Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

429 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 430 évi orsz. törvény, mely a tanítók fizetését korszerűen rendezte, a lelkészek, mint iskolaszéki elnökök elé pe­dig csak pedáns pontosságú iskolafelügyeleti és irodai kötelességeket irt elő egy fillér javadalmazás nélkül; elmozdítá egyházi adó alá vonatásunk ; de betetőzé uj törvénykönyvünk I. t.-c. 114. a) pontjának az 1848. XX. törvénycikkel egy kalap alá vonása. Semmiből se tűnik ki a ref. lelkészeknek saját nagy­­jaik által való mellőzése, szent malaszttal való kenege­­tése annyira, mint ezen §-ból, hogyha ezt összehason­lítjuk a VI. t.-c. 34. §-ának a) pontjával. A zsinati atyák a rendes tanítók fizetésénél az állami törvény­­hozást megelőzőleg is szentesítés alá merték bocsátani a tanító fizetésének korpótlékon kívül 1000 koronáig való kiegészítését, a lelkészek fizetésénél pedig az 1848. XX. t.-c. végrehajtásától teszik függővé a 2400 kor. fizetést és korpótlékot. Hogyha nagyjaink igazán, őszintén szivükön visel­ték volna a családos ref. lelkészek sorsát, boldogulását, tekintélyét, akkor nemcsak felemlítették volna a 2400 kor. fizetést és 200—200 korona ötödéves korpótlékot, hanem el is rendelték volna, hogy a törvényben kitün­tetett összeg már az 1908. évi költségvetésbe beillesz­tendő. Ha a gyülekezet körében erre nincs fedezet, ott van az államsegély. Ha az államsegély erre nem ele­gendő, ne költsenek köponti palotára félmillió koronát, hanem pótolják a lelkészek által összehordott közalap­ból. Ha ez sem elég, akkor világi nagyjaink politikai tekintélyük egész súlyával bizonyítsák be jóakaratukat és mutassák ki az állami törvényhozás előtt, hogy mi különbség van a néppárti papok, nemzetiségi pópák és a magyar református lelkészek között. Ha másként nem lehetne, lelkészi fizetésünket iskolaszéki elnöki tisztelet­­díjjal egészítsék ki egyházi törvénykönyvünkben előirt minimumra, de a zsinati atyák ne kössék össze fizetés­rendezésünket egy 60 év óta végrehajtatlanul szereplő országos törvénnyel. íme kedves lelkésztársaim ezért és sok más egye­bekért kell nekünk az O. R. L. E. Ha a városi polgár­­mestereknek, rendőrkapitányoknak, állami végrehajtók­nak stb. lehet és szabad összegyülekezni saját ügyeik megbeszélése végett, csak a kicsinyes akadékoskodás tehet ezért nekünk szemrehányást. A vezetőket ne kedvetlenítse el az sem, hogy az évenkénti gyűlésekre nem megyünk mindig nagy tö­meggel, valószínűleg már az idén is sokkal kevesebben lesznek, mint tavaly voltunk. Minden évben nem sza­kíthatunk el családunktól 50—60 K költséget. De lé­lekben ott leszünk mindnyájan és adja a seregek Ura, hogy lélekben egyek is legyünk mindenkor ! Kamoc8a, 1908. junius 11. Boross Kálmán. Lelkészértekezlet. A vágmelléki lelkész kör folyó hó 11-én tartotta rendes évi értekezletét Farkasdon Tóth Kálmán espe­res elnöklete alatt, ki tartalmas megnyitójában reá mutatott azokra a veszedelmes zátonyokra, melyek egyházunk hajóját fenyegetik; majd szólott a módok­ról, melyek segítségével elkerülhetjük az örvényt, a szirteket. A lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó után Boross Kálmán kamocsai lelkész tartott felolvasást a lelkészek fizetés rendezéséről s az 1848 : XX. t.-c. végrehajtásá­ról ; sürgeti s meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy nem lehet várnunk a fizetés rendezésének kérdésével mind az ideig, mig a véletlennek tetszik megalkotni, illetve végrehajtani a 48 : XX-at. Ha máskép nem, követel­jük a fizetés kiegészítést mint iskolaszéki elnökök, mert az idevágó uj törvény csak kötelességeket, még pedig súlyos kötelességeket ró az iskolaszéki elnökök vállaira anélkül, hogy ezért a legkisebb ellenértéket is adná azoknak. Hosszas vita támadt a hallottak felett. Izzot­­tak a kedélyek, mind, mind a javaslat mellett s egyhan­gúlag elfogadták azt s pártolólag az egyházmegyei ér­tekezlet elé terjesztik. Majd szóba jött a pápa legutóbb kiadott encikli­­kája, mely ellen felemeltük tiltakozó szavunkat. Az ér­tekezlet e tárgyban azon határozatot hozta, hogy meg­keresi kerületünk püspök urát egy főpásztori levél ki­­bocsájtása tárgyában, mely minden szószékről felolvas­­tassék r oly helyeken, hol templomaink nincsenek, szór­ványokban, missiói területeken a hiveknek kiosztassék a hitben való állhatatos megmaradásra serkentvén raindannyiónkat. A reggeli órákban kezdődött s mindannyiunkra sok tanulságot hozott értekezlet d. u. 5 órakor végző­dött az elnök zárószavaival. Mint követésre méltó példát megemlítendőnek tartom, hogy értekezletünk minden összejövetelét isteni­tisztelettel kapcsolatosan tartja. Az idei szónokunk Soós János zsigárdi lelkésztársunk volt, ki mély, gondolat­­gazdag beszédében reá mutat a klerikálizmus térhódí­tására, a hazug jelszavakra s a hitbeni megállásra int­vén bennünket s a templomot betöltő farkasdi gyüle­kezetei. Vajha adná a kegyelem Istene, hogy ne csak hallgatói, de megtartói is lennénk a halott igéknek. Omega. Orgonaayatás Siómaroson. Pünkösd másodnapján örömnapja volt a siómarosi gyülekezetnek. Újonnan épült orgonája ekkor lett át­adva rendeltetésének. Igen nagyszámú közönség töltötte meg a csinos templomot, s igazán örvendetes volt látni a környékbeli falukból megjelentek tömegét, akik buzgó lélekkel vettek részt a gyülekezet örömében. Az ünnep lefolyása a következő volt; a gyüleke­zet a pünkösdi felálló éneket énekelte, amely után az énekkar előadta: a 37. dics. 1. versét. Ezután Csukás Endre helybeli lelkész az urasztala előtt tartott meg­nyitó beszédet, felolvasta az orgona történetét s az adakozók névsorát; majd felhívó szavára a karban

Next

/
Oldalképek
Tartalom