Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
833 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 834 latot hazájának, mikor a szabadság, és az alkotmány védelmére hívei tízezreit buzdította a csatákra, — vagy akkor, midőn a béke napjaiban ismét és ismét tovább kellett viselnie nyomasztó sorsát és mellőztetését a honfiúi csend állandósításáért. S mi még most is ez önfeláldozó honszerelem és működés jutalma? Megfelel rá Zsilinszky röpirata a III. rész záradékában : »A magyar állam a római kath. egyházon kívül még a görög katholikus, a görög keleti, szerb és oláh egyházak főpapjairól is tudott gondoskodni. Egyedül a protestáns magyarok iránt volt mostoha. A magyar protestáns népet az óriási egyházi teher, melyet részben jogtalanul visel, azon végzetes dilemma elé állította : vagy anyagilag tönkre jutni, vagy vallásáról, melynek vezérei az uj törvények dacára sem híveikről gondoskodni, egyszerűen lemondani — és hithagyás árán a gazdag római egyház emberbaráti eucharisztikus intézeteihez folyamodni. Erről van szó !« Mindenki megértheti e záradékban foglalt bús jóslatot és tisztán látja, hogy miért is késik a papi kongrua végrehajtásában az 1848. XX. t.-c. igazságos szelleme: a valódi jogegyenlőség és viszonosság. Az ország vallási békéjének e két ikeralapja : a jogegyenlőség és a viszonosság az összes felekezetek között ma messzebb áll a megvalósulhatástól, mint bármikor valaha. Az illusztris szerző műve IV. részét szenteli a főbb sérelmek elősorolására és rövid ismertetésére, amelyek legtöbbje csak az utóbbi három év alatt keletkezett és torlódott össze annyira, hogy a protestáns közhangulat panaszszavát többé visszafojtani nem lehetett. E sérelmek eléggé kÖzismeretüek. Közülök kiválik jelentősége miatt az 1896-iki államsegély kis összege, az a 100 ezer frt, amellyel akarta volna a kormány a két prot. egyház szegény javadalmazásu lelkészeink fizetését pótolni. A kormányt a kath. főpapi és felekezeti visszahatás kényszerítette ily alamizsnaszerü segedelmi összegecske nyújtására. A méltatlan kodás az 1848. XX. t.-c. szellemének ennyire eltorzítása fölött megindult, a kérdés napirendre került s magával indította a többi sérelmek miatti elkeseredést is. Ennek eredménye 1903-ban egy vegyes bizottság kiküldése a két protestáns felekezet részéről. E bizottság egy bővebb fölterjesztésében emel óvást a kath. felekezettől jött sérelmek ellen és véleményt ad az 1848. XX. t.-c. végrehajtására vonatkozólag. Mesterségesen és számítással föl támadt erre az ellenakció a katholikusok oldaláról s az uj törvényes és alkotmányos kormány e stádiumban veszi át a régóta vajúdó ügyet. S a tudós szerző ez időtől fogva látja veszélyeztetettnek úgy az 1848. XX. t.-c. szellemet, valamint a protestánsok egyéb sérelmeinek is orvoslását. Mindenütt megokolja állítását. A protestánsoknak adott 3 millió K csak azért van, hogy a katholikus egyházaknak 10-szer annyi jusson. A szerzetes iskolákat kezdik dúsan segíteni. A jogtalan hittérítés, párbéri és hasonló szolgáltatások és vagy 40 különböző sérelem fölvirágzásnak indul, a budapesti tud. egyetem állami jellege veszendőben, a ref. zsinati törvényekhez csatolt szokatlan és sértő záradék ügye, a nevezetes szerzetes paragrafus törvénnyé emelése és igen sok más iniuria mind igazolják szerző felfogását és tiszteltté teszik azt a nemes hevet, amely ezek fölsorolásában elÖmlik minden során. De nemcsak a sérelemre és a veszedelmekre hiv fel, hanem a munka végső, V. részében bölcs tanácsokat is ad a védelem lehetőségére. A helyzet alapos fölismerését és higgadtságot ajánl, s az összes magyar liberális elemek fölvilágosítását. Szervezkedjünk s az igaz protestáns szellemben és lélekben neveljük híveinket, a pápizmust csak az állammal karöltve verhetjük le. S miután kijelenti, hogy tökéletes jogegyenlőség nélkül béke nem lehetséges, e csanádcsongrádi egyházmegyének a jogviszonosság és jogegyenlőség elvére épített javaslatát ajánja megszivlelésül és művét Pál apostolnak a Filippibeliekhez írott levele II. részének azon passzusával fejezi be, amely találóan illik munkája nemes, hazafias és vallásos céljához és az ő ideális eszméktől áthatott leikéhez. Ennyiben ismertettük dr. Zsilinszky Mihály e rendkívül érdekes művét. De magunk is érezzük, hogy minden ismertetésnél és méltatásnál többet ér annak elolvasása. Igen, ezt a munkát minden igazságos érzésű magyar embernek átkellene tanulmányoznia, hadd látná meg, hogy midőn a protestánsok az egész vonalon Összes sérelmeik orvoslását sürgetik, nem csak emberi
