Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-08 / 49. szám

873 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 874 tanárok kinevezésével tapasztalható jelenségek méltán kelthetik föl az aggodalmat, hogy nincs-e felujulóban Mária Terézia korszaka, mikor a tisztségekre való ki­nevezéseknél nem az arravalóság és tehetség volt az irányadó, hanem az, hogy katholikus-e az illető, vagy nem. Mikor gróf Apponyi Albert miniszterré lett, pro­testáns részről is elhalmozták őt a bizalom és tisztelet szépen megirott nyilatkozataival. Nagy tehetség, beszé­deiben nyilatkozó magyarságát tekintve méltán vár­hattuk tőle, hogy annál inkább, mert jó katholikus, íolülemelkedve minden felekezeti elfogultságon igyek­szik orvosolni tisztán nemzeti érdekből egyházunk sé­relmeit, s hogy bajnoka lesz a felekezeti békének s a vallásegyenlőségnek, mely nélkül Magyarország boldo­gulása szinte elképzelhetlek A szépen hangzó szavak után tehát várjuk a tetteket, hogy akár mostani magasz­taléival egybehangzóan, akár azok ellenére, de mindig igaz magyar szívvel mondhassuk, hogy csakugyan a felekezeti béke és a vallásegyenlőség előharcosa. Borsos István. Robertsonról. — Részlet Broicher „Robertson élete levelekben“ című müvéből. — (Folytatás.) A vasárnap megszentelését, vagy angolosan a szom­bat megünneplésének kérdését ugyanezen alapelv szerint ítélte meg Robertson. 1849. év október havában igy ír róla : Épen G. úrnőtől jövök, akinél 10—12 személy­ből álló társaság volt együtt ebéden. Ebéd után főkép katonai kérdésekről, az indiai harcokról folyt a társal­gás. En beszéltem. Azután H. úrral vitatkoztam a va­sárnap megünnepléséről, tekintettel a vasúti közleke­désre és a levelek kézbesítésére, amely ügyben holnap gyűlés lesz. Én e kérdés nehézségét hangsúlyoztam, ő úgy vélekedett, hogy könnyen megoldható. En például felhoztam, hogy ha szombaton este az utolsó vonatról lekésem, mitévő legyek akkor ha vasárnap reggel vo­nat nem indul ? Hiszen az egy napi testi pihenés és lelki épülés megbecsülhetetlen értéke elvitathatatlan. Ámde a részletkérdések a körülmények szerint dönten­­dők el. A matrózoknak vasárnap a hajón dolgozniok kell, vasárnap hajóknak még kell érkezniük, csatákat kell megvívni, fontos rendelkezéseket k:hirdetni. Élet­kérdés lesz, vagy ami ugyanaz : gyakran anyagi koc­kázattal jár, ha egy nagy ország üzleti életét és leve­lezését a fővárosban és a vidéki városokban úgyszólván egyszerre és szinte erőszakosan megszüntetik. Hetenként két napon nem kézbesítenék a leveleket. E kérdést nem olyan könnyű megoldani, bár másfelől a vasárnapi kény­szermunka annyi ezer emberre nézve egy jelentésű val­lásos életök elfojtásával. A vasárnap megszentelése a sabbat örök benső szükségességénél fogva teljes meg­győződésem szerint minden időre kötelező. Nélküle el­sorvad a lélek és csak annyiban fejlődik, amennyiben hűségesen megtartja. Sőt azt hiszem, hogy a puritán vasárnap szigorú megtartása nagyszerű hatással van a lélekre. Csak képzeljünk el egy embert, aki a zenéről, üdülésről, irodalomról s világi szórakozásról lemond és egyedül bibliájára, lelkére és az Istenben való nyuga­lomra van utalva. Micsoda vasjelleraeket kell ennek a rendszernek teremtenie! Mennyire másokat, mint ami elpubult, mankóra támaszkodó vallásunk, „az evangéliom vigasztalása“, amely szerint úgy tetszik, mintha kényelem volna a vallás nagy végső célja. Mindazáltal megvagyok róla győződve, hogy a sabbat­­nak nem a törvényen kell alapulnia, hanem az emberi természet kivánalmain. Nem azért szükséges, mert az írás parancsolja, hanem azért parancsolja az írás, mint­hogy szükséges. Amikor a biblia így szól: „a növényt a határban egyed meg“, az önfentartást nem a törvény rendelkezése folytán teszi kötelességünkké, hanem épen emberi természetünk önfentartási törvénye folytán rendelkezik így. Ugyan ez áll a sabbatról is és ez szerintem sokkal igazabb és erősebb bizonyíték. Mert hiszen a törvény kötelezettsége alól már jó részt ki­bújtunk. A nap, a megszentelés módja, a 24 órának napkelettől napnyugatig számítása helyett 12-tŐl 12-ig való megrövidítése — megváltozott. Ha mindez csak formaság, akkor kimeri állítani, hogy a 7-ik nap helyett a 10-ik nem választható ki ünnep gyanánt? Ha mind­ezeket eltöröljük és a „ne tégy akkor semmi dolgot“ úgy magyarázzuk, hogy vasárnap meleg ebédet enni és kocsikázni szabad, akkor csak tőlünk függ, hogy a tör­vény egy részét, vagy az egész törvényt úgy tekintjük-e, mint amely erkölcsileg, vagy úgy, mint amely csak for­mailag kötelez bennünket. A vasárnap megszentelését nem lehet törvényre alapítani, hanem azt kell kimutatni, hogy e törvény örök célszerűségen alapul és ez az alap rendületlen. Az 1852. évben ez a kérdés mindenfelé izgalomba hozta a kedélyeket, ahol csak érdeklődtek a vallás iránt. A munkás-osztályra való tekintettel azt kívánták, hogy a Kristály palotát a közönség számára vasárnaponként nyis­sák meg. Számos feliratban ajánlották ezt az ügyet a parlamentnek, amely elé egy országszerte szervezett ellen­kező irányú mozgalom képviselői is kérelemmel járultak. Robertson, jóllehet a múzeum megnyitása ellen volt, nem helyeselte a mozgalomba való részvételt, mert az a sab­­batnak teljesen zsidós felfogásából eredt. A kérdést szo­kása szerint ismét a szószékre vitte, s két beszédében* a * Lásd az egyiket Révész Imre említett művének 3-ik kötetében: ,A külsősegek és a lényeg a keresztyén vallásban" cimen. A másik még nem jelent meg magyar nyelven. A TOKAJI BOR termelők Társasága szállít Tokajból TOKAJT BOBT 3 éves szamorodni I 5 éves aszú puttonos OA 0'7 literes AO koro- i Á(\ 0’5 literes ÄQ koro­­üv palackot uO náért | -iű palackot náért ládában bérmentyc a megrendelő vasúti állomására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom