Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-23 / 8. szám

127 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 128 nélkül nem tarthatjuk fenn egyházunkat, 8 autonómiánkat. Azon egyházak pedig, melyeken segít az uj egyh. törvény, legyenek legalább el­ismeréssel a zsinat munkálkodása iránt. Azt a megjegyzést nem merem megkoc­káztatni, amit Bertha György ur, az 6. számban, hogy a sokféle magyarázat, ellentétes utasítás azért volna, hogy a segély-nyújtás a végtelenség legvégső határáig húzódjék, mert hiszen az 1909. aug. 1-től senki nem köteles 20 éven aluli csa­ládtagjairól egyházi adót fízetui. így ezen évben a b.-somogyi egyházmegyében minden díjlap érvényét veszítette s ha legkésőbb ezen évben nem lesz meg az államsegély; vagy törvény ellenére kell a 12—20 évesekig az egyházi adót behajtatni, vagy a hivatalnokok nem kapnak fizetést. Ezért bizony sietni kell a kérvények elin­tézésével, a segély folyósításával, ha hivatalno­kainkat tönkre jutatni, egyházainkat a züllés útjára vinni nem akarjuk. Ezekben iparkodtam megadni a választ azoknak, akik perhorreskálják azt, hogy a csa­ládhoz tartozó, 20 éven felüli nőtlen, vagy ha­jadon munkaképes, keresettel biró egyháztagok is fizessenek — és pedig nem is olyan sok egyh. adót, 2 koronát. Lábod, 1908 február 11. Nagy Lajos esperes. Nyílt levél nagyt. Kis József esperes úrhoz. A pápai egyházmegye múlt év nov. 28-iki közgyű­lése minden pontjában osztotta és helyeselte nagy tiszt, ur esperesi jelentését; annak kinyomatását és az összes ref. egyházmegyék részére való megküldését rendelte el. Köz­kézen forog tehát e jelentés. Az egyházmegye által meg­pecsételve adattak át a nyilvánosságnak annak összes állításai. Ezekkel polémiában bocsátkozni nem szándéko­zom; de a közügyet vélem szolgálni, ha azoknak az adó ügyre vonatkozó részére megteszem helyreigazító meg­jegyzéseimet. Sokban, ha nem is mindenben, elismerem azon kri­tika helyes voltát, amely a kongruális értékelésre vonat­kozó konventi határozat ellen irányult. Erre vonatkozó álláspontom kifejezésre jut az adóügyi végrehajtó-bizottság f. hó 10-iki ülésén elfogadott javaslatomban, amely ez ülés jegyzőkönyve során az egyházi lapoknak megkülde­tett s így remélhetőleg nyilvánosságra jut. Az abban fog­laltakat ismételni nem kívánom, csak e helyen is azon reményemnek adok kifejezést, hogy ezen indítvány meg­fogja győzni kongruás lelkészi karunkat arról, hogy az adóreform ügyét senki sem akarta az ő megkárosításukkal megoldani, s hogy semmi melléktekintet nem tartóztathat vissza a legjobb akaratból elkövetett tévedés nyilt beisme­résétől és helyrehozatalától, ha egyszer arról kellett meg­győződnünk, hogy a lelkészi kar jogos érdeke másként meg nem óvható. Tárgytalanná vált tehát a kongruális értékelésre vonatkozó s eredetileg jogosult kritika, mert a sérelem orvosoltatott. Ab ovo tárgytalan ellenben nagyt. urnák a személyi adóval kapcsolatos kritikája, mert a sérelem soha nem is tétetett. Álmélkodva olvasom a jelentésben, hogy a konvent utasítása „a 20 éven felüli családtagokat is a legkisebb személyi adóval megróvatni kívánja.“ Édes Istenem, ugyan mikor adott ki ilyen utasítást a konvent ? Lássuk csak, hogy áll a dolog ? A törvény kimondja, hogy a 20 éven felüli család­tag csak azon esetben rovandó meg személyi adóval, ha a) külön vagyonnal vagy keresettel bír, b) külöu háztartásban vagy c) házasságban él. Világos és kétségtelen tehát, hogy családtag más esetekben adót fizetni nem tartozik. Ezt kimondta a tör­vény, de azt nem mondta meg, hogy ezen esetekben minő személyi adót kelljen viselnie. Ezt a hézagot töltötte be a konvent, amidőn ki­mondta, hogy ezek — ha csak külön adót nem fizetnek — többel mint a minimális személyi adóval meg nem nem róvhatók. Ezt soha senki másként nem értette és, aki a jogszabályok magyarázatának legelemibb szabályai­val tisztába vau, nem is érthette, minthogy a konvent a kivetendő adó mérvét állapította meg azon esetekre, ame­lyekre az adó kötelezettséget a törvény állapítja meg, de hogy a konvent adót akart volna törvényellenesen kivetui olya­nokra, akiknek adómentességét a törvény világosan ki­mondja, az oly jogi abszurdum, amely igazán érthetetlen, minden jogászilag iskolázott agyvelő előtt. És valóban mélyen sajnálom, hogy nagytiszteletü ur kidobta e köny­­nyelnaü vádat törvényes felsősége ellen, mielőtt annak alapos volta iránt olyanoknál keresett volna tájékozást, akik jogi kérdésekben legalább némi kompetenciával ren­delkeznek. Ugyanezt kell mondanom az ált. jöved. pótadó be­tudása elleni támadásra. Ez egyenes adó, benső termé-ORGONAÉPITÉSI MŰINTÉZET RIEGER 0TT0> cs. és kir. udvari orgonagyára, vímvimiii a a úrin mmniiiumi BUDAPEST, YU. kerület, Garay-utca 48.-ik szám. Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Leg­olcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu csőrendszert! (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgonajavításokat és hangolá­sokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom