Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

917 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 918 E nehéz időjárásban a hazafias sajtó föladata szembe­szállni a mesterkélten szított reménytelenséggel, rémlátás­sal és színlelt kétségbeeséssel. A gondviselés a mai nem­zedék vállaira óriási terhet, nemzedékekre kiható politikai és társadalmi föladatott rótt, Magyarország ujjáteremtése ez a föladat, belső szervezetének egészséges megalapozása és megépítése, nemzetközi állásának tisztázása és tekinté­lyének föltétien elismertetése. A Budapesti Hirlap a nem­zet e korszakalkotó erőmegfeszítésében részt kér és részt vesz ; biztatója, útmutatója, fegyvertársa mindazoknak, akik a nemzet sorsa jobbrafordításán dolgoznak ; üldözője, ellensége mindazoknak, akik kishitűségből, tudatlanságból, önzésből és gonoszságból az ujjáteremtés nagy munkáját zavarják, ócsárolják és lehetetlenné tenni akarják. Úgy érezzük, hogy a Budapesti Hírlapnak, mint teljesen füg­getlen sajtó orgánumnak a föladata nem a helyzet, a dolgok célzatos összezavarása, kiélesítése haszonleső érdekből és önző pártszeuvedélyből, nem a nemzet vágyainak kigúnyolása, csalódásainak frivol kihasználása, eszményeinek kifosztása, hanem a valóság, az akár kedvező, akár kedvezőtlen va­lóság becsületes föltárása és páratlan megítélése, hogy egy szilárd közvélemény és közitélet képződhessen, mert meg­tévesztett közérzéssel még a mostaninál kisebb föladatokra is hasztalanul vállalkoznék a mai nemzedék. A Budapesti Hirlap politikai magatartásának egyet­len szabályozója, egyetlen rugója egy céljaival tisztában levő, céljaitól el nem tántorítható magyar közvélemény irányítása, támogatása és kialakulása. E magunktartásában nem feszélyez bennünket senki és semmi, legkevésbbé a látszattól való félelem, ha a ma uralkodó politikai hata­lomról és rendszerzői van szó. A közelmúlt időkben a bal­sors a nemzetet csaknem egy táborba terelte ; egy súlyos kényszerhelyzetbe sodródtunk, melynek agendáit becsület­tel le kell bonyolítani. Egy önérzetesebb nemzeti lét és fejlődés után való sóvárgásunkra és fölbuzdulásunkra két­ségkívül a csalódások hosszú sora következett, de végze­tes hiba volna, ha a csalódás reményvesztetté tenné a nemzetet. A mi politikánk ebben a helyzetben az, hogy amig az uralkodó politikai tényezők nem a hatalmi fényt teszik politikájuk sarkpontjává, hanem becsülettes szívvel, férfias erővel és kitartással dolgoznak a nemzeti lét vál­tozatlan céljaiért, addig ne engedjük át magunkat a csa­lódásnak, a keserűségnek, a politikai viszálynak. Lehe­tünk barátai, lehetünk ellenségei a most uralkodó rendnek, de nem lehetünk kárörvendői a becsületes politikai küz­delmek kudarcának, nem lehetünk szószólói a lemondásnak, a kétségbeesésnek, nem mérgezhetjük meg a nemzeti újjá­születés kutforrásait. De nemc3ak politikai, hanem társadalmi szempontból is a sajtó hivatása, a mily fontos, hatása is annyira nagy és csaknem kiszámíthatatlan. A politikai elvetemültség, ha nem tud magán másképpen segíteni, akkor ráveti magát a társadalmi tagozatokra, a felekezetekre, osztá­lyokra és fajokra. Ez teszi nálunk ingataggá a társadalmi békét, kietlenné a társadalmi életet. Egy ilyen társadalom csak alig-alig szolgálja a nemzeti egységet. És valamint a politika, azonképpen a társadalom ösztönei és szenve­delmei is a sajtóban és a sajtó által gyulnak lángra. Es itt kezdődik a sajtó szerepe. A Budapesti Hírlap egyik legnagyobb gondja e társadalmi szerep lelkiismeretes betöltése. Tudjuk, hogy egy eleven, életképes társadalom képe nem hasonlíthat egy álló tó nyugodt, sima tükréhez. A természetes evolúció utján levő társadalom is csupa mozgás, csupa élet. E mozgásnak, ez életnek öntudatosnak kell lenni, de nem erőszakoknak. A mi társadalmunk lázas tünetei igen gyakran kóros állapotra mutatnak. És a sajtó a legtöbb esetben nem orvosságot nyújt a betegnek, hanem mérget és a közönség, sajnos, sziveseu nyúl a méreg után. Egy társadalom, amelyet naponként a legagyafur­­tabb izgató szerekkel kinálgatnak, nem a békés munká­ban keresi nyugalmát és boldogságát. Az erkölcsi értékek oda devalválódnak, hogy a bűnt megcsodáljuk, az erény­ben tamáskodunk. Egy pompás automobil ma irigyeltebb portéka, mint a tiszta kéz és a nyugodt lelkiismeret. Esz­ményünk volna a demokratizálódás, de fönhéjázó gőg és szertelen versengés dűl köztünk a társas érintkezésben, az életmódban, csúfságára a demokráciának. Pedig a legreakcionáriusabb elvnél is nagyobb veszedelme a társa­dalmi egyensúlynak és egyenlőségnek : a provokáló ver­sengés, fényűzés, dölyf, és hiúság. A Budapesti Hírlap, amikor a társadalmi egység és egy békésen fejlődő, virágzó társadalmi élet céljait kívánja szolgálni, nagyon érzi, hogy a föladat nehezebbik részét vállalta. Mert mi nem vállalkozhatunk arra, hogy naponként ok és alkalom nélkül szenzációval kedveskedjünk az eltompult idegeknek, nem szólhatunk naponként idegen erjesztő anyagot a vi­lágba, nem léphetjük át a magánélet tiltott határát, nem nyújthatunk táplálékot a nagyzásuak, az irigységnek, az agyarkodásnak, a léhaságnak. Azt hisszük, hogy kitű­zött célunkat szolgáljuk, a mikor összhangot hirdetünk vágyaink és helyzetünk közt, igénytelenséget, egyszerű­séget szokásainkban, előkelőséget ízlésünkben, kedvet a munkához, az élet nemes örömeihez és áldozatkészséget a köz javára. A lelkűnkből fakadt eme szavak igaz voltát és Őszin-Az Egyházi Törvény ele 1. §-a szerint az ev. ref. egyház hivatalos czime ezután „református“ s igy az egyházak és iskolák eddigi bélyegzőit meg kell változtatni. A legszebb és legolcsóbb bélyegzőket AZ ELSŐ MAGYAR RUGGYANTA BÉLYEGZŐGYÁR ÉS YÉSŐ-INTÉZET Tessék árjegyzéket kérni! készíti Tessék árjegyzéket kérni ! Budapest, TI. kér., Váczi-körut 17/a. Tulajdonos GEDULDIGE!! HUGÓ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom