Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-26 / 17. szám
287 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 288 kis körben való kezelésére az egyes gyülekezetekben, tehát kis körben való kezelésére az egyes lelkész a hivatott és képesített munkás, a kis kalapács. A lel készek összeségének egyesülése a nagy kalapács. Már most ennek csak az volna a célja, bogy az egyes lelkész által még sikeresebben elvégeztesse? Ez is. De olyan saját céljának is kell lenni, amit csakis sajátos nagy erejével lehet elvégezni. Mi lehet ez más, mint a közös erőnek megfelelő közös célnak, a közmeggyőződésnek az ige igazságaival való kifejlesztése. Ez azért is elsőrendű sajátos célja a lelkészegye sületnek, mert erre az anyaszentegyházban más orgánumunk. mint a lelkészi, nincs, a biblia, a helyzet és a józan ész szerint, ha csak olyan pápaság-féle abszolutisztikus centralizációk felé hajolni nem akarunk. E nagy kalapáccsal az egyetemes lelkészegyesülettel aztán 2-od 3-ad stb. sorban lehet munkálni egyéb dolgokat is. Az egyetemes egyház és a lelkészi testület érdekeinek megvédése nagy kalapács alá való nagy dolog ugyan, de nem a lelkész egyesület sajátos célja.. Csak a beteges állapotok miatt célja ez is. Oly formán, mintha az István száraz galyakat metsző ollója megtompulna és kötöző János nagy kalapácsa élével segítene neki a bajon, holott az nem az ő hivatása. Az egyetemes egyház és a lelkészi kar érdekeinek megvédése a kormányzó és törvényhozó egyházi gyűlésekre tartoznak tulajdonképen. Hát ha éppen kell, hiszen fordíthatunk a fokoson egyet, hogy sajátos munkánk mellett is segítsünk gályát törni, kátyút mászni ott, ahol elakadtanak (1848. XX. stb.), vagy ahol félreléptenek vala (nyugdíjtörvény stb. stb.). Fő, hogy a lelkészegyesület a saját különleges főcélját ne nullázza, szüntelen szem előtt tartsa : a közmeggyőződésl. így egyházunkban két külön önálló, de egymást segítő egy célért működő nagy hatalom van: az egyházközségek egyeteme az ige által kifejlődött közvélemé nyével, jobban mondva közmeggyőződésével és ezen egyetemességnek csak ' származéka a kormányzó és törvényhozó hatalom. Csakis az lenne a reformációnak valóban megfelelő állapot, ha ama származék, a kormányzói és törvényhozói közegek és gyűlések minden további disputa nélkül meghajolnának az egyetemesség közvéleménye és közmeggyőződése előtt és azt feltétlenül foganatosítanák. De az egyházközségek egyetemének is meg kell hajolni az Ur által rendelt ^hatalmasságok“ foganato sító, törvénybe iktató joga előtt. A törvényhozó testület nem nullázhatja, de még csak meg sem rövidítheti a köz meggyőződés foganatosítását ; az egyházközségek pedig nem alkothatnak egyetemes érvényű törvényt s igy a lelkészek és azok egyesülete sem. Ezeknek be kell ismerniük az Ur által rendelt törvényhozó testületeknek a közmeggyőződést foganatosító, törvénybe iktató jogát. De viszont a kormányzó és törvényhozó testület semmi szin alatt meg nem tagadhatja, ha sürgős, meg nem késleltetheti a közmeggyőződés valósítását, ha tetszik neki, ha nem. A közmeggyőződés által történt és a jövőben történendő megválasztása, léte és joga e feltételekhez kell, hogy kötve legyen. El kell ismernünk, hogy ha bár gyakorlatilag, a valóságban csak hiányosan is, de elvileg a közmeggyőződés álláspontjához ragaszkodik alkotmányunk, hiszen az egyházközségek választják a presbitériumokat. Továbbá a presbitériumok utján választatnak az egész vonalon az egyházmegyei gyűléstől fel a legfelsőbb testületig, a zsinatig, a gyűlési tagok. Bármely jelentősebb reform előzetes „véleményadás“-TMbocsáttatik a megyékhez és kerületekhez; figyelembe vétetik a sajtó és a hívek egyetemének közfelfogása. Hát mik ezek s több más ilyenek mint a közmeggyőződésre való alapítás, beismerése annak, hogy a közmeggyőződésben van a súlypont. Ez az elv meg is van nálunk. Ámde nem, is az elv hiányában van a hiba, hanem félig-meddig váló megvalósításában. Már pedig ha elfogadtuk az elvet, a józan ész szerint el kell fogadnunk annak eszközeit is, s az eszközöket tökéletesítenünk kell. Mert az vagyunk, ami az elvünk. És ha elvünk eszközeinek gyökeres és alapos keresztülvitelét félBzemmel nézzük, lesajnáljuk, sőt akadályozzuk (demokratikus elveinkre kontrázó hatalmi féltékeuykedésből!): önönmagunk mivoltát cáfoljuk, másítjuk: saját magunk alatt vágjuk le a fát. Az egyetemes lelkészi egyesület pedig nem akar mást, mint amire az Ür rendelte : az igét hirdetni, a lelkeket gondozni, lelkipásztorkodni s ezen utakon a közmeggyőződést a tökéletesség felé folyton fejleszteni. Milyen vígan, biztosan és gyorsan, félő tartózkodás nélkül dolgozhatják fel a törvényhozó testületek a kész közvéleményt, a közmeggyőződést, aminek csak egy egyetemes lelkészegyesület lehet a fentiek alapján a hivatott előkészítője. Az egyetemes lelkész-egyesület pedig akár minden évben esküdjék fel arra, hogy a kormányzó és törvényhozó testületnek jogát tisztelettel érintetlenül hagyja, ha úgy kívántatik, a hivek egyetemével együtt bármi kül- vagy beltámadás ellen minden erejéből kitelhetőleg meg is védelmezi, egyszersmind megköveteli, a hivek egyeteme által is megkövetelteti, hogy az egyházközségek egyetemének közmeggyőződése csonkítatlanul és késleltetés nélkül törvénybe iktatva, vagy elintézve foganatosíttassák. így egymás jogait beismerve, egymásnak kölcsönösen segítve, egymást terhét hordozzuk és ez utón az evangyéliomi egyességet fejlesztjük és tökéletesítjük. Ismétlem : legyünk egyességben, az ügyességben is a bibliai egyenlőségben, az egyességben, egyenlőségben is tagozott reudbeu (Kor.), ezek által erőben és mindenek által „ékes“, „szép rendű“ „épülésben“ az Ur eljövetelének napjáig. Munkálkodjunk, mig nappal vagyon ! E. Objectív. Yegyes közlemények. — AM. Prot írod. Társaság f. hó 14-én Budapesten ig.-választmányi ülést tartott, amelyen jelen voltak : Antal Gábor és Zsilinszky Mihály elnökök, gróf Tisza István másodelnök, Szőts Farkas titkár; dr. Antal Géza, György Endre, Hamar István, Kiss Áron, Masznyik Endre, Petri Elek. Radácsi György, Raífay Sándor, Révész Kálmán, Szabó Aladár vál. tagok ; Bendl Henrik pénztárnok. A számvizsgáló bizottság jelentése alapján tudomásul vette a választmány, hogy a társulat pénzkezelése rendes, a számadás pontos s ezért a pénztárnoknak a felmentvény megadását javasolja. A pénztár bevétele 15.049*33 K, kiadása 15.212*98 K, hiánya 163*65 K, a tagok hátraléka 16.414 K, aminek erélyes és sürgős behajtásával a társulati ügyészt megbízta. A Károli-alap bevétele 6264*95 K, kiadása 5001*34 K, pénztári készlete 1263*61 K. A társulat anyagi erősítése s különösen a népszerű kiadványok hatályosabb terjesztése végett a választmány 1. megkeresi a ref. egyet, parókhiális könyvtárbizottságot, esz-
