Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-01 / 48. szám
857 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 858 előadása megengedtetik; amiből következik, hogy a a hallgatók a tanári kar által megállapított évi leckerendhez alkalmazkodni kötelesek. 13. §. A theol. tanárok előadásaikhoz, legalább a főtárgyakból, lehetőleg nyomtatott kézikönyvet vagy legalább nyomtatott vezérfonalat használjanak s Írott conpendiumokat csak elkerülhetetlen esetekben használjanak. E kivánalom természetesen nem érinti a részletkérdések tárgyalását, sőt inkább arra tekint, hogy az egyes tudományok főbb kérdéseinek minél alaposabb és tudományosabb tárgyalását időnyerés által megkönnyeb,bítse. 14. §. Minden hallgató tartozik azért az előadásokhoz előirt kézikönyveket, compendiumokat és a tanárkar által szükségeseknek Ítélt segédkönyveket megszerezni s az egész tanfolyamon át megtartani s a tanárkar ezen kötelesség teljesítését lehetőleg ellenőrzi.“ Minden javaslat tehát, ami eddig nyilvánosságra került, igen nagy súlyt fektet a gyakorlati kiképzésre és legalább egy élőnyelvnek olyan mérvű elsajátítására, hogy azon a nyelven Írott szakmunkákat könnyen és teljesen megértsen a hallgató. E cél elérésére azonban nem elégséges 2, 3 vagy akár 4 egyházi beszédnek egy egész éven át való elolvastatása. Egész komolyan kell venni a dolgot ! Tehát kitartó, szinte pezsgő munkásságot kíván mindegyik javaslat. Az idővel való gazdálkodás szempontjából Bartók eltörlendőnek véli a félévi kollokviumokat. „A kollokvium a skolasztika maradványa — úgymond, melyet föltétlenül eltörlendőnek kell tartanunk. Kár a drága időért, amit a meddő munkára fordítunk. Nálunk az úgynevezett két félév 9 hónapot foglal magában. Kezdődik az I-ső félév szeptember 15-én; a II. félév junius 15-én, egyremásra mindenütt véget ér. Ebbe az időbe esik a szüreti, a karácsonyi, a húsvéti és a pünkösdi szünidő; együtt legalább egy hónapot téve ki. — (Minálunk 50 napot. Szerk.) — Tehát a 8 hócapra terjedő tanulási idő még két részre oszlik, egyik rész a tanári előadások, a másik rész a kérdezések, vagy átalán úgynevezett kollokviumok tartására fordíttatván. Nem tudom, hogy e tekintetben az egyes akadémiákon miként járnak el? De ha két teljes hónapot veszünk a kollokviumok tartására, az egyes tárgyak előadásáre egy évből csak hét hónap marad, vagy félévenkint 3—3 hónap ; igen kevés idő ; elégtelen arra, hogy a tanár a tárgyát sikerrel előadhassa; a tárgy komolyságának is kárára van. A kollokviumokra fordított két hónap pedig elvesztegetett idő úgy a tanárra, mint tanítványaira nézve, A kollokválás ugyanis úgy történik, hogy 2—3 tanuló jelenik meg a kitűzött időben 8 ezeket a tanár kikérdezi; aki felelt, az távozik.“ Dr. Bartók még a következő kívánalmat is kifejezi : „A lelkipásztorok gyakorlati képzéséhez, a lelkipásztori jellem kifejtéséhez tartozik az is, hogy a theologus ifjak kellő fegyelem alatt legyenek; az elébök adott munkát hivén elvégezzék; az előadásokat szorgalmasan látogassák, a szemmináriumi órákra adott Írásbeli feladatokat pontosan elkészítsék s a vasárnapi istenitiszteteken mindig jelen legyenek. Dr. Bartók szükségesnek véli, hogy akadémiai istenitiszteletek is tartassanak. „A gyakorlati lelkipásztori kérdéshez tartozik — úgymond — a nálunk merőben figyelmen kívül hagyott akadémiaiíistentisztéletek tartása is. Minden theologiai tanár az igét hirdeti ; de nem elég, hogy csak mint tudós szóljon a kathedrából, hanem a papi szószékről is köteles mint pap, mint lelkipásztor hirdetni a Krisztus evangéliumát. Ez által példát ád a tanítványoknak, hogy mit és hogyan kell prédikálni; beleszoktatja és neveli affkészülő papságot abba, hogy kimenvén az életbe, képes legyen hallgatóinak szivét „alkalmas beszédek“ által közelebb vinni a Krisztushoz. A tanár beszédéből tanulják meg az ifjak, hogy a tudomány elvont nagy és nehéz igazságait miképen lehet az egyházi beszédben egyszerűsíteni, könnyen megértetni, forgalomban tartani. Minden tanár, sorban, minden vasárnap délelőtt, istentiszteleteket tartana, a gyülekezet helyét maga az ifjúság foglalván el. A délutáni istentiszteleken az ifjúság a gyakorlati biblia-magyarázatban képezné magát, hogy mint kész gyakorlati exgeta mehessen ki az egyházba, öt-hat tanárnak évenként ötöt-hatot prédikálni : éppen nem lenne fáradságos munka. A tanárok egy művelt és theologiailag képzett közönséghez beszélnek s mindig egy rakás tárgy kínálkozik nekik, amelyről szólani kell. A gyakorlott lelkipásztornak sokszor afölött is kell törni a fejét, hogy miről beszéljen. Sőt némelyiknél talán épen ez a nehezebb feladat. Az akadémiai istentiszteletek e tekintetben is jótékony hatással lennének.“ (Folyt, kov.) Kis József. Eobertsonról. — Részlet Broicher „Robertson élete levelekben“ című müvéből. — (Folytatás.) Az eklekticismus vádja ellen, amellyel illették, nagyon nyomatékosan védekezik : Bizonyára eklektikus vagyok. Az eklektikus a maga töredékes véleményét a kiválasztásnak egyik vagy másik elve szerint a különböző rendszerekből állítja össze. Én az igazság magvát, amely valamennyi rendszerben benne rejlik, bár sokszor különböző s egymásnak ellenmondó formulákban, felakarom ismerni. A TOKAJI BOR termelők Társasága szállít Tokajból TOKAJT BORT 3 éves szamorodni 5 éves aszú puttonos 0A 07 literes koro- -jO 05 literes ÍQ koro-Av palackot ^ náért Au palackot **0 náért ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására.
