Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
229 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 230 a kétféle bizonyítás szerepel és az egyik alá van rendelve a másiknak. Isten bölcseségével nagyon is megegyez, hogy érzékeinknek épen úgy kijelentse magát, mint lelkűnknek és ha az evangéliom a bizonyításnak előbbi nemét nélkülözné, úgy hijjával volna egy fontos bizonyítéknak, amelyet a természeti világ analógiájából megkíván hatunk. Isten a maga fenségét szivünkbe irta, de egyszersmind úgy teremtette a világot, hogy az egek hirdessék az ő dicsó'ségét. És ha az örök ige a világnak kijelentetik, az Isten hatalmáról természetesen ép úgy bizonyítékokat kivánunk, mint az ő jóságáról. A csodákban én a Jézus istenfiuságának jelentékeny megerősítését és igazolását látom. De mivel a csodák csak a természeti emberhez fordulnak, az igazságnak lélekkel való felfogására, amire csak a lelki ember képes, aem képesítenek. Minthogy azonban emberi természetünknek mind anyagi, mind szellemi része Istentől való, miért ne jelenthetné ki az Isten magát mind a kettőnek és miért ne tehetne a Krisztus látható csodákat, habár ezek az igazságnak saját magáról való bizonyságtételével szemben alárendelt jelentőségűek is? A „Hogyan orvosolja Krisztus a bűnt?“ (Christ’s way of dealing with sin. Sermons IV.) cimü egyházi beszédében más oldalról világítja meg ezt a kérdést : A csodásnak az volt a rendeltetése, hogy feltárja a közönséges dolgoknak isteni eredetét. A csodák nem a hitetlen lelkeknek tett engedmények, amint a modern keresztyénség gondolja, amely nem akar hinni Isten léteiében, ha csak termeszetfölötti jelenségben nem nyilatkozik meg. Sokkal inkább azt a meggyőződést kell kelteuiök, hogy minden csodálatos, minden csodákkal teljes, minden át van hatva Isten jelenlététől s hogy az élet legegyszerűbb jelenségei is csodák. 4. A Krisztusnak előbb emberi természetében kell hinnünk, hogy elhihessük isteni eredetét. Ezt az elvet megvilágosító levelei, amelyeknek tartalmát számos kiváló beszédében részletesen kifejti, (első kidolgozásuk, egy nyomtatásban meg nem jelent beszédének töredéke, ékesen szóló bizonyságai annak, hogy a vallásosságnak micsoda becses magvai rejlenek Krisztusnak, mint az ember fiának jellemzésében. Az evangéliomoknak nem dogmatikus, hanem eredeti tartalmára, a Jézus életére és szavaira való visszatérés a mai nemzedéknek olyan bepillantást enged a Jézus személyiségébe, amelyekhez duzzadó élet tekintetében a múlt schotasticismusa vagy pietismusa nem fogható. Krisztus az Isten fia volt. De gondoljátok meg, hogy ezzel a kifejezéssel mindig micsoda értelemben élt: Isten fia, mert ember fia. Isten fiuságára emberi természete alapján tartott just. A próféták egész előzetes kijelentése egyre céloz, arra, hogy az Istent csakis az ember ismerheti meg és hogy Isten csupán egy emberben, a tökéletes emberben jelentheti ki magát tökéletesen. Azért úgy jelent meg Krisztus, mint az Atya Isten dicsőségének tükre és mint a láthatatlan Isten ábrázata. Ember fia gyanánt kell eló'bb szeretnünk és csak azután imádhatjuk Isten fiául. A keresztyén vallás nem feddhetetlen erkölcsben és igaz tudományban, hanem a Krisztus iránti személyes szeretetben és imádásban, a király iránti hűségben áll. Kétségtelen, hogy a Krisztus istenségében vetett hit gyengül közöttünk. Akik még ragaszkodnának hozzá, élettelen, merev theologiai dogmává változtatták ; gondolkodó elmék mindinkább elvetik. Miképen nyerhetjük hát vissza az Isten fiiába vetett hitünket? A tekintélyre támaszkodva, vagy a vallás-üldözés régi utján tovább haladva? Az egyik mód ép oly elvakult, mint a másik. Egészen más utat kell választanunk. Elölről kell kezdenünk. Kezdjétek el, mint ahogy a Szeutirás teszi, Krisztussal, mint az ember fiával; mint olyannal, akiben az Isten lénye az emberi természet korlátái között kijelentetett s az ő emberi természetébe vetett hitre rakjátok le egy magasabb hitnek alapköveit. Figyeljétek meg, milyen volt, tegyétek magatokévá lelkét s azután igyekezzetek megérteni életét. Keressétek fel gyermekkorában, érezzétek vele, midőn lelkében felháborodik ; mikor a házasságtörő asszonyt védi és könyörületleu vádlóit megszégyeníti; midőn annak láttára, hogy a római katonák fáklyájának lángja a Kidron mellett a sötét éjszakában fellobog, — tudja, hogy már késő a vigyázás; midőn Pilátus törvénytevő házában egyedül áll, igazságának tudatában s midőn szive verése a kereszten megszűnik. Menjetek el vele a menyegzőbe. Lássátok meg, mint tolonganak hozzá ösztönszerüleg a betegek és akik megvannak terheltetve ; mint ébrednek az emberek, ha őt látják, bűnös voltuk tudatára, anélkül, hogy tudnák: miért? és mint borulnak lábaihoz; mint hull le előtte a büuről akaratlanul is a lepel s mint kerül napvilágra mindaz a jó, ami csak szunyád a szívben s mint múlja felül jelenlétében az ember önmagát. Mindezt idézzétek magatok elé. Lépjetek a Krisztussal benső viszonyba, hogy élő és mindig éltető gondolattá legyen rátok nézve és olyan tisztelet ébredjen bennetek iránta, amely semmi más emberi érzéssel össze nem hasonlítható, érezni fogjátok, hogy egy tiszteletlen szó, amely ellene hangzik el, jobban fáj sziveteknek, mint személyes megsértése. Tapasztalni fogjátok, hogy a Jézus nevének említésekor a meghajlás nem valami önkényesen rendelt formaság, hanem hódolat és jócselekedet. És ha megtörténnék, hogy egyedül magatokra RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. (HT Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! — Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ... z :: . Aiapítatott íö^i-beii. rrjr..1 = Cim- és betüfestészet! Modern kivitel! Szolid árak! ss= Alapitatott íSTa-ben.
