Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

455 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 456 kezdetleges stádiumánál — igaz, hogy azt tel­jesen befejezve —- vagyunk. Nem ilyen eredmé­nyeket mutat, nem ily tevékenységre, lázas lel­kesedésre tanít bennünket rom. kath. testvéreink nagyon ébredt, duzzadó erővel működő öntudata. Utánunk alakult meg a katbolikus népszövetség, 8 ma már nagy gyűléseiken agitálva, lelkesítve, alig van város, melyben megalakítva, szervezve ne lenne, sőt hány és hány esetben hallatta már szavát, nyomatékkai vetette mérlegbe tekinté­lyének súlyát országos politikai, társadalmi kér­dések elintézésében. Mi pedig maradunk szűk irodánk szoros határai között: az élet, az ezerfordulatu nyilvá­nosság, mintha rajta kívül akarnánk élni, sehol sem érintkezik, sehol sem találkozik velünk ! Türelmetlenség-e ez részemről, vagy száraz, rideg való? Bár az elébbi lenne! s ha az utóbbi, a csak a napokban megalakulandó, szélesebb, tá­­gabb körű, protestáns szövetség buzdítsa, lelke­sítse, ragadja magával egyesületünket is, amelyet egyházmegyénk minden lelkésze odaadással, egész szeretettel támogat a fokozottabb, eredmé­nyesebb tevékenységre. Az egyházlátogatás nagy és fontos munká­ját, Bihari Kálmán főjegyző odaadó segédkezess mellett, május 18-án kezdettük meg s egy foly­tában haladva végeztük junius 6-án. Május havában mindenütt résztvettünk az évzáró vizsgálatokon s csak örvendetes, fokoza­tos haladásról, fejlődésről számolhatunk be min­denhol. Eddig kifogásolt, több kivánni valót hagyott iskoláink, mintha kicserélték volna, alig ismertünk reájuk ! Hol nem egyszer szemlesütve, szomorúan hallgattunk s keserűséggel ült a szülő, hol ezelőtt elhagyottak, szánandók voltak a nö­vendékek s elfogult maga a vezető, mint verő­fény, napsugár áradt, kedv, öröm sugárzott az arcokon. Még ily fejlődés, haladás s biztosan reméljük, hogy egyetlen egy kifogásolható, vagy csak kielégítő minősítésű iskola sem lesz egyház­megyénk területén. A képesség, a tehetség meg van, csak egy kis lelkesedés, csak erős akarat! Megtekintettük a bajkai, horhii, tőrei állami iskolákba járó növendékeinket is, meghallgattuk a vallási tárgyakat. Horhiban talán sohasem, évtizedek óta bizonnyal nem volt egyházlátoga­tás! Hitsorsosaink legnagyobb részben vegyes házasságban élve: az igazán rettenetes személyi egyházi adó miatt gyermekeiket inkább a csak­nem semmi egyházi adót nem fizető testvér ev. vallásban neveltették, így kevesbedtek, hullot­tak el egymás után sokan! Remélni lehet, hogy a további rosszabbodás megszűnt s a helyzet javulni fog. Szükség azonban, hogy az egyház­megye is nagyobb gondot fordítson az ily expo­nált helyeken, vagy szórványokon levő híveink gondozására, nyilvántartására. Előre is jelzem, hogy vallásos vonatkozású népies olvasmányok kiosztása, olvasása a legüd­­vösebb hatást gyakorolná e tekintetben. Léván személyessen vettem részt a különböző taninté­zetekbe járó ref. növendékek vizsgálatain. Az eredménnyel meg voltam elégedve, fokozottabb mérvben kellett azonban látnom, ereznem, hogy ismételten és mindaddig kell zörgetnünk, hang­súlyoznunk a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, 8 elodázhatlan szükségét a hitoktatói állás szer­vezésének, még pedig, mint eddig, úgy ezentúl is, mint legcélszerűbb kisegítő eszközzel a Selmec­bányái missióval kapcsolatosan. Annyi mindenre jut pénz, kellene lenni ily nemes és szent célokra is. Bizonnyal élénk figyelemmel kisérjük mind­annyian ama jótékony és eredményeiben áldásos mozgalmat, mely Léván a tanítók háza létesí­tését célozza. Nem is mozgalom már, csaknem befejezett bizonyosság. Csak érdemes tanítói ka­runk iránti nagyrabecsülésünknek, sósukat szi­vünkön hordozó kötelességünknek vélek eleget tenni, midőn javaslatba hozni bátorkodom, hogy álljunk a buzdítok, lelkesítők, áldozok sorába mi is, és adjon egyházmegyénk 100 koronát a nagy és nemes ügy érdekében ! Patay Károly. Egyházaink és az „Ingyenes Nép­oktatásiról szóló törvényjavaslat. A „Néptanítók Lap“-ja szerint: „a magyar nép­művelés fordulóponthoz jutott, a képviselőbáz kitörő örömmel fogadta a törvényjaslatot.“ Mi ugyan nem igen érezzük, hogy fordulóponthoz jutottunk és kitörő örömmel sincs okunk üdvözölni a javaslatot, A mi egy­házunk ugyanis előljárt a jó példával, két teljes évvel előzvén meg e téren az államot, amidőn az „E. T.“ szerint a költségvetésben kell gondoskodnunk a tandíj megváltásáról. Az anyagiakat tekintve, mindenesetre kissé baj ránk nézve az, hogy mi megelőztük az álla­mot ebben a tekintetben, amennyiben az úgyis szűkö­sen elég adósegélyből fedezzük a tandíjváltságot. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom