Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

7 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 8 tétlennek látszd csapás sem ért bennünket az ő, előt­tünk megfoghatatlan, de szent hitünk szerint mindig bölcs és javunkat akard elhatározása nélkül, ö nála keressünk azért vigasztalást. Óh jd Atyánk, nagy Istenünk ! aki magad örök és változhatatlan vagy, minket pedig mulanddság terhe alá vetettél, amely aldl nem vetted ki azokat sem, akiknek élete és munkássága áldás millidkra nézve, akiknek elvesztése millidknak szivét borítja gyászba, lélekben megtörve, de mégis alázattal, gyermeki szívvel hajiunk meg kemény végzésed előtt, amikor elveszí­tettük azt, aki éber és fáradhatlan őrálld volt a Te szent Fiad földi országának bástyáin. Óh Atyánk, Istenünk, amíg ő közöttünk élt, csodálattal szemléltük az ő bölcseségében, kötelességérzetében, munkaerejében a Te atyai gondviselésednek megnyilatkozását, most, hogy tőle el kell válnunk, mély fájdalommal, kinos aggodalommal telik meg szivünk. Atyánk, Istenünk, Te nálad van az erő és a hatalom, amely ront és épít, sebesít és gydgyít, Te hozzád imádkozunk azért, hogy építsd meg a mi romlásunkat, győgyítsd meg a mi szivünk fájd sebét. Adj nekünk erős hitet, oly erőset aminő lakott annak szivében, akit most siratunk, hogy tudjunk megnyugodni a Te akaratodon, bizzunk meg annak bölcseségében és jdságában most is, midőn meg­válni vagyunk kénytelenek attdl, akit szivünk, érde­meiért tisztelettel és szeretettel övezett, tudjuk azt mondani a nagy szenvedővel: az Űr adta, az Űr el is vette, áldott legyen szent neve érette. Terjeszd ki a Te atyai gondviselésedet mindazon intézetekre, amelyek most a nagy veszteség súlyát érzik, különösen édes hazánkra és magyar református egyházunkra, árván maradt Sionunkra. Tudjuk, hogy az a nemes lélek, mely a boldogult gyenge testében lakott, nincs alávetve a romlanddságnak, hanem él az Te nálad örök dicsőségben, de kérünk Atyánk, csele­­kedjed szent lelked erejével, hogy éljen az mi közöt­tünk is áldásban, kegyeletes emlékezetben, támadjon új életre minél több hazáját és egyházát igazán szerető embertársunk szivében. Terjeszd ki Atyánk mennyei gondviselésedet a boldogultnak nagy fájdalommal súlytott s annak súlya alatt roskadozó családjára, biztasd meg őket, hogy midőn elvetted tőlük a szerető atyát, a megdicsőülésre, az örök jutalom elvételére hívtad őt el, de azért nem lesznek árvák, elhagyatottak, mert Te nekik szerető atyjuk leszesz az Ű Jézus Krisztusban. Amen ! Mi Atyánk ! Ki a mennyekben vagy, stb. Fájó szívvel, könnyes szemekkel boosátunk el most már megdicsőült halottunk végső ütadra s kísé­rünk ki testednek örök nyugovó helyére a temető-kertbe. 59 évig tartó földi életed alatt folytatott lelki­ismeretes munkásságod nyomán áldás áradt ki az egy­házra, a hazára, a társadalomra, térjen vissza ez az áldás nyugvó poraidra, nemes emlékedre, szeretett gyászoló családodra. Megdicsőült lelked pedig nyerje meg Istentől, akiben hittél, akiben bíztál az igazaknak ama hervadhatatlan koronáját. Amen ! Hegedűs Sándor életrajza. Hegedűs Sándor Kolozsváron, 1847 április 22-én született, székely nemes családból, amelynek magyar­­zsákodi a predikátuma. Atyja ügyvéd volt. Anyját, aki szintén székely nemes leány volt, kövárdi Váradi Anná­nak hívták, A gimnáziumot és a jogi tanfolyam 2 első évét Kolozsváron végezte. Hogy milyen szorgalommal és milyen nagy eredménnyel tanult, semmi sem bizo­nyíthatná jobban, mint az, hogy a gimnáziumban a klasz- 8zikus nyelveken kívül, magán utón még három európai nyelvet megtanult ! E kitartó, fáradhatatlan szorgalom jellemezte őt egész haláláig. Ennek köszönhette, meg bölcs takarékosságának, hogy szegény emberből való­ban gazdaggá lett s így annyi jótékony intézetet gyá­­molítbatott. 1867-ben, húsz éves korában Budapestre ment s itt az egyetemen jogi és politikai tanulmányokkal foglal­kozott. Résztvett az ifjúsági mozgalmakban is, és a fog­házban elhalt Böszörményi László lapszerkesztő sírjánál az egyetemi ifjúság nevében ő mondott gyászbeszédet. Egyetemi tanulmányait elvégezve, államtudományi és bírói vizsgálatot tett. Még mint jogász Csengery Antal házához került nevelőnek. Csengery akkoriban a Budapesti Szemlét szerkesztette. Hegedűs, aki különösen a nemzetgazdaság tudományában egészen modern képzettségű fiatalember volt, észrevette, hogy a tudománynak ez az ága nagyon el van hanyagolva a magyar irodalomban; elkezdett közgazdasági cikkeket irni, amelyeket elismeréssel fo­gadtak. Igen respektálta őt Jókai is, különösen azért, mert Jókai, akinek a közgazdasági dolgokról úgyszólván sejtelme sem volt, ebben az időben egyre-másra boosáj­­totta ki a prospektusokat, amelyekben hirdette, hogy hajógyárat, majd vasutat, majd mezőgazdasági gépgyárat akar alapítani. Jókai nagyon sokat remélt Hegedűstől, aki nagy szolgálatokat is tett neki ezekben az ügyek­ben azzal, hogy Jókait lebeszélte a kalandos vállalko­zásokról. Az elvesztett illúziók után csak még jobban megkedvelte a nagy iró a fiatalembert, s 1868-ban, mikor lapjának munkatársait egymásután nevezték ki a minisztériumokba, Hegedűst szerződtette lapja köz­­gazdasági rovatához. így lett Hegedűs Sándor újságíró. Rendkívüli szorgalommal dolgozott, egész napi ideje a szerkesztőség és a Jókai-család között oszlott meg. 1871-ben nőül vette Jókai bátyjának, Károlynak leányát, Jolánt. Jókai hamarosan meg akarta választatni képviselő­nek; az első kísérlet azonban (Tapolcán) nem sikerűit. Annál fényesebb volt a siker 1875-ben, amibor Abrud­­bánya egyhangúlag választotta követének szabadelvű­­párti programmal. A képviselőházban a pénzügyi bi­zottságba legott beválasztatván, a kisebb tárcák elő­adója lett. 1878 óta a pénzügyi bizottság főeló'adója és a költségvetési javaslatoknak közel 24 évig előadója volt; ezenkívül számos és fontos törvényjavaslatnál szerepelt mint előadd. 1876-ban lett a delegáció tagja s 1877-ben a delegáció jegyzője. 1884-ben az abrud-

Next

/
Oldalképek
Tartalom