Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-02 / 5. szám
81 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 82 ros sok kiválósága. Pontban 10 órakor zúgott föl az orgona, amelyen Vajthó Jenő és Dömötör János polgári iskolai tanárok fölváltva játszottak az egyházi énekeken kivül Bátori Lajos volt csurgói tanitóképzőbeli tanár remekeit. Az istentisztelet a 75, dicséret 1. versével kezdődött, amelyet a hivek állva énekeltek el. Azután a 233. dicséret 3. és 4. verse következett, mire az államvasúti műhelytelep munkásainak dalárdája énekelt. A dalárda éneke alatt ment föl a remekszép egyszerűségében is megkapó templom gyönyörű szószékére Antal Gábor püspök, aki buzgó ima keretében kérte isten áldását az uj templomra, az egyházra, a városra és vármegyére és az egész magyar nemzetre. Ima után a püspök egyházi beszédet mondottt, amelyhez az alapigét Mózes I. könyve 28. részének 17. verséből vette: „Ez a hely nem egyéb, mint Istennek háza és mennyeknek kapuja.“ A beszéd, melyet lapunk más helyén közlünk, mély benyomást tett az egész gyülekezetre. Az egyházi beszéd után újból az államvasuti munkások dalárdája énekelt, majd a CXXII. zsoltár 3. versét énekelte a gyülekezet. Urvacsoraosztás volt azután, amelyen a beszédet Bélaváry Ferenc böhönyei lelkész mondta; az osztásban a volt kaposvári lelkészek segédkeztek. Végül Nagy Lajos esperes mondott áldást, mire az istentisztelet a XC. zsoltár i. versének éneklésével véget ért. Déli két órakor mintegy 300 terítékes, díszes bankett volt a Korona-szálló dísztermében, ahová amikor Tisza István gróf belépett, lelkes ovációk fogadták. A harmadik fogás után Antal Gábor püspök emelkedett szólásra. Hosszan, sok melegséggel fejtegette az ünnep jelentőségét és azt a nagy szeretetet, amely az egyházkerület vezetőit Kaposváron övezte. Az összetartás , a testvériség ily szép ünnepén a koronás királyra emeli poharát, mint aki koronázása óta megértette a nemzet alkotmányos jogait. Kapotsfy Jenő főispán a református prédikátorok dicső, nemes, hazafias, lankadatlan munkájáról beszélt és a magyar protestáns egyháznak a szabadelvüségért, a magyarságért, a gondolat és lelkiismeret-szabadságért vívott nagy és eredményes harcait méltatta. Beszéde végén a régi prédikátorok méltó utódait, a református lelkészeket éltette és ezek között elsőnek Antal Gábor püspököt. A következő szónok Szabó Kálmán egyházmegyei gondnoa volt, aki nagy tetszéssel fogadott beszédében méltatta a hitbuzgóságot, áldozatkészséget, aztán beszédét igy fejezte be: Hogy ezen munka sikere fölött mai nap örömünnepet ülünk, az Istennek tetsző dolog és rajta senki meg nem botránkozhatik. De sőt midőn azt látjuk, hogy ez örömünkben nem csupán egyházunk hi vei f de sőt más felekezetek is osztoznak, fokozódik a mi örömünk. De örömüuk teljeségét megadja azon körülmény, hogy a mi szeretve tisztelt főgondnokunk, gróf Tisza István őnagyméltósága is közibénk jött, engedve a szives meghivásunknak és osztozik ami ünneplésünk Örömeiben. Hogy kellőkép elmondjam a mi iránta való szeretetünket és tiszteletünket és ezen érzelem keletkezését és kifejlődését kimagyarázzam, ahhoz a dolog történeti elbeszélése szükséges. Ugyanis az történt velem, hogy a főgondnoki választás után egy magas állású úri ember ismerősömmel találkoztam, aki igy szól 1 ott : — Hát megejtettétek a főgondnoki választást — és amint tudom, úgyszólván egyhangúlag választottátok meg gróf Tisza Istvánt. — Valóban, úgy történt, — válaszoltam én. — No igen és megválasztottátok a hatalomravágyó oligarkát, megválasztottátok nevéért. Hol vau az a sokszor nagy garral hirdetett kálvinista demokrácia? — Igen kérlek, minden szóvesztegetés és vita nélkül légy szives meghallgatni, amit elmondanom kell — mondottam én ezekre. A szemrehányás azon része, hogy mi a gazdag oligarkát választottuk, valóban nem talál, mert ami kálvinista fe'ekezetüuk nincs kellő érzékkel az anyagi javak iránt, kivált ha ezek valakinek egyéni értéke mérlegelésénél fordulnak elő, — hisz voltak egyházkerületeinknek igen szerény vagyonú főkurátorai akkor, midőn dúsgazdag pretendensek mellőztettek . Egyházunk, hogy blaszfemiát ne mondjak, szegénységével kérkedik. Hogy a hatalomravágyás csak átvitelben is a választásra szóba nem jöhet, arra elég legyen annyit mondanom, hogy mi őt akkor választottuk meg főgondnokul, mikor semmi hatalom sem volt a kezén. Hogy nem egyéni értéke, hanem neve volt az elhatározó körülmény megválasztásánál, ez éppen nem áll meg : mert igaz ugyan, hogy a Tisza család neve egyházunk történetében a legrégibb időtől fogva állandóan előfordul, mint kiváló egyháztagoké. Igaz, hogy neves férfiakat adott ez a család egyháznak, kik firól-fira szoros egymásutánban szolgálták az egyház ügyeit jó időben és zivatarban, tehát érdemeik méltatása logice kötelessége egyházunknak. Az is igaz, hogy boldogult Tisza Kálmáu főgondnok, aki Az Egyházi Törvények 1. §-a szerint az ev. ref. egyház hivatalos czime ezután „református“ s igy az egyházak és iskolák eddigi bélyegzőit meg kell változtatni. A legszebb és legolcsóbb bélyegzőket AZ ELSŐ MAGYAR RUGGYANTA BÉLYEGZŐGYÍR ÉS YÉSŐ-INTÉZET Tessék árjegyzéket kérni ! készíti Tessék árjegyzéket kérni! Budapest, YI. kér., Yáczi-körut 17/a- Tulajdonos GEDULDIGER HUGÓ.
