Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-14 / 24. szám
409 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 410 érezheti át, & hogy rnegkisértetése csak látszólagos volt ? Ismerje meg csak a Megváltó szivét, amelyben minden igazán férfias és nőies vonás egyesült. Gondolhat, amit akar, de ne értse őt félre, különben elveszíti azt a nagy bizonyosságot, amely nálam soha, még legsötétebb kétségeim közt sem gyengült meg : az ember fia emberi természetének teljes egységét, utolérhetetlen szeretetre méltóságát és hasoulíthatatlan magasztos voltát. Erre nézve tetszése szerint kérdést is intézhet hozzám ; mert ha van valami, amiről elmélkedtem s amibe elmélyedtem, az Jézusnak, az ember fiának lelke és szive. Ne folyamodjék titkos, sötét szenvedéseinek képtelen felfogásához, azt állítván, hogy szeretete sem égi, sem földi, sem isteni, sem emberi szeretet stb. Jézus szenvedései elég titokzatosak ; de csakis ebben az értelemben voltak azok. Ah, az előtt eléggé érthetők, aki magasztos hivatásának szivvel-lélekkel szentelte magát és terve kivitele közben elveszítette bátorságát és lelkesedését ; az előtt eléggé érthetők, aki tudja, mi az, ha mások fájdalma és bűne szivünkig hat. Szenvedéseinek ■csak a mértéke megfoghatatlan. Hogy ezt megérthessük, vele egyenlőknek kellene lennünk, — oly nemeseknek, oly szeretette] teljeseknek és oly. feddhetetlennek. Egy másik levelében ugyanerről a tárgyról igy ir : Ön úgy véli, hogy az Urnák nem volt oly nehéz a három esztendeig való várakozás, ha tudta, hogy nem tart tovább. Ámde először is az időt nem esztendők szerint kell mérni. A lázas izgalom száz esztendőt egy órára szorít össze. Ha gondolataink szakadatlan változatosságban űzik egymást, ahelyett, hogy színtelen egyformaságban ismétlődnének, úgy három esztendő leírhatatlan hosszúnak tetszik. Továbbá meg kell gondolnia, hogy az, aki a világtörténelemben eddig hallatlan tervet talál ki és saját erejéből határozza el magát arra, hogy a világ elve és sokféle nyilvánulása ellen még soha nem látott harcra kel — : ember. Csupán három esztendő ! Igen ; de próbálja meg csak egyszer elhatározni magát valami rémes dologra — erre ezer lehetőség kinálkozik -—, az ország javát célzó nemes tettre, amelyért nem mondom, hogy halál, de nagy szenvedés a jutalom s amely a társadalom felfogásával homlokegyenest ellenkezik és hozzá azzal a lehetőséggel is -össze van kötve, hogy önről az atyjafiai ugyanazt mondják, amit Jézusról mondtak az övéi, hogy eszelős (Márk 3. 21.). És ragaszkodjék nemea elhatározásához rendületlenül, mig csak legyőzetése pillanatában el nem mondhatja: „Elvégeztetett!“ Kísérelje meg csak ezt apró-cseprő dolgokban s akkor mondja aztán, hogy három év semmi. Ön azt kérdi, vájjon Krisztus akarata egyszerűen azért volt-e oly erős, mert a benne lakozó istenség akarata volt ? Erre ezt felelném : mert tökéletes ember volt. Értem ezen az emberi természetet minden ösztönével és hajlamával, erkölcsi tudatával, törekvésével, értelmével, — a legteljesebb összhangban és egyensúlyban. Az elesett ember nem olyan óra, amelybe valami — a bűn — beleesett, hanem ingátlan óra, melynek rugója nagyon gyorsan leszalad. Egyedül a Krisztus lelke volt tökéletes összhangban az Isten leikével. Egyedül ő mondhatta el : „Én az atyámmal egy vagyok !“ „Az én atyám mind ez ideig munkálkodig, én is munkálkodom.“ Ez a teljes összhang tette akaratát oly erőssé. Az akaratos ember gyakran igen gyenge, még ha Napoleon is. Ám annak, akinek az akarata az Istenével megegyez, erősnek kell lennie és mindig helyes utón járnia. „Az én Ítéletem igaz“. Miért? „Mert nem a magam akaratát cselekszem, hanem azét, aki engemet elbocsátott.“ E-nél voltam vacsorán és 9 óra 20 peckor tériem haza. A társaság nagyon kellemes volt, illetőleg számos intelligens férfiból állott s a társalgás a közönségesnél magasabb szivonalon mozgott. H. G. beszélgetés közben úgy vélekedett, hogy az Ur sohasem élt iróniával. Vele szemben Márk 7., 9. versére hivatkoztam : „Jól vagyon bátor, hogy az Isten parancsolatát eltÖrlitek, hogy a ti rendelésieket tartsátok meg.“ Hoszszas vita és görög testamentomok felütése után nekem adtak igazat. Erre felhozták, hogy Krisztusnak a képmutatást ostorozó haragja ránk nézve nem lehet irányadó, mert úgy beszélt, mint Isten. Én megmaradtam amellett, hogy ez a haragja emberi volt, és hogy ha egy ember hasonló körülmények között nem érezne hasonlót, hogy vére fel nem lázadna és az igazság lesújtó szava nem kelne ajakán, — sejtelme sem volna a Krisztus leikéről. (Folyt, köv.) (Apácza-Szakállas.) Osváld Kálmán ref. lelkész. Szives kérelem. Néhai jó Tóth Ferenc „Tuladunai Püspökök élete“ c. könyvének 92. lapján olvassuk, hogy Kanizsai Pálfi János, Pápának ifjú lelkésze, túl buzgalomból holmi pápistás szertatási szokásokat kezdett divatba hozni : hóra canonikákat tartott, gyertyákat gyújtott. A szigorú Pathai István szuperintendes Pálfi túlkapásairól értesülvén, komoly levelet ir hozzá 1620 dec. 8. kelettel : Audio te mi fili Canonicas Pygistarum horas, neseio quo Pietatis eelo ductum sensim revocare, et precationis tuo ipsius consilio oompositae horam plane ad lucernám restringere .. . etc. RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. EW" Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! TM ---- Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ■ Aiapitatott íö^i-ben. mar Cim- és betüfestészet! Modem kivitel! Szolid árak! ■ 1 --- .Aiapítatott is^i-ben.
