Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
855 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 856 nagyobb népességű és jövödelmü Mezőszentgyörgyuek lett lelkésze. Az uj idők uj munka tereket nyitottak a lelkészek előtt, az ifjúi lángbuzgalom semmitől is nem vonogatta magát. Példaképen állott gyülekezete előtt a buzgóságban, művelődésben, áldozatkészségben. Bár mindenben megértették volna ! A nemes küzdelemben kapott sebeket (melyik nem kap ilyet?) a jézusi türelmesség balzsamával gyógyította és ezzel nyert meg sokakat egy-egy üdvös újításnak. 1904 szept. 17 én vette feleségül Fekete Cecilia úrnőt, akiben nemcsak uj tagot nyert egyházunk számára, hanem magának hű élettársat és többször megújuló súlyos betegségében áldozékony ápolót talált. Bizakodó reménységgel adta magát alá a nehéz orvosi műtétnek. Gondolta-e vagy nem, az ő reménysége napjainak elmúlását. A műtét előtt Írogatott leveleket barátainak, a reménységnek utolsó sugarai csillantak meg azokban. Két óráig élt a műtét után, szeptember 14 én déli 12 órakor meghalt. Mezőszentgyörgyre hozatott holtestét szept. 10-án temetők el, hogy nyugodjék porladozó hívei között. A mély gyászba borult családtagok, lelkésztestvérek, barátok, hívek seregétől körülvett koporsónál Szűcs Dezső tartott beszédet és imádkozott, a simái ifjú Medgyasszay Vince lepsényi lelkész meghatóan szép siri beszédben vett búcsút kedves társunktól. Hólepte mezőkön végig sivít a zord északi szél..., enyészetnek altató dala . .., aludjál . .., majd „eljő amaz egy és uj ki keletu . .. ! Csajágon, 1908. évi november hó 16-án. Szűcs Dezső lelkész. Vegyes közlemények. — Az előfizetési pénzek és liirdetésdíjak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Geller! Szabó János. Amint múlt számunkban közöltük, m. hó 26-án meghalt Gelléri Szabó János, m. kir. udvari tanácsos s egyházkerületünk világi tanácsbirája. Temetése, melyen egyházkerületünk képviseletében Antal Gábor püspök s dr. Antal Géza theol. akad. tanár jelentek meg, 28-án volt Budapesten. Ravatalára koszorút helyeztek ezzel a fölirással: „A dunántúli ref. egyházkerület — érdemes tanácsbirájának és közintézetei jóltevőjének." A gyászháznál püspök urunk tartott beszédet, megemlékezvén az elhunytnak kiváló, nagy érdemeiről s főiskolánk iránt végrendeletében megnyilatkozó nagylelkűségéről. Ezt a nagylelkűséget az elhunyt emberbarát egykori ápolónője homályba akarta borítani azzal, hogy az igazi végrendelettel szemben egy más végrendeletet mutatott fel, mely szerint a közel három milliós vagyonnak ő lett volna az örököse férjével. Dr. Antal Géza följelentésére őt és társait okirathamisitás miatt letartóztatták s így érvényesülni fog Gelléri Szabó János végső akarata, hogy vagyonát kótharmadrészben közintézetek öröklik. Főiskolánk mintegy 300.000 K-át kap. Áldott legyen a nagy emberbarát emlékezete! . . . De adjuk meg az elismerést annak a két férfiúnak is, akik Gelléri Szabó János figyelmét főiskolánkra irányították s alapítványát veszendőbe menni nem hagyták. Ez a két férfiú : Antal Gábor, a mi szeretett püspök urunk s dr. Antal Géza. — Farkas József. Lapunk múlt számában már közöltük a gyászjelentést, mely az igaz fájdalom kevés szavával hirdette, hogy a budapesti ref. theol. akadémiának nagy gyásza van ; pár napig tartó betegségben, hirtelen elhunyt Farkas József. Egyszerűségét, szerénységét akkor jelezzük leghívebben, ha nem teszünk jelzőt a neve elé. Pedig mennyit tehetnénk ! Mondhatnánk: jóságosnak, igaznak, tudósnak, fáradhatatlannak, csak a hivatalának élőnek, puritán kálvinistának, szerénynek ; mind ennek a sző legigazabb értelmében. Igazán szerencsések voltak, akik tanítványai lehettek!... A munkában dőlt ki, mint hű vitéz a csatatéren. Munkában . .. pedig már 48, mondd negyvennyolc éve tanárkodott! . . . Tanár volt a javából; mint a sebes patak, úgy folyt ajkáról a szó ; mindig pompásan eltalálta a megfelelő kifejezéseket. Aztán... sokat tudott; sokat tanult. .. Jó szive volt; nemes gondolkozásu. Ah de sok hű tanítványnak fáj a szive az ő elhunytán; de sokan sóhajtják: Isten veled! Legyen áldott, az is lesz emléked ! — Lelkészválasztás. A bátorkeszi-i gyülekezet Tancsa Pál padányi h. lelkészt egyhangúlag lelkészévé választotta. Gratulálunk ! — A tekintély. Mennyi panaszt hallottunk a közelebbi években amiatt, hogy a szocialisták lerombolnak minden tekintélyt. E miatt aztán nincs tisztességük a legnemesebb célú intézményeknek s a legmagasabb állású tisztviselőknek se. E panasz jobbára a római katholikus, jobban mondva : a klerikális körökből, meg ezek szövetségese köréből : a néppárt részéről hangzott szinte az unalomig. Most aztán gondolt egyet a néppárt és oda állott maga is a tekintély-rombolók közé . . . Történt u. i.. hogy a királyi kúria Kocurek plébánost 14 napi állam fogházra és 200 korona bénzbüntetésre Ítélte amiatt, hogy hiveit szószékből arra buzdította, hogy a házassságkötésnél ne Írják alá a jegyzőkönyvet. A legfelsőbb bíróság ezen ítéletet a néppárti képviselők — plébánus megbüntetéséről lóvén szó — törvénytelennek tartják. De az Ítélet magát se bírálat tárgyává nem tehetvén, se meg nem változtathatván ; úgy próbálnak valamit fordítani a dolgon, hogy tömegesen provokálják elitéltetésüket. Felhívást bocsátottak ki, amelyben arra ösztönzik a római katholikusokat, hogy a házassági jegyzőkönyveket se mint házasfelek, se mint tanuk ne Írják alá. E felhívással azonosították magukat Kocurek jó magyar honpolgárral. Ha Kocureken végrehajtják az Ítéletet: akkor őket is perbe kell fogni, Ha pedig őket nem fogják perbe : akkor méltatlansag volna Kocureken végrehajtani az ítéletet. Őket pedig — véli Rakovszky István, a kópviselőház alelnöke —
