Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-12 / 2. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1908. január 12. DTJNÁNTÜLI Á.Z EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖKÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények , , , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János - szerkesztő címére küldendők. ------ - főmunkatárs címére küldendők. . Az adóügy. (Folytatás.) Nincs egyetértés a, személyi adó magyarázásában se. A törvény 13. §. a) pontja ezt mondja: »Személyi adó, amely családonként vettetik ki s amely személyi adót köteles fizetni minden busz éven felüli egyháztag . . .« Ez az általános szabály. Ebből következik, hogy 20 éven alól levó' egyháztagokra általában nem vethető ki egyházi adó, hanem csak kivételesen, t. i. a 8. §. harmadik bekezdése esetében, vagyis csak akkor, »ha önállók és külön vagyonuk van és a gyülekezetben vagyon utáni adó van életbe léptetve, vagy pedig házasságban élnek.« Következik másodszor az, hogy egyes személyekre csak abban az esetben vethető ki személyi adó, ha a 13. §. a) pontjában foglalt kivételek alá esnek ; azaz ha külön vagyonnal, vagy keresettel birnak: vagy ha önálló háztartásban élnek, vagy ha nem élnek is önálló háztartásban, de házasság utján külön családot alapítottak.« Kenessey Béla előadó ép e pontra vonatkozóan azt mondta, : »Ismét hangsúlyozom, hogy a személyi adóalapon a családfőre kivetett adóról van szó, tehát a családfőre kivetett u. n. személyi adó ez, amely 2 — 20 koronáig emelkedőleg osztatik be.« (Zsin. Napló. I. 61—62. 1.) Dányi Gábor felszólalásában kifejezte, hogy az a) pont alatt említett személyi adóra nézve világosan és határozottan beletétetni óhajtaná, hogy kik után vettetik ki. O ugyan mindig ágy értelmezte e pontot, hogy a személyi adó a családra értendő (felkiáltások: családfőre!) nem személyre, de szükségesnek tartaná ezt kifejezni a törvényben is, mert találkozott olyan értelmezéssel is, hogy minden egyes személyre vettetnék ki ez az adó. (Zs. N. I. 378.) E végből indítványozta, hogy a személyi adó közelebbről határoztassék meg így: »Személyi adó, mely családok után vettetik ki . . .« E szakaszt a zsinat a rá vonatkozó indítványokkal együtt átdolgozás végett kiadta az adóügyi bizottságnak. Mikor a bizottság elkészült és a módosítást a zsinat elé terjesztette, Dányi Gábornak ezen indítványát illetőleg Kenessey Béla előadó így nyilatkozott: »A Dányi Gábor-féle javaslat beledolgoztatott a 282. §. a) pontjába, araikor a személyi adó jellegét a bizottság közelebbről körülirni határozta el.« (Zsin. Napló. II. 402. 1.) »Körülírtuk a személyi adót annyira, amennyire lehetett.« (403. 1.) Az adóügyi bizottság e javaslatára, amely végre törvénnyé lett, Dányi Gábor megtette a maga észrevételeit (Zs. N. II. 416.) és csak az ellen argumentált, hogy egy családban (háztartásban) »két, esetleg három családfő is legyen« s hogy ezek külön megadóztassanak ; arra még csak gondolni se mert, hogy a férjhez nem ment 21 éves leányt, vagy a nőtlen fiút is személyi adó alá felvenni kívánja a bizottság. És a zsinat nem is gondolt erre. Merem mondani, hogy a zsinaton mindig »családfőnkénti személyi adóról« volt szó. (Zs. N. II. 430. 1. Gróf Tisza István beszéde.) Épen ezért ne csodálkozzék a konvent, ha általános megütközéssel fogadják azon utasítását, amely szerint a 20 éven felüli családtagokat is a legkisebb személyadóval megrovatni kívánja. Az analógia is ellent mond e követelésnek. Ugyan isahol eddig személy szerint viselték az egyházi terheket, ott a családfő feleségére is ép úgy kivetették az adót, mint a 12, vagy a 20 éven felül levő gyermekekre. A konvent most nem kívánja, hogy a feleségre is vettessék ki a minimális személyadó; ebből analógia utján következik, hogy tehát a családban élő, a családfővel együtt dolgozó, külön keresetet nem űző nőtlen fiúra, vagy hajadon leányra se vettessék ki.
