Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-24 / 21. szám
353 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 354 hogy járuljanak hozzá ez emlék költségeihez. Mert nemcsak Kálvin lesz megörökítve e nagy arányú szoborban, hanem mindazok a népek is, amelyek az ő szellemében élve hozzá járultak az emberi művelődés előbbre viteléhez. Megindult az eredményes gyűjtés munkája az öszszes í’eformátus egyházak körében. Nemcsak a sveici, hanem az angol, amerikai, hollandi, francia és német egyházak is hozzá láttak a munkához. Mert hát a nagy Kálvin emlékét nem valami gazdag milliomos bőkezűségétől, hanem a népek milliomainak áltozatkészégéből kelf megörökíteni. Hiszen bizonyára akadna nem egy milliomos, aki szívesen vállalkoznék erre, csakhogy ezzel együtt a maga nevét is megörökíthesse. De hát nem ez a cél. Sőt ily föltétel mellett nem kellene egyáltalán semmiféle szobor. Aki millőkat emelt föl magasabb öntudatra, annak csak milliók emelhetnek méltó oszlopot. Tehát a többi református népek körében megindult már a gyűjtés munkája. A genfi szoborbizottság felhívást intézett a mi magyar református egyházunkhoz is. A konvent múlt évi őszi ülésén tárgyalta is ezt s elnökei utján tudatta a szoborbizottsággal, hogy egyházunk is támogatja anyagilag és szellemileg e mozgalmat. Mind ez ideig azonban — sajna — semmi jelét sem látjuk az ígért támogatásnak. Tudtommal a legutóbbi hetekig egy fillér sem gyűlt össze e célra; mert hát még az útját-módját sem állapították meg, hogy miként történjék a gyűjtés. Aludt az egész ügy egy pár egyházi lapnak legközelebb történt felszólalásáig. Pedig már közeledik a végső idő, mert már meghirdették a szoborra a pályázatot s ősszel döntésre kerül a pályázat eredménye. Az emlékmű főalakja természetesen Kálvin lesz ; mellékalakok pedig főmunkatársait s domborművek az egyes református népek nevezetesbb történeti eseményeit — összefüggésben persze a vallásért vivott küzdelmekkel — fogják megörökíteni. Ha egyházunk a saját jelentőségének megfelelő összeggel járul az emlékmű költségeihez, akkor méltán és teljes joggal számíthatunk arra, hogy a mi egyházunk küzdelmes és dicsőséges múltjából is helyet talál rajta egy vagy két kimagasló jelenet, s ez nemcsak arra lesz jó, hogy egyházunkat dicsői tse s ismertebbé tegye a testvér nemzetek előtt, hanem még nemzeti szempontból is nagy haszonnal jár. Mert minden módon háttérbe szorított nemzetünk, melynek önálló létezéséről oly nehezen akarnak tudomást venni az ellenségeink által befolyásolt nyugoti államok és népek, e szobormű révén úgy jelenhetik meg a világ előtt, mint a legelső kulturnépek hittestvére s igy igazi munkatársa. Mindenképen keresnünk kell nyugoti hitsorsosainkkal a belső kapcsolatot és szoros összeköttetést, mely a reformáció első századaiban oly élénk volt s ránk nézve oly nagy szellemi és anyagi haszonnal járt. Ennek a révén remélhetjük magyar református egyházunk megújhodását. Meg kell tehát indítani a gyűjtést országszerte s minél előbb. Mindenesetre helyes, mint egyik egyházi lapunk indítványozza, hogy a pünkösdi perselypénz erre fordíttassék. Mert kívánatos, hogy minél több ember adománya s még legszegényebb hitsorsosunk fillérje is hozzájáruljon e dicső emlékmű létrehozásához. De ez még nem elég. Ebből még nem gyűl össze annyi, hogy magyar reform, egyházunk önmagához méltóan jelenjen meg a többiek közt. Örökösen emlegetett szegénységünk mellett is legalább egynéhány tízezer koronát kell összehoznunk. Tehát gyűjteni kell a templomon kívül is tehetősebb híveink körében. A magyar református egyház az egész európai kontinensen lélekszám szerint a legnagyobb ref. egyház. Nagyobb a hollandinál és sveicinál. Ha tehát ezen kiváló alkalommal sem tudunk magunkhoz méltóan megjelenni, ez a legnagyobb szégyen lenne egyházunkra s mindnyájunkra. Bizony-bizony azt dokumentálná ez, hogy inkább csak viseljük «külső cégér gyanánt a jóhangzásu nevet, de a kálvini szellem nagyon megapadt nálunk. Bizony azt mondhatná a világ, hogy összes egyházi tevékenységünk abban kulminál s azt tekinti legfőbb feladatának, hogy miként lehet minél több államsegélyt kieszközölni kongruára, közigazgatási költségekre stb. Ne csak mindig kérjünk, hanem adjunk is, különösen mikor ilyen méltó alkalom kinálkozik reá, sőt követeli tőlünk, hogy megnyissuk erszényeinket. Kálvin nagy szellemének nem úgy hódolunk, ha csak a nevét emlegetjük. Nem is úgy, ha — mint legutóbb a konventen történt — a bírálójának neki megyünk s talán hatalmi eszközökkel akarjuk elnémítani. Kálvin kibirja a bírálatot. Sőt ő oly nagy szellem, bogy egyenesen kihívja a bírálatot. Hát csak hadd bírálják minél többen. Igaz követői majd megvédik fényesen a tudomány és szellem fegyvereivel. Most és mi pedig azzal mutassuk meg, hogy szellemének méltó örökösei vagyunk, hogy minél fényesebben, egyházunk jelentőségéhez és múltjához minél méltóbban vegyünk részt születése négyszázados évfordulójának világraszóló ünnepén. Győzzük meg szerencsésebb viszonyok közt élő nyugoti hitsorsosainkat, hogy bár a sok küzdelem, a sok üldözés és szenvedés egyidőre elernyesztette erőnket, de azért még él bennünk az ősi szellem. Ismerjük hivatásunkat, tudjuk kötelességünket s egyenlőre csak a nehéz viszonyok akadályoztak és még akadályoznak, hogy azt teljes mértékben betöltsük. Borsos István. RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. fMT~ Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! . - Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! —.....—■ Aiapítatott íö^i-ben. ===== Cim- és betüfestészet! Modern kivitel! Szolid árak! = Aiapítatott i87i-ben.
