Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
749 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 750 ott láttuk a templomban gróf Széchenyi Viktor főispánt, dr. Saára Gyula polgármestert, a vármegye képviseletében — alispán betegsége által akadályozva lévén — Balassa Sándor főjegyzőt, Turiák József pénzügyigazgatót, Kálmán Lajos kir, Ítélőtáblái birót, dr. Kelemen Béla főreáliskolai igazgatót, dr. Kerekes Lajos városi főjegyzőt, Rostaházy János posta- és távirda igazgatót, és a többi notabilitásokat. Az egyháziak közül az ág. hitv. ev. hitfelekezet küldöttségét, Raics Demeter gör. keleti lelkészt és Csikós főgondnokot, az izr. hitközség küldötteit, Sárközy Aurél és Kenessey Miklós ehm. gondnokokat, s a vidékről 14 ref. lelkipásztort. Dr. Darányi Ignác miniszter s pápai főiskolai gondnok táviratban kimentette elmaradását. A templomban. Fél 10 órakor lépett be a püspök, 4 papidiszben öltözött lelkész s az egyházi elöljáróság s egyéb egyházi tisztségeket viselők által kisérve, az Isten házába. Szép orgona kiséret mellett énekelni kezdett a gyülekezet, hangzott az ének : Te benned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!... E közben fölemelkedett a szószékbe Kutasy Ferenc táci lelkész s elmondotta áhítatos érzéssel, szépen csengő kellemes hangon, gondosan kidolgozott alkalmi imáját, mely a vége felé kivált találó s poétikus hasonlataival és emelkedettségével lebilincselte a lelkeket. Ezután Antal Gábor püspök, az ünnepi szónok beszélt. Fölveszi az alapigét Bölcs Salamon példabeszédes könyve 18. részének 10. verséből, mely igy hangzik: Erős torony az Urnák neve, ahhoz folyamodik az igaz és bátorságos lészen ! Erős, férfias hangja betölti a templom legkisebb zugát is s a legnagyobb csend és közfigyelem közepette kezdi meg s folytatja és fejezi be délelőtt 11 órakor hatalmas beszédét. Antal Gábor torony- és harangszentelési imádsága után megáldván a gyülekezetei, következett az ünnep második része, amelyről — éneklés közben — főként a más vallásu jelenvoltak eltávoztak. Bakó Imre városhidvégi lelkész mondotta az úrvacsorái ágendát a körülmények igényelte rövidséggel és alkalomszerüséggel, megjobbulásra, igaz bünbánatra serkentvén a szent asztalhoz járulókat s biztatván, az isteni kegyelem megbocsátó szeretetével a kenyeret is ő osztotta, a bort pedig a helybeli lelkész. Az Ur asztalához járult összesen 462 hivő. Egy újszülött keresztelését Babay Kálmán sárkereszteai lelkész végezte. Szertartási beszéde és imája szónoki remekmű s az előadás szabatossága és nemes páthosza kiválóan emelte a szépen megirt munka hatását. A megkeresztelt fiuoska egy téglagyári munkásnak a gyermeke. A véletlen hozta magával, hogy ilyen szegény sorsú szülők sarját érte a kitüntetés, hogy ily jeles ünnepen kereszteljék. De jól van ez így : Krisztus a szegények, elhagyottak pártfogója, a kálvinista egyház demokratikus szervezetében a népképviselet utján minden tagnak jogai vannak — igy kellett ez ünnepen is a legszegényebb hitfeleknek részt juttatni a a vallásos hitben erősödni. Végül befejezésnek következett Miklós Géza székesfehérvári lelkész rövid felolvasása, mely így hangzott: Ünneplő Gyülekezet! Épp a mai napon 84 és 3/4 éve annak, hogy a Székesfehérvár sz. kir. városban élő 130 református lakos egyházilag szervezkedett s fiók-gyülekezetté alakult. Ez idő óta előbb magánházban s 1837 őszétől kezdve saját templomában dicsérhette az Urat e maroknyi kis egyház. Első szerény méretű templomát ugyanez óv okt. 29 én szentelte föl Nagy Mihály kocsi pap, a későbbi szuperintendens. Az Urnák ez igénytelen hajléka azonban hat óv múlva, a nagy égéskor tűzzel megemésztetvén, egy esztendő alatt poraiból díszesebben újra épült, főként ama hű munkás jó pásztornak buzgólkodása folytán, aki mint ifjú Timotheus pályája kezdetén itt s élte hanyatló alkonyán Soponyán építtette újra az Istennek házát. E ma is meglevő templom ünnepélyes felavatása 1844. dec. 1-én ment végbe Báli Mihály polgárdi esperes lelkész s egyházkerületi főjegyző közreműködésével. Ez évben készült az általunk ismert s a most újraépített laposfódelü torony is. A fatoronnyal együtt a tüzáltal megsemmisült osöngetyűszarü kis harang helyett 1846 ban szerzett egy 286 kilogramm súlyút a gyülekezet közadakozásból s ugyanekkor ajándékozta meg az egyházat egy kisebbel (102 kgr.) egy jóakarója, Tar J. r. kath. vallásu postamester. A 30 év alatt harmadfél ezerre szaporodott hívek igényeit azonban nem elégítette ki az alacsony torony s a két harang. Ezért már több mint 20 éve nyilvánult az óhaj s elkészült a terv, hogy a templom fölé sugár torony emeltessék s abba egy nagyobb harang szereztessék. A megvalósísást azonban a halaszthatatlan iskolaépítés két évtizeddel hátravetette. A folyó év elején merült fel határozotabb alakban a régi vágy teljesedése, amidőn január 30-án a presbiteri s február 16-án az egyházközségi közgyűlés egyhangú határozattal kimondotta, hogy Varga Elemér mérnök és építész tervei szerint a tornyot 10 méterrel magasabbra és külsőleg díszesebbé építteti s vasharangtartó álványokat és egy harmadik (nagyobb) harangot is szerez az egyház közadakozásból. Fröschl János építőmester ésFröschl Ferenc építészmérnök vállalkozók julius 1-én megkezdvén a munkálatokat, 29 én már föltehető volt a toronygömb és csillag, mely alkalommal — a gömb belsejében elhelyezve — pergamen papíron megörökíttettek az építtetést végeztető presbitérium, a tervező mérnök s vállalkozók nevei, illetve az építés nevezetesebb mozzanatai. A torony és templom külső rendbehozása szept. 1-ére történt meg. A nagy harang és a 11 mm. súlyú harangállváványok szállítására a budapesti Walser-oég nyert megbízatást azzal, hogy a mintegy 532 kilogramm súlyú
