Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-13 / 50. szám

*1

865 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 866

takban bizonyos politikai vonatkozások vannak, melyeket azonban, ha arról van szó, hogy törvénnyel biztosított jogaink megvédessenek, kikerülnöm nem lehetett.

Sajnos, hogy ide jutottunk ; sajnos, hogy ma már vissza kell térnünk Deák Ferenc 1873 junius 28 án a képviselőházban elmondott beszédében tanácsolt útra, mint azt Deák Ferenc kifejezi : „az állam és az egyház közötti viszony rendezésére.“ Erre való tekintettel a kérdés rendezése és tisztázása céljából helyesli Deák, hogy bizottság küldessék ki azért, hogy a változott viszonyokhoz képest tisztába hozassák az állam és egyház közötti viszony.“ Elmondja, hogy nézete szerint nem az lehet a cél, hogy az egyházi javak elvétessenek, hanem csak az, hogy számba vétessenek. Meg kell különböztetni, mik az egyház valóságos tulajdonai ; melyek a maga kulturális céljaira rendelvék, azok sértetlen hagyandók ; „rendezni és arányosítani kell a kérdést.“ Kiterjedt beszédében a katholikus autonómia kérdésére is, melyet maga is megalkotandónak tart ; elmondja végre, hogy ezen kédésekben nagy óvatossággal kell eljárni, a leggondosabb óvatosságnak kell az eréllyel és józan ésszel párosulnia, mert a kérdés könynyen elmérgesíthető. „Felesleges lesz kutatni : ki kezdte? Ha elhibázzuk a lépéseket, a hibát nehezen lehet helyre hozni. A világtörténelem sokszor bizonyítja, hogy kicsi okokból nagy szakadások lettek. Miért? Mert hozzájárul a magánérdek, az indulat, a szenvedély. Egyik a másikat tüzelte s az olyan ember, ki vallási dolgokkal nem is törődött, a vallási háborúnak legdühösebb harcosa lett. Kerülni kell a vallási háborúkat, mert e téren nemcsak a fegyveres háború, hanem a szóval és tollal folytatott háborúk is veszélyesek.“

De addig is, mig jogos törekvéseinkkel sikereket érnénk el, vállvetve, egyetértéssel és kitartó szivósággal működjünk arra, hogy jogainkban csorbát ne szenvedjünk. Naponta újabb és újabb sérelmek merülnek fel. Látjuk és tapasztaljuk, hogy rendszeres politika űzetik a hazai protestánt izmus megtörésére. És bizony nem azokat az időket éljük, amelyekről Kölcsey Ferenc naplójában azt Írhatta, „hogy Luther és Kálvin fiai összetett karokkal nézték, mint harcolnak az ország legelőkelőbb katholikusai a megtámadott protestántizmus szent ügye mellett.“ Nem látjuk a Beöthy Ödönök, Deák Ferencek, Széchenyi Istvánok, Eötvös Józsefek, Bathyány Lajosok, Andrássy Gyulák és a Károlyiak, Perczelek, Klauzálok és Ghyczyeknek a törvények biztosította jogok védelmére vállalkozott hazafias táborát. Magunknak kell összetartva jogainkért, a törvényileg biztosított teljes jogegyenlőség és viszonosságért küzdenünk nem a felekezetekkel szemben, kikkel mi régi időknek megfelelően a felekezeti béke és türelmesség állapotját visszaidézni óhajtanók, hanem a hatalmat ke zelő kormányzattal szemben, melytől nem kérünk, nem követelünk egyebet, mint a törvényileg biztosított jogok tiszteletben tartását.

Még ez ülésünk folyamán lesz alkalma a főtiszt, és méltóságos konventnek a „Ne temere“ kérdésével is foglalkozni. Ismét csak az álamhatalom gyengeségét

bizonyítja, hogy szigorúbban ne Ítéljem el magatartását, az, hogy a pápai decrétum kiadatott s azzal a felekezetek közötti békés viszony újabban megzavartatott. A főtiszteletü és méltóságos konvent bölcsessége el fogja találni, e kérdésben határozván, a kellő mérséklettel párosult, határozott erélyt. Az en nézetem az, hogy állami feladatot képez a vallásfelekezetek közötti törvény által kimondott egyenlőség és viszonosság biztosítása ; ugyancsak állami feladatot képez annak megvalósítása, hogy az 1894. évi XXXI. t -o. alapján létrejött házasságkötéseknek minden vonatkozásban való érvényét a vallásfelekezetek kérdésessé ne tegyék. Minthogy X. Pius pápa parancsából és megbizásából a Congregatio Coucilii által Rómában, 1907. évi aug. 2-án kiadott eljegyzési és házassági törvény a magyarországi katholikus egyháztaggal kötött vegyes házasságoknak érvényét és azok következményeinek törvényes voltát a katholikus vallásu házasféllel szemben csak bizonyos kikötésekkel ismeri el s ezzel az 1844. évi III.. továbbá az 1848 XX., 1868. évi Lili. és 1894. évi XXXI. törvénycikkek által akotott jogrendszert támadja meg: mindenekfelett első sorban állami kötelesség az állam tekintélyén ejtett csorbát kiköszörülni.

Főtiszteletü és Méltóságos Konvent! Nem veszem tovább igénybe szives figyelmüket, de az elmondottakat el nem hallgathattam, mert látom, hogy tornyosulnak a vészthozó felhők és erre való tekintettel kötelességemnek tartottam, hogy mint rangidősb egyházkerületi főgondnok, a konvent és zsinat világi elnöke elmondjam a helyzetre vonatkozó nézetemet. Elmondjam aggódó lélekkel, hogy „a magyar protestánsok ügye belső elvál asi,tbatatlan szolidaritásban van a magyar nemzet és a magyar szabadság ügyével 8 hogy e tényt sem elhomályosítani, sem mások által elhomályosíttatni engednünk nem szabad.“ Észre kell vennünk, hogy rendre és rendre, mind erősebb és erősebb támadások intéztetnek a teljes egyenlőség és viszonosság rovására ellenünk és hogy az „összes eddigi jelenségek között nem volt egy sem, melyilyen kényes téren mozgott volna, amely annyira elevenében sebezte volna meg a magyar társadalom nem katholikus rétegeinek lelki békéjét s amely annyira magán viselte volna az aggresszivitás bélyegét.“ A Ne temere nem alkalmas egyébre, mint sok ezer család békességéne k feldulására és a protestáns ég katholikus társadalom közötti összhang, egyetértés és békés jó viszony alapos felforgatására.

És most ezek után, főtiszteletü és méltóságos konvent szives türelmüket megköszönve, a mai napra egybehivott ülését az egyetemes református konventnek ezennel megnyitottnak jelentem ki.

Az elnöki megnyitót a konvent tagjai nagy tetszéssel és tapssal fogadták.

(A Magy. Szó után.)