Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

935

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

936

róla, bogy jogfosztásra, anyagi megrövidítésre bárkivel szemben képes volna. Azt sem akarom hinni, hogy felsőbb utasításra járt el így. Mert ez esetben neki, mint esperesnek kellett volna jogainkat megvédeni. Rengeteg elfoglaltatása közepette bizonyosan csak jogi tévedésről van szó, mely esetben annak helyreigazítására ez utón hívom fel figyelmét.

Szükségesnek láttam pedig nyilvánosság elé vinni az ügyet, mert hiszen nemcsak rólam, hanem nagyon sok lelkésztársam érdekéről van szó, kik hasonló helyzetben vannak, hogy amennyiben mégis védelemre lesz szükség, arra felkészüljünk, és jogainkat meg is védhessiik.

Darány. Varga Dezső.

Yegyes közlemények.

Olvasóinknak s lapunk: mélyen tisztelt barátainak boldog nj-észtén cl öt kívánunk I

Az előfizetési pénzek és hirdetési díjak szives beküldését tisztelettel kérjük.

— Előfizetési felhívás. Ez évben utolsó száma ez lapunknak. Ezzel bevégzi pályafutásának tizenhetedik évét. E tizenhétévböl tiz éven át viseltem Faragó János főm unkatársammal a szerkesztés fáradságos teendőit. Jó formán bele is fáradtam. Zaklató, sokszor izgalommal járó munka ez. Mert a lap a nyilvánosság közege, ellenőre. Hivatása hát a közéleti ténykedéseket figyelemmel kisérni, irányítani. Támogatni azt, ami meggyőződésünk szerint érdeke a köznek; ellenezni, megszüntetésén működni annak, ami arra káros. Ezt a kötelességet teljesítve, szinte lehetetlen egészen érintetlenül hagyni a szereplő személyeket, de még ha az iró és szerkesztő tisztán csak a közérdekét nézi is, a ténykedő személyek igen hajlandók az eltérő véleményt a személyeskedés számlájára Írni. így aztán könnyen támadhat ellensége Írónak és szerkesztőnek akkor is, mikor valóban a lelkiismerete intését követve ir, vagy közöl valamit. Pedig ellenséget szerezni bizonyára nem lehet célja embernek. De épen ezért kell eh ez a munkához tiszta lelkiismeret és nem közönséges erkölcsi bátorság; ezért kell az igazságnak, az az anyaszentegyház jól felfogott érdekének odaadó szeretése . . . Bátran mondhatnám, hogy én már eléggé kivettem részemet ebből az erős munkából, tehát kötelességmulasztás nélkül félre állhatok. És hogy mégse állok félre — bár ez előtt 3 évvel már komoly szándékom volt ez — ennek jóakaró barátaim biztatásán kívül első sorban és főleg az az oka, hogy igazán nehéz időket él hazánk és anyaszentegyházunk. Az ellentétes irányok elöcsatározásai már folynak és felvillanyoztak engem is. Megmaradok hát helyemen. Bízom, hogy azok az egyesek és testületek, akik eleddig hiven támogattak, segítségemre lesznek ezután is. Sőt annyival inkább fognak huzgólkodni, minél nehezebb lesz az idők járása fölöttünk.

Hálát adok Istennek, hogy mind ez ideig segítségül volt. Hálás szívvel köszönöm a támogatást azoknak is, akik szellemileg, azoknak is, akik a lap megrendelésével anyagilag segítségemre voltak. Egyszersmind kérem is mindnyájukat, hogy jóakaratu támogatásukban jövőre is kegyesen részesítsenek.

Arra nincs szükség, hogy a lap célját, irányát részletesen ismertessem. Tisztességes múlt áll már mögötte, ügy vélem, hogy munkatársaim lélekben azok, olyanok maradnak, amilyenek voltak: bátran és nyilván szólok, ha lelkiismeretük azt súgja : szólj és ne hallgass \ Én is az maradok, aki voltam : lelkesülök meggyőződésemért és türelmes leszek az ellenvélemény iránt. Bátran szólok és engedek szólni mást is. Örülni fogok, ha az ellenkező vélemények tiszteletre méltó erős csatájából győztesen kerül ki az igazság. Azért kedves atyámfiai föl a munkára! Ne legyen köztünk senki se henye, se gyáva, se önző, se közönyös.

Adjon Isten édes hazánknak, anyaszentegyházunknak, igy édes mindnyájunknak boldog uj-esztendöt ! A szerkesztő.

— Köszönetnyilvánítás. Máday Izidoráé szül.

Nagy Linda úrnő „Nagy Ignácné szül. szalmavári Kovács Jusztina emlékére“ 30 koronát volt szives a református nőegylet részére küldeni, mely nagylelkű adományért hálás köszönetét mond az elnökség.

— Hagyomány. Özv. Csizmadia Józsefné szül. Kórády Erzsébet, a székesfehérvári református egyházközségnek, alapítványjelleggel, végrendeletileg hagyományozott 3000 koronát s a székesfehérvári református jótékony nőegyletnek 400 koronát, a református vallásu házi szegények közti kiosztásra pedig adományozott 100' koronát. E közönséges sorsú, hitbúzgó nő példája szolgáljon buzdításul egyebeknek is az áldozatkész egyháziasságra.

— Kocson a vallásos-estélyek december hónapban megkezdődtek és tartatni fognak a téli hónapokban, minden csütörtök este 6 órakor. Az első estély volt dec. 5-éu, az iskolai helyiségben. A második estélyt már, miután az iskolai helyiség szűknek bizonyult, a templomban kellett megtartani. Az első estélyen énekelt a kocsi ref. énekkar Kóczán Lajos főtanító vezetése alatt. Sebestyén Dávid lelkész imádkozott és a kocsi egyház történetéből olvasott fel. Petőcz Dénes tanító, Dereskei János s. jegyző komoly darabokat szavaltak. Az estély a lelkész imájával és a gyülekezet énekével végződött.

— Értesítés. Igen tisztelt Szerkesztő Úr 1 Az adócsökkentési segélyt igénybe venni kívánó egyházaktól tömegesen jön a kérdés az „Utasítás“ azon rendelkezésé