyházaktól s nem teremtett uj állást ezek kiszámíthatlan kárára. Ne nyugtalankodjunk azért e miatt s ne kicsinyeljük azt a konventet, melynek működéséhez fűződnek az utolsó 20—30 év összes nagy alkotásai, melyek egyházaink javára és lelkészeink anyagi helyzete javítására történtek. Hanem megmondom én, mit cselekedjünk. A 600.000 koronából a kerületekhez letétetik 540.000 kor. egyházi közigazgatásra. Én félek, hogy ebből a kerület igen kicsit juttat az egyházmegyéknek, az egyházmegyék pedig Bemrait az egyes egyházaknak Pedig különösen az újabb egyházi törvények életbe lépte óta megkétszereződtek a lelkész közigazgatási teendői. Hassunk azért oda, hogy a nyerendő közigazgatási segélyből — hát tartson meg, aminthogy már mégis tart 1/1Q %-ot a konvent, 3/10 % ot a kerület, 2/io %'ot az egyházmegye, 4/io % pedig adassék az egyes egyházak lelkészeinek, ami úgy 240.000 koronának felel meg, jutna tehát belőle minden lelkésznek 100 korona. Ezt sürgés-' sük. Ezért verjük a vasat. És ismétlem, ne bántsuk a konventet s annak érdemes előadóját Baksa Lajos urat, mint kik igazán nem érdemlik meg ezt tőlünk. Hogy erre kérjem nt. lelkésztársaimat arra nézve
