Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
899 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 900 Dák egyik első megalapítója ebben a dolgozatban Tarczy Lajos. Ha mi azt a gondolatot, amely neki ezt a szempontot nyújtotta, amelyből ezt a módszert a szellemi élet különböző köreinek egy cél alá foglalását állítja, ha mi ezt úgy tekintjük, mint amely annak a kornak, azon kor érzésvilágának és közérzésének is megfelelt, amely élesen, biztosan, világosan és lelkesítőén látott egy célt maga előtt és ennek a célnak szolgálatában látta és óhajtotta a a magyar szellemi és politikai életnek minden ágát és minden kövét, ez az a felfogás uraim, melyet a tudományos világban Tarczy Lajos képviselt. Ennek a nagy és fájdalom — tűnőben levő célnak is szolgálatott tett, ezt is támogatta minden gondolata, minden szellemi körben folytatott munkássága egy nagy cél szempontjából nézve és annak alárendelve. Ez volt Tarczy Lajos szelleme. Hogy Tarczynak ez a szelleme éljen, gyarapodjék és virágozzék ebben a főiskolában, hogy Tarczynak ezt a szellemét ennek a főiskolának növendékei vigyék szét a hazában, erre buzdítom őket, erre hoztam a Kisfaludy Társaság üdvözletét. Az emlék-ünnepély leírása. Az ünnepély, melyen születésének 100.-ik évfordulója alkalmával hozzá méltóan ünnepeltük Tarczy Lajosnak, főiskolánk ez egyik igen kiváló tanárának emlékét, d. e. 10 órakor kezdődött. Színhelye a tornaterem volt. E hatalmas terem minden része tömve volt ünneplő és melegen érdeklődő közönséggel már jóval 10 óra előtt, úgy hogy a kissé pontosan érkezőknek már alig lehetett helyet szorítani. Ott láttuk városunk művelt társadalmának jelentékeny részét Mészáros Károly polgármesterrel az élén. Különösen a nők mutattak nagy érdeklődést. Ott volt a Tarczy-család nagy része, kik közül többen nagy távolságról utaztak ide, hogy kegyeletes szivvel örvendjenek tiszteletreméltó ősük ünnepeltetésén. Gyermekei közül megjelentek Tarczy Dezső ügyvéd és özv. Zarka Dénesné, unokái közül pedig Zarka Elemér kir. főmérnök, Nagy Kálmánné és Borsos Károlyné. Ott volt természetesen az egész tanári kar, mint az ünnepeltnek a tanítás és neve. szent munkájában szellemi utóda és örököse. Pont 10 órakor a közönség lelkes éljenzése közben vonultak a terembe a hivatalos kiküldöttek. És pedig : főtiszt. Antal Gábor püspök ur, nagyt. Őzike Lajos főisk. gondnok ur vezetése alatt Eötvös Károly, aki szives készséggel vállalkozott az eralékbeszéd megtartására, azután a M. T. Akadémia képviseletében Alexander Bernát, Fröhlich Izidor és Hegedűs István; a Kisfaludy Társaság képviseletében Beöthy Zsolt és Kozma Andor s egyházkerületünk részéről id. Medgyasszay Vince esperes, Bakó Imre egyházkerületi számvevő és még többen a lelkész urak közül. A teremnek egyik végét nagy emelvény töltötte be s ezen foglalt helyet a hatalmas, több mint száz tagból álló ének és zenekar, melynek tagjai — talán mondanom sem kellene — mind a főiskola nagyobb és kisebb tanulói közül kerülnek ki. Megnyitóul a zenekar működött, eljátszván Gáty Zoltán főisk. ének és zenetanár vezetése alatt ugyanannak egyik saját szerzeményű művét. Úgy a magyaros motívumok alapján készült zenemű szépsége, mint az ifjak szép és összhangzatos játéka megragadta a közönség figyelmét s biztosította azt a jó hangulatot és emelkedett érzést, mely minden hasonnemü, lelkesítésre szánt ünnepély szép lefolyásához okvetlenül megkivántatik. Emelkedett érzések közt, várakozással telve fogadtuk Antal Gábor püspök urat az emelvényen. Beszédében nem szorult szónoki figurákra s a hatás külsőséges eszközeire. Minden szónoki figuránál jobban hatott beszédében az, amit minden hallgatója kiérzett belőle, hogy most a tanítvány rója le egykori nagy tanítója iránt a hála, a kegyelet és szeretet adóját. Szépén jellemezvén Tarczynak mint tanárnak és tudósnak érdemeit, fölemlítette, hogy nevének megörökítésére volt tanítványai főiskolánknál szép alapítványt tettek. Most pedig az egyházkerület megfestette főiskolánk számára Tarczy Lajos képét, mely őt idősebb korában ábrázolja. A szépen sikerült kép, mely ezután főiskolánk nagy tanárai és patronusai közt a díszteremben lesz elhelyezve, Hercz Dávid festő alkotása. Ezután Sebestyén Dávid főgimn. tanár olvasta fel Tarczy Lajos életrajzát. Nagy gonddal, az összes ehk. és főiskolai jegyzőkönyvek s más egyebütt megszerezhető adatok felhasználásával készült életrajz ez, mely ha nyomtatásban megjelenik — aminthogy okvetlenül meg fog jelenni teljesen hű és megbízható képét tárja majd elénk iskolánk ezen egykori nagy tanítójának. Kiváló emberekről jó és megbízható életrajzot Írni fáradságos ugyan, de hasznos muuka. S épen ebben van meg a jutalma. Sebestyén David felolvasása után Gáty Zoltán és Rácz Dezső tanárok a zenekar néhány tagjának kíséretében eljátszották Rózsavölgyi kesergőjét, ennek a nagy magyar zeneköltőuek egyik legszebb alkotását. Gyönyörű szép dal ez s a két hegedű-művész játéka méltó volt a zenemű alkotójához. Most következett az ünnepély legjobban várt része, Eötvös Károly emlékbeszéde. S méltán. Mert hát Ő országoshirü ember és pedig nemcsak egyféle szempontból. Jogtudósnak is kiváló, politikusnak is kiváló, de legkiválóbb mint szépirodalmi iró, mint isten kegyelméből való költő, aki nem követ semmiféle iskolát, hanem a saját tehetségéből teremt új iskolát a magyar elbeszélő irodalom terén. S ez a nagy ember a mi iskolánk növendéke volt kezdettől végig. Itt kezdte s itt végezte be iskolai tanulmányait. Az alapot itt szerezte meg, a többit aztán megadta az élet és saját tanulmányai. Beszédjében szokott szellemességével, váratlan fordulataival s jóizü humorával oly nagy hatást ért el, hogy mindenki felvillanyozva figyelt szavaira s elhallgatta volna még bármily hosszú ideig, noha a már két óra hosszait tartó ünnepély meglehetősen kifáraszthatta volna a figyelmet. Legérdekesebb volt, midőn azt fejtegette az ő pompás modorában, hogy Tarczyban legtöbbre becsülte tökéletes magyarságát és pedig érzésben, nyelvében és előadásában. Szívből jövő éljenzés és taps kisérte Eötvöst, midőn lesietett az emelvényről, és pedig sokkal hamarabb, mint az egész közönség szerette és várta volna.
