Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP.

425

szolgálata után korpótlékot. Én itt nem úgy beszélek, mint felekezet tagja, nem úgy beszélek, mint pap, hanem mint a magyar törvényhozásnak egyik szerény tényezője, akinek tekintettel kell lenni az állam pénzügyi helyzetére is azért mérlegelném azzal hogy kezdődjék a korpótlékok számítása azon évtől, amidőn a magyar állam az 1848 : XX. t -cikket ebben az irányban gyakorlatilag életbeléptette, tudniillik 1898-tól*, mert akkor lett először kongruája a különböző felekezeti lelkészeknek. Ennek következménye az lenne, hogy jelenleg legfeljebb két ötödéves korpótlékot kaphatna egy lelkész, öt esztendeig senkinek a korpótléka úgyszólván nem emelkednék és 25 esztendő múlva érné el azt a maximális összeget, amit én 3600 koronának mondok.

Gyűjtéssé be ő nagyméltósága a statisztikai adatokat, megfogja látni, hogy ennek az ügynek rendezése nem fog a magyar állam pénztárára valami elbirhatatlan terhet róni és mégis 7—8000 családnak okoz lelki megkönnyebbülést, elejét veszi annak is, ami mindenütt helytelen, illetlen és elitélendő, de egyházi személyeknél legjobban elitélendő, hogy talán valami jövedelem eltitkoltassék, a jövedelem talán ne a valóságnak megfelelőleg vallasék be, de amire bizony egyikmásik embert a nyomorúság rávisz. Különösen nem fog ez igen nagy teher lenni akkor, ha ő nagyméltósága ezt úgy csinálná, hogy csakis kérelem alapján kapja meg valaki a korpótlékot, de akkor a javadalma újra felbecsültetek a valóságnak megfelelőleg azzal a hozzáadással, hogy azt a javadalmat, amit a hívek adnak, bevallott összeggel a hívek meg is válthatják, mert igy a hívek nagyon jól tudják, micsoda érték az, amit ők adnak, mi egészíti azt ki 2400 K-ig. Méltóztassék elhinni, ilyen módon, ezzel az eljárással aránylag nagyon csekély összeg az, ami ennek a tervnek a keresztülvitelét lehetővé tenné.

Nagyon kérem tehát ő nagyméltóságát, tekintse azt sürgős feladatnak, hogy ha lehető, oldassák ez meg akkor, mikor a katholikus lelkészek kongruája megoldatik és kérem az igen t. pénzügyminiszter urat is, hogy ennek a keresztülvitelét legyen szives támogatni. Ezeket kívántam elmondani ennél a tételnél.

Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ez ügyben ezt mondta :

A lelkészi kongrua rendezése nemcsak meglesz, hanem már jóformán meg is van, természetesen csak azon hatásokon belül lehet a kérdésről szó, amelyeket pénzügyi viszonyaink megengednek.

426

Az O. R. L. E. keletkezésének és szükségességének legfőbb okai.*

Felolvastatott a vágvidéki ref. lelkészértekezletnek Farkasdon tartott gyűlésén.

Szeretve tisztelt Pályatársaim! Az igazat megvallva, jelen felolvasásommal úgy vagyok, hogy feleségemnek szólok, hogy napamasszony értsen belőle. Hiszen mi, akik itt együtt vagyunk, kivétel nélkül egyformán tudjuk az Orle keletkezésének legfőbb okait és együtt érezünk abban, hogy nemcsak református lelkészi karunknak, de ref. gyülekezeteinknek is létérdekeikkel kapcsolatos az Orle életképes eredményes működése.

Nem szépítgetjük a dolgot, Pilátusként nem mosogatjuk a mi kezeinket, hanem nyíltan bevalljuk, hogy az Orle-nek keletkezését a ref. lelkészek óriási többségének elégedetlenkedése idézte elő. Felsőbb egyházi hatóságoknak és főként a konventnek a mi lelkészi köreink és egyházmegyei gyűléseink határozataival ellentétes vagy mellőző határozatai, szinte arcpirító nemtörődömsége zavarta fel Bethesda tavának nyugodt vizét.

Az elégedetlenség, a bizalmatlanság évek óta ott lappangott sok lelkész szivében, de az utóbbi évek eseményei országos mozgalom és együttes munkásság megindítására serkentették a ref. lelkészeket.

Mint a természet világában előbb halk moraj, majd vészes zágás előzi meg a vulkán kitörését, úgy volt ez az Orle keletkezése előtt köri értekezleteinken. Anyaszentegyházunkat, vallásunkat és lelkészi hivatalunk tekintélyét féltő felszólalások, indítványok és határozatok előzték meg országos mozgalmunkat. Csak elfogult, gyűlölködő ellenségeink minősíthetik mozgalmunkat kényérért való küzdelemnek, hasonlíthatják a demogog szociálisták fészkelődéseihez.

Isten előtt lelkiismeretünkre állítjuk, hogy az Orle keletkezésének legfőbb oka presbiteri református gyülekezeteinknek és szent vallásunknak féltő szerelme. Hogy ezekkel össze van forrva a református lelkészek belső és külső tekintélyének védelme, mindeniknek anyagi biztosítása, ezt szintén csak ellenségeink kárhoztathatják. Mi úgy érezzük, hógy az egyetemi képzettségű református lelkészek anyagi helyzetének javítását akkor is szivünkön viselnők, ha magunk nem lelkészek, hanem hasonló képzettségű világiak volnánk !

Lássunk csak az utóbbi évek nagyobb egyházpolitikai és egyházhatósági intézkedéseiből egypárt, amelyekkel bizonyíthatjuk a ref. lelkészek jámbor béketürését és indokolhatjuk jóhiszeműsége poharának kicsordulását.

1895-ben életbe léptek az 1894. évi XXXI., XXXII. és XXXIII. törvénycikkek, a házassági jog* Aki nem ismeri a lelkészi karnak általános elkeseredettségét amiatt, hogy mig úgy az egyház, mint az állam, szinte erején felül is gondoskodik más foglalkozású alkalmazottairól, addig a lelkészek hiába várják helyzetük javítását, az ennek a felolvasásnak nem egy helyén meg fog ütközni. Szert.