Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
Tizenhetedik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1907. december 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János :— szerkesztő czimére küldendők. ~ ----- főmunkatárs czimére küldendők. = Néhány szó a protestáns A legnagyobb Örömmel vettem és olvastam főtiszt. Antal Gábor püspök ur által kiadott, s a Hornyánszky cég által megküldött felhívást egy protestáns filléres napilap elterjesztése és előfizetők gyűjtése ügyében. Azt hiszem, hogy minden protestáns lelkész, minden a protestáns egyházak ügyeiért lelkesedő ember, őszinte örömmel üdvözli e magasztos eszmét, s kivánja annak azonnali megvalósítását; mert hiszen erre már igazán elérkezett a tizenkettedik óra, s a nemes eszme megvalósulhatatlansága kimondhatatlan kárral járna. Én most, midőn a nagy eszmét, a magasztos tervet szivem egész melegéből üdvözlöm, nem azt akarom fejtegetni s bizonyítgatni, hogy a filléres protestáns irányú napilapra milyen elodázhatatlan szükség van, — hiszen ezt mindenki érezi és tudja, — hanem csak arra akarom a figyelmet felhívni, miszerint a felhívásban foglalt feltételek szerint kisebb 200—300 lélekből álló gyülekezeteinkben az elterjesztés igen nagy akadályokba ütközik, mert legalább is 20 példánynak egy évre szóló, s állandó elárusítását bármikor is magára vállalni lehetetlenség, ha csak az illető a maga zsebéből nem áldoz legalább is 100—150 koronát; ilyen áldozatot pedig a mostani nehéz viszonyok között egy szegény falusi lelkész, vagy tanító nem tehet. Én most, mig idő vagyon, a kezdetnek kezdetén, — az elterjesztés lehetőségű, tekintve — legmélyebb tisztelettel arra hívom fel az illető s intéző magas körök figyelmét, miszerint másként méltóztas8anak megállapítani az elterjesztésnek, az elárusításnak feltételeit. filléres napilap ügyéhez. Én, aki a »Téli Ujság«-ot is mindig a legnagyobb örömmel terjesztettem s terjesztem, már többfelé tapasztaltam, milyen nehéz kisebb gyülekezetekben csak 15—20 példányra is előfizetőket gyűjteni, holott annak előfizetése igen csekély, 52 fillér. Hát mikor évi 6—7 koronáról van szó, vájjon akkor tud-e valamit csinálni a lelkész, vagy a tanító? Bizonyára hiába való lesz minden igyekezete, lelkesültsége, hogy 20 —30 példányt elárusíthasson, különösen a nyári időszakban, mikor akárhány ember még ingyen sem fogadná el. Én azért a lap elterjesztésére nézve mély tisztelettel egy más módot ajánlok, nevezetesen: engedtessék meg a kisebb gyülekezetekre való tekintettel, hogy már 4—5 példányszám is rendelhető legyen, valamint az is, miszerint különösen a nyári időszakban, — mikor a nép a munkanapokon nagy elfoglaltsága miatt újságot olvasni rá nem ér — csak a vasárnapi számok is hozathatok volnának 5—10 példánytól felfelé; természetesen kevés számú példányoknál a 30°/o engedmény figyelembe nem vétetnék. Ezen ajánlatomat azért is kérem figyelemre méltatni, mert igy a kezdet nehézségeit is le lehetne küzdeni, de meg idővel annyira haladna népünk, s annyira megszokná a rá nézve nagyon is szükséges olvasmányt, hogy idővel mindig több és több példány volna elterjeszthető. Vajha ezen felszólalásom kedvező fogadtatásra találna!... Homokbödöge, 1907. dec. 18-án. Kelemen Zsígmond ref. lelkész.
