Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
535 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 536 püspök és esperes urak voltak, kiket egy felköszöntő Castor és Polluxhoz hasonlított s kivánta, hogy még sokáig ragyogjanak hatva, alkottva, áldást terjesztve egyházi életünk egén. Adja Isten! *** Levél a szerkesztőhöz. Mezőlak, julius 18/1907. Olvasván a Dunántúli Prot. Lap 28 ik számát, illetve annak vezércikkét, nem állhatom, meg, hogy gyarló toliammal én is hozzó ne szóljak e nagy igazságot tartalmazó cikkhez, mert, fájdalom, betű szerint igaz, amit nagyt. Soós Károly ur a vallástalanság egyik okáról elmond. Legyen szabad hát nekem is valamit szólnom a másik okról, ki ezelőtt 50 évvel a legsötétebb Bakk-korszakban s meglehetős setét és zsúfolt iskolában 1 10-ed magammal szoronkodtam egy teremben, egész jól visszaemlékezvén reá, milyen volt akkor a vallástanítás és hogy az időben csakugyan vallásosabbak is voltak a szülők s ezek példáján a gyermekek is, azt hiszem, ezt bizonyítgatni felesleges. Nem szándékom a mai igen t. tanító urakat megbántani azzal, hogy mai helyzetük a régihez képest nagyon kényelmes. Most 8 órakor kezdődik a tanítás, törvény szerint hetenkinl kétszer vakáció van. Haj, ezelőtt 50 évvel szabad volt ám november — decemberben lámpafénynél is idejébb, mint a nap feljött, kora reggel énekelni, az egyszeregyet gyakorolni, mindenekfelett az imákat, regulákat, tízparancsolatot jól megtanulni stb. Mert hát hogy is végzett volna áldott emlékű Hefessg Lajos, volt tanítónk az említett számú gyermekkel naponta, mikor még tollat, tintát is maga készített számunkra, este lineázott, irt földrajzot, természettant, s mi utánna magunknak úgy irtuk le (s mire készen voltunk, már könyv nélkül tudtuk) s még hozzá 2 falu jegyzője is volt, gazdálkodott is mintaszerűen. No de bocsánat, nagyon is elkalandoz elmém a régmúlton, félek, hogy lesz, aki neheztelni fog érte, ha a régi, ósdi szokást emlegetve, volt tanítómat dicsérem. Hisz a vallástalanság okáról volt célom szólni, tehát térjünk erre. Hogy a régi időben nagy befolyással volt a gyermekek vallásos érzületére az is, hogy a gyermek az ABC-vel rögtön zsoltárt hordott s abból olvasott, énekelt egész iskolai idején, tehát teljesen ismerte annak minden szivet-lelket gyönyörködtető verseit. Ezt én magamról legjobban tudom, hiszen örök becsűbb, felségesebb olvasmányt, mint a 66., 67., 68. dicséretek versei, irt-e halandó ember mai napig? Hiszen ezek minden betűje egy lelki kincs s aki azokat átérezni képes, annak vérévé lesz a vallásosság. De ezeken kívül hány a hozzájok hasonló ? És ma az iskolás gyermekek olyan tájékozatlanok a zsoltárban, hogy ezek a drága gyöngyök majdnem ismeretlenek előttük, s ezért nincs aztán vasárnap délután iskolás gyerek a templomban annyi se, aki a számokat kirakja. A korcsmák körül ácsorognak, mert a szív üres az olyan olvasmányok után, miket az olvasókönyvekből hallunk úgy iskola látogatáskor: - milyen cserebogár? minő furfangos a róka? stb., 8tb. Én a tantervet nem ismerem, nem is akarom azt birálgatni szerény, de józan eszemmel, azonban a vallásosság szempontjából szükségesnek tartanám, hogy a zsoltár, illetve a dicséretek igaz lelki gyönyörűséget rejtő verseit az iskolás gyermekek szorgalmasabban olvasgassák, mert ezeknél szebbet, jobbat gyermeknek olvasás végett adni szerintem nem lehet, mert ebből a fogékony szívben okvetlen marad valami. Szives elnézést kérek hosszúra nyúlt soraimért, de a szándék, mellyel Írtam, azt hiszem, Isten dicsőségére szolgál. Legyen is az mindörökké ! Bolla Sándor. Vegyes közlemények. Az előfizetési pénzek és hirdetési díjak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Indítvány a komáromi ref. egyházmegye közgyűlésére a lelkészi nyugdíjintézet tárgyában. Egyházmegyénk megkeresi a kerületi közgyűlést, miszerint egyetemes konventünk, mint az egyházi törvényeket végrehajtó legfőbb testület az országos lelkészi nyugdíj • intézetről alkotott, a lelkészi kart jelen anyagi helyzetében elviselhetetlenül terhelő törvénynek végrehajtását fügessze fel és halassza el mindaddig, mig a lelkészi javadalmazásnak 2400 korona és rendszeres korpótlékra való emelését keresztül nem vitte; vagy pedig törvényhozó testületünk : a zsinatnak összehivásával a közelégületlenséget keltett, minden részletében elhibázott törvényt teljesen új alapokra fektesse, előzőleg pedig a leír észértekezleti körök és egyházmegyék javaslatait kikérje és figyelembe vegye. Az indítványról — elfogadása esetén — az összes egyházmegyék értesíttetnek hasonló eljárásra felkéretnek. Nyitra, 1907. julius 8. Sedivy László ref. lelkész. — Az ág hitv. ev. egyház vesztesége az 1905. évben. Az Evangélikus Orállóban olvassuk: Az ev. egyházra vonatkozó megegyezéseknél a nyerességet leszámítva vesztett egyházunk az 1905. évben az országos hitfelekezeti statisztika szerint 516, áttérés folytán 350, felekezetekből való kilépés folytán 173, összesen tehát 1039 lelket. A veszteség 1094-ben 1163, 1903 ban pedig 989 lélek volt. Nyereség sehol, veszteség mindenütt, sőt az ev. egyház 1905-ben nemcsak aránylagosan, de már számszerint is első helyre került a veszteségek dolgában . . . Bizony, sajnálatos adatok ezek ! — Az egyház és állam szétválasztása Genfben. A protestántizmus ellenségeinél mindenfelé nagy kárörömöt keltett az a sajnálatos eset, hogy a genfi nép, csekély szavazattöbbséggel ugyan, de kimondotta az egyház és állam szétválasztását, aminek következménye az lesz, hogy a református egyház és annak intézményei elesnek az állami segítségtől s az anyagi támogatás nagy részétől. Az eset magyarázata az, hogy újabb időben nagy számmal telepedtek meg Geufben katholikusok is, valamint
