Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
611 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 612 nyugdíj-ügy afféle ne nyúlj hozzám, különösen reánk közpapokra nézve. Miként hajdan a paradicsom ajtaját a Cherubok, úgy őrzik ennek a nyugdíjtörvénynek sérthetetlenségét, érintetlenségét felsőbb és legfelsőbbb egyházi hatóságaink. Nem mondom ugyan, hogy illő lenne minden felszólalást holmi hivatalos kinyilatkoztatásokkal honorálni, de az a fölöttébb rövid utón való elbánás, melyben még a hivatalos egyházi testületek felterjesztéseit is részesítik és az a mélységes hallgatás, amely a legerősebb támadást, a legtiszteletteljesebb kérést is semmibe sem veszi, semmi képen nem válik a nyugdíjintézet javára, mert teljességgel nem alkalmas arra, hogy azt az érdeklődést, szeretetet, mely nélkül a legszigorúbb törvények mellett is valamely intézmény erős és virágzó nem lehet, egyházi köreinkben megteremtse. Hol van az az ember, aki ma azért az intézményért lelkesednék? Még azokat is, akik barátai voltak, elidegenítik tőle, elzárkózó maguktartásukkal. Lassanként ilyen eljárás mellett az a meggyőződés ver gyökeret az emberek szivében, hogy tulajdonképen a papság érdeke itt mellékes, III. rangú kérdés s csak bizonyos egyházpolitikai szempontok, mondjuk újabb hatalmi eszközök teremtése tette szükségessé a nyugdíjintézet felállítását. (Ez nem méltányos, sőt igazságtalan föltevés. Szerk.) De legyen bármilyen vigasztalan a helyzet, mi sem tartóztat vissza attól, hogy megkíséreljem a reám és sok társamra váró megpróbáltatás elől kitérni, vagy legalább is annak súlyát enyhíteni, ha t. i. van erre nézve valami ut és mód. Szent és törhetetlen meggyőződésem, hogy igenis van segítség, olyan segítség, amely a nyugdíj-intézet, fennállását távolról sem veszélyezteti, reánk papokra nézve pedig valóságos megváltás lenne. Abban a jelentésben, amelyet Kenessey Béla mint a nyugdíjintézet előadója állított össze és amely mindenik lelkészi hivatalnak megküldetett annak idején és amelyet mellékelni van szerencsém, az országos nyugdíjintézet mathematikai mérlegében az egyik szakértő számítása szerint 272.895*59 K, a másik szerint 337.451*81 K a szerezendő hiány. Sem egyik, sem a másik nem veszi számításba a bevételek között a 400.000 K államsegélyt, (épen e hiány fedezésére kérte a konvent a 400.000 K-át! szerk.) melynek tekintetbe vételével az első esetben 127.104 K, a másik esetben 62.549 K az évi felesleg. A 33°/0 belépési járulók 56.895 K. Látni való, hogy ha semmi belépési járulékot nem fizetünk is, fölösleggel záródik a mérleg mindkét esetben, ha pedig a gyámintézetre befizetett 10°/0-os hozzájárulást fenntartjuk, — ami ellen kifogást senki sem tesz, mert méltányos — oly tekintélyes fölösleggel zárhatja le a nyugdíjintézet évi számadásait, amelyet a legpessinistikusabb ember is elgendőnek tarthat a nyugdíj-intézet biztonsága szempontjából. Beláthatja mindenki, hogy a nyugdíj-intézet szempontjából felesleges, a lelkészek nyomorult anyagi helyzetét tekintve, — bocsánat a kifejezésért — szinte lelketlenség ennek a magas belépési járuléknak a követelése s valóban szomorú gondolatokat keltett mindnyájunk leikébe, hogy bár az eszme már meglett pendítve, a konvent teljesen elzárkózott ennek az ügynek ebben a formában való elintézése elől, sőt épenséggel tudomást sem vett róla. E körülmény azonbau nem csüggeszt. Mindennel szemben harcolhat az ember, kifogásokat kereshet, érv ellen érvet állíthat, de a kétszerkettő ellen nincs fegyver, nincs érv, aunak igazsága előtt mindenki meghajolni kénytelen. Nem lehet a nyugdíjintézet célja, hogy százezreket, milliókat gyűjtsön össze ami keserves filléreinkből, teljesen elég, ha a mathematika megdönthetetlen törvényei szerint létét biztosítva látva, mindennapi szükségleteit esetről-esetre fedezni tudja, erre pedig a nyugdíj-intézet egyéb bevételei mellett a 10°/0 járulék teljesen és föltételesen elegendő fedezetet és biztosítékot nyújt. Szerény indítványom ez: Mivel a nyugdíj-intézetre vonatkozólag készített mathematikai mérleg szerint a nyugdíjintézetnek fenállása az államsegély számításba vételével minden kétséget kizárólag biztosítva van abban az esetben is, ha a lelkészek 23°/0-°s belépési járuléka teljesen megszűnnék: a méltányosság érzetétől indíttatva kimondja a lelkészértekezlet, miszerint kívánja, a leghatározottabban kéri, hogy ez az elviselhetetlen teher a lelkészek vállairól levétessék s a belépési járulék azokra nézve, kik a gyámoldának tagjai nem voltak, fizetésük 10°/0-ban állapíttassák meg, magától értetődvén, hogy a lelkész-gyámolda tagjai semmi címen belépési járulékra nem kötelezhetők.* Patay Miklós. * A barsi egyházmegye lelkészi értekezlete ezt az indítványt elfogadta. Tagadhatatlan, hogy jó nyomon tapogat az indítványozó. Tény, hogy államsegély címen akkora összeg van számításba véve, hogy annak fölöslege az évi költségvetés 1. tétele alatt a belépési járulékok évi kamata címén fölvett 35195 K 80 fillér jövedelmet bőven pótolja. Ha másfél milliónak veszsztlk is e tétel tőkeösszegét a visszamenőleg fizetendő kamatokat is az alapbetét-tőkéhez számítva s 4°/#-os kamatjövedelmet számítunk, ami 60000 koronát eredményez, még akkor is mutatkozik évi 67104 kor. 41 fill, fölösleg dr. Veress számítása szerint. S azt se lehet mondani, hogy de az özvegyek és árvák segélyezése miatt kell ám ez a nagy fölösleg, mert a költségvetésben egyesítve van már a két intézet s minden szükséglet számításba van véve. Szerk.