Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
893 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 894 tulni, valami csavarja mozgott, vagy sarka letört — Bécsben szereztük be ezeket a műszereket, mert nékünk még nem volt iparunk — ezt mondta : „Bizony rossz, uraim ! De hát bécsi munka, német munka“ ! Említve volt az o előadásának modora és módszere. Csodálatos volt az 1 Költői volt előadásának magyar nyelve, imádni való szép volt az. Hiszen erről az oldalról a mi irodalmunk és nyelvészetünk története még ma sem fejtette ki igazán az ő érdemeit. Minő nyelve volt a természettannak ezelőtt 70—72 évvel! Minő nyelv volt ez! Nem mondom, hogy olvassa el valaki, mert hiszen jobb mulatságot is találhat magának. Még a mai nyelve is rossz, az sem magyar, az se igazi, az is német, noha magyar szavakból áll. Ennek a tudománynak még a mai nyelve is érthetetlen, csak a szakértők előtt van értelme, de amikor Tarczy Lajos volt a végzet által hivatva arra, hogy a magyar agyába bevésse a természettudomány elemeit, az a nyelv képzelheíetlen volt. Azt a nyelvet azzal az édes simasággal, mely a mi nyelvünkben megvan, azzal a tiszta magyarsággal, melynél tisztább és szebb ma sincs, azt ő alapította meg. Sok bzó van ma is a természettudományban, melyet ő alkotott. Ezek a szavak még ma sincsenek kiválasztva; nyelvtudósaink és nyelvbúváraink még most sem terjeszkedtek ki erre. Nemcsak a mi prot. egyházunknak, főiskolánknak, hanem az egész magyarságnak volt mindig olyan apostola, amilyennél különb sohasem volt egy sem. Előadási és oktatási módszerére csak annyit jegyzek meg : mikor ő hozzá kerültünk természettant hallgatni, azoknak törvényeit tőle hallva megismerni, akkor már a számtan tekervényes utain keresztülvergődtünk ; hanem olyan tanárunk volt, amilyen a legtöbb a világon. Sohasem arra nézett, hogy a hallgató átérzi és átérti-e az ő tudományát — az igaz, hogy a betüszámtant átérteni igen, de átérezni nem lehet —, de lelkes tanárunk volt, aki bennünket a számtantudomány rengetegébe bevezetett majdnem a csillagászati számtanig. De hát végeztünk az egész anyaggal és akkor kerültünk Tarczy Lajos szeme elé és keze alá a természettannak hallgatására. O tudta, mi nem tudtuk , . . ő tudta, hogy a természettan sokféle ágazatát alapos számtani ismeretek nélkül megértetni, lelkűnkbe beültetni, megmagyarázni nem lehet. Hogy tudta-e vagy nem, hogy mi mit tudunk, arról nem beszélek. Végtelen gyöngéd, figyelmes volt tanártársai iránt is és még a gondolatától is irtózott annak, hogy valami olyan szót ejtsen el, amivel közülük bárkit is megsértene. — Hanem hát ténylegesen eljárt az oktatásban amiatt, hogy szentül tudta, hogy mi a természettudományhoz szükséges magasabb számtanban nem vagyunk jártasak, ő - amiről szivesen emlékezem és Írni is akarok — azzal kezdte természettudományi előadásait, hogy elkezdett bennünket tanítani a számtan elemeire, az elemi iskolák számtani tudományára, hogy 1 1 = 2 ; 2X2 = 4; szóval az egyszerű összeadást, kivonást, szorzást és osztást. És 3 hónapig nem tett egyebet, mint keresztül vezetett a legelemibb számtantól a legmagasabb számtanig, a logarithmustól a csillagászati számtanig meg a betűszámtanig. Három hónapon keresztül. És ez alatt az idő alatt többet tanultunk ebből a csodálatos tudományból, mint az előtt 5 egész éven keresztül. Mikor aztán látta, hogy valamit tudunk a számtanból, akkor kezdte el magyarázni az ő tudományát, a természettant. A hegeli tudomány sok viszontagságáról volt itt szó Sebestyén igen t. tanár ur és barátom előadásában. Sok viszontagsága volt Németországon és nálunk. A hegeli tudományt megérteni nem nagyon nehéz, de tanítani sokkal nehezebb, de ha olyan tanár adja elő, olyan előadással és olyan magyarsággal, mint Tarczy Lajos, akkor a hegeli tudomány igen szép tudomány, de ha nem olyan ember adja elő, akkor a hegeli tudomány igazán hegeli. Az ifjúság lelkében t. ÜDneplo gyülekezet, hiszen tudja ezt a mai fiatalság, erősen kezd sarjadni a hiúság és nemes nagyravágyás. A gyermek nagyravágyás még nem hitvány, az még nem akar miniszter lenni, de azért kiválaszt magának, akit eszményképül állít s ideáljának tart, akihez egykor testi és szellemi erejének kifejlődésekor hasonló lenni törekszik. Minden gyermek, aki életrevaló és egészséges lélek, minden gyermek keresztül esik ezen a változáson. Az ő képzeletének szárnyalása, fontolgató eszméjének fontolgatása, lelkesülési vágya, rokonszenve mind összedolgozik arra, hogy valakihez, akit ideáljának kiválasztott, egykor hasonló lehessen. És minden nemes lélek, akik között itt éltem, minden egészséges magyar Tarczy Lajost választotta ideáljának, akit valószínűleg elérni sohasem lehet, de hasonlóvá lenni hozzá, egyenlő az emberi tökéletességgel. Akkora rokonszenvet tudott támasztani maga iránt, olyan édesdeden hatott minden szava a lélekre, olyan tiszta, mély és egyszerű volt előadása és amint azt lelkűnkbe vésni törekedett. Minden ifjú előtt ő volt az ideál, melyet el kellett volna érnünk. Természetes, hogy ő még a logaritmust is lelkűnkbe tudta vésni. Ez volt különös érdeme. De amit ő — miként említettem — az ő buzgóságával és lelkesültségével a magyarság megerősítésére bennünk munkált, az a mai korban, a mai tanári karoknál - egyéneket ma is kiveszek, én csak az egész tanári karról beszélek, ahogy látom — példátlan volna. Felerr lítette az előttem szóló, hogy a bécsi kor-A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Kß titer TOKAJI szamorodni bort ßO koronáért, v vf kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. V/Li
