Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-28 / 26. szám

439 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 440 is, hogy nevezett munkáikat kiadva, juttassuk el tisztelőik, hálás tanítványaik kezeihez Mert szép — szép a kegyeletes érzés, a hálás emle­getés is; de még szebb, ha ez — mint a hitről mondatik — cselekedettel is lesz raegbizonyítva. A kegyeletnek ezt a gyakorlati kifejezését ez esetben és más hasonló esetben is szerintem a kerületi irodalmi bizottság lenne hivatva esz­közölni, melynek 4 — 5 éves fennállása óta — ha jól tudom —■ tanúsított működéséről — őszin­tén szólva — bizony még nem sok szivárgott ki a nyilvánosság elé. Csakhogy fájdalom, református egyházunk­ban a legtöbb bizottság majdnem csak épen, hogy névleg létezik — s bocsánat — majdnem csak arra való, hogy fedezze azt a kifogást, hogy semmi sem történik. Bezzeg a mozgékony kath. egyházban más­ként van most! Hogy miért és miképen, azt felesleges volna bővebben megvilágítanom, hi­szen elég sok történik szemeink előtt is; hát még azon kívül! Sőt evang. testvéreink is sok tekintetben életrevalóbban működnek. De nem akarok több szót mellékes dolgokra vesztegetni ; amivel kezdettem, azzal végzem; egy kegyeletes cselekedetre hívom fel a figyel­met az említett boldog emlékű tanárok munkái­val szemben 8 a tett végrehajtását ajánlom a kerületi irodalmi bizottság becses figyelmébeu. Fülöp József körmendi lelkész. Iskolatársak 20 éves találkozója Pápán. Junius hó 14-én 20 éves találkozóra jöttek össze Pápán azok az iskolatársak, kik 1888-ban tették le az érettségi vizsgálatot a pápai reform, főgimnáziumban. Negyvenhetén irtuk alá a fogadalmat akkor, mi­kor nemes vágyakkal és reményekkel, ambícióval telve elhagytuk az alma mater falait, kötelezvén magunkat arra, hogy Isten segítségével minden 10 évben össze­fogunk jönni ott, hol felejthetetlen kedves tanáraink oly fáradhatatlan buzgalommal hintegették közöttünk a szépnek, jónak és nemesnek magvait. Fájó szívvel, könnyes szemekkel, de lelkűnkben kedves emlékektől áthatva, váltunk meg akkor egy­mástól. Magunkkal vittük a tanáraink iránti mélységes tisztelet és hála s az egymás iránti őszinte baráti szere­tet és meleg ragaszkodás érzetét kedves emlékül. E kedves emlékek enyhítették ugyan az elválás fájdalmát; de meg nem semmisíthették azt. S midőn elbúcsúztunk egymástól, hogy elmenjünk az élet különböző utaira, az volt akkor mindnyájunk legfőbb óhaja : vajha a baráti szeretet és jó emlékezés lánca elválásunk után is erősen megállana ! Érzékeny búcsúszavak között biz tosítottuk egymást arról, hogy ez a lánc nem fog be­rozsdásodni, elszakadni, mig élünk. Ám az ifjúi vágyakat, reményeket felváltotta az élettel folytatott nehéz harc, küzdelem. E harcban so­kan sebeket kaptunk s fájdalom ! sokan el is hullottak. Tizen költöztek el közülünk ama szebb, jobb hazába. Kedves jó barátaink ! legyen emléketek áldott! A ti nemes lelketek bizonyára közöttünk volt, mikor mi a 20 éves viszontlátás édes, boldogító örömeit élveztük 8 meleg szeretettel megemlékezvén rólatok, fájó köny­­nyeket hullattunk korai elköltözéstek felett. Isten kegyelméből még mindig életben vagyunk harminchétén. S midőn most az alma mater falai közé baráti találkozásra csak tizenegyen jöttünk össze, fájó érzéssel töltötte el szivünket az a szomorú tapasztalás is. hogy az ifjúi fellángolás és lelkesedés sokaknál csak szalmatüz s sokakra nézve 20 év nagyon is elegendő arra, hogy a baráti szeretet és jó emlékezés láncát le­­rozsdásítsa. Az elmaradt 26 közül csak három mentette ki elmaradását, kik egyúttal táviratilag üdvözölték volt tanáraikat és jóbarátaikat. Ezek voltak : Ságváry Jenő szolgabiró, Perlaky Lajos honvéd-százados és dr. Friedmann József orvos. A főiskola dísztermében gyülekeztünk össze fél­­tizenkettőkor. Az ünnepélyes összejövetelen, Faragó János és Sebestyén Dávid tanár urakon kívül, a követ­kező volt tanulótársak jelentek meg: Czike Pál ref. lelkész Kömlőd, Nagy István ref. lelkész Szokolya, Bállá Dezső ref. lelkész Kúp, Nemes Kálmán ref. lel­kész Somorja, Szekeres Mihály ref. lelkész Noszlop, Iglauer István gépészmérnök Budapest, Nemes István községi jegyző Görzsöny, Dávidházy János tb. főszolga­­biró Nemesóosa, Deutsch Lajos ügyvéd Kőszeg, dr. Breuer Miksa körorvos Devecser és Alstädter Sámuel vasúti főtiszt Budapest. Czike Pál mindenek előtt is kifejezte mindnyá­junk köszönetét Sebestyén Dávid és Faragó János ta­nár uraknak, kik közül az előbbi, mint egykori kedves tanárunk s Keresztesi Kiss József tanár-elnök helyet­tese, az utóbbi pedig mint a főgimnáziumnak mind­nyájunk által tisztelt és szeretett igazgatója jelent meg. Igazi szeretettel üdvözölte ezután az egybegyült egy­kori tanulótársakat, hálákat adván a mindenható Isten­nek, hogy megengedte érnünk, hogy 20 év múlva ismét láthatjuk egymást erőben és egészségben. Fájó szívvel emlékezik meg korán elhunyt jó barátainkról is s bizony-bizony mindnyájan vérző szívvel tapasztal­tuk, hogy gyászos a munka, mit a halál angyala kö­zöttünk, 20 óv alatt, fegyverével végezett, mert nem kimélte meg a szép lelki kincsekkel ékeskedett, —• mondhatni — tehetségével közülünk szinte kiemelkedő két jó barátot: Kirvács László és Földes Sándor ref. lelkészeket sem. Faragó János igazgató ur szívélyes, meleg szavak­kal üdvözölte az egykori tanulótársakat s biztosított

Next

/
Oldalképek
Tartalom