Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-24 / 47. szám
845 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 846 „atyafiak“ dómszerii keresztes építvénye is. Rangot és módot árul ez el. Bevonultunk a szentegyházba. A jó hangú kántort lelkész helyettesítette, rákezdvén kellemes, csengő hangjával : Itt megállunk te előtted ! Istenem ! de sok érdekes, régi emlék újul fel az ember lelkében az ilyen éneklés alatt. A régmúlt borulata, fájó, de mégis dicső emlékezés ! Egy egész hatalmas prédikáció, amely képes lenne órákig gondolatot nyújtani lelkűnknek és táplálni a gyülekezetét. Nem idézzük elő e gondolatokat, hiszen megteszi ezt helyettünk az alkalmi szónok: Akucs Lajos is, ki éppen ilyen húrokat penget beszédében, szólván a rég múlt dicsőségéről és a sivár jelenról, amely fájdalmas és félelmetes jövővel kecsegtet. „A*nép, mely sötétségben ül, láta világosságot.“ E szavakat hangoztatja alapigék gyanánt. Es van is eredménye : „Megértettük — szól istenitisztelet végén egy az atyafiak közül — de sajnos sokan nem fogják ezt követni; mert ma az egyháztól kívánnak áldozatot sokan, ahelyett, hogy annak oltárát ékítnék “ Refrain, refrain ! — el elmondogattam magamban. De sokszor ismétlődik e kitörő félj aj dúl ás prédikációink nyomán. Sokszor szó nélkül, de nyomait látjuk itt-ott, — mindenben! Patay Károly alelnök tartott még szép beszédet, üdvözölve a gyülekezetét és a megjelent lelkész-testvéreket. Végül felolvasta hazafias gondolatokkal tartalmas elmélkedését, Mire az értekezlet i gyűlés templomi része befejeződött. Az iskolába vonultunk. Magunkban, magunk dolgait vettük elő. Elsőnek tettük dr. Balthazár Dezső felhivó szózatát az országos ref. lelkész-egyesület ügyében ! Szokatlan lelkesedés, nem várt eredmény. Hiába — sok bajunk van ! Csak úgy kapkodunk a kinálkozó eszközök után, amelyikről véljük, hogy sebeinket gyógyíthatja. Az értekezlet egyhangú lelkesedéssel kimondja, hogy tagja tesz az országos ref. lelkészegyesületnek egyénenkint is. Velünk jönnek a s.-lelkészek is. Érzik ők is a tömörülés szükségét; kéz-kézbe, ha azt akarjuk, hogy el ne söpörjön az ár bennünket. És, hogy a kijelentett szó nemcsak lelkesedés szülte, efemer életű jelenség, megmutatta a cselekedet; mert alantirt indítványára, midőn emlékeztetett az elnök felhivó szózatára, hogy „olaj nélkül nehezen forog a kerék1,1, — megkezdődött a tagságdíj és az 1 koronás költségek kifizetése, s rövid néhány perc alatt esperesünk mintegy 70-80 koronát szedett be az egyesület céljaira. A barsi egyházmegye úttörő volt e téren. Örömmel adjuk tudtára mindenkinek. Semmi más hozzátenni valónk nincsen e nagyszerű jelenséghez, mint az, hogy bárha követne bennünket e cselekedetben minden ref. lelkészértekezlet ! Az értekezlet részéről Pólya Lajos nagyölvedi lelkésztársunkat választottuk meg az orsz. lelkész egyesületbe választmányi tag gyanánt. Majd ismét olyan határozat következett, ami méltó a feljegyzésre. Értekezletünk kimondja, hogy köszönettel veszi tudomásul a dunántúli egyházkerület azon intézkedését, miszerint a lelkészek helyett a nyugdíj - intézetbe fizetendő 4°/()-os belépési járulék kamatait fefedezni óhajtja ; de kimondja azt is, hogy a szolidaritás elvénél fogva, amelyet az országos lelkészegyesület minden tagjával érzünk, kívánjuk azt, hogy amennyiben az egyesületek nem volnának hajlandók vagy képesek a 4°/(,-os kamatokat a lelkészek helyett fizetni, fizesse ezt a konvent a rendelkezése alatt álló egyetemes adóalapból. (Miért nem a nyugdíjintézetre szánt 400000 koronából ? Szerk.) A testvériességnek legszebb példája ez ; a lelkészegyesület teendője, hogy országos erejével fellépve kérje annak megvalósítását. Nem kisebb jelentőségű, sőt horderejénél fogva alkalmas arra, hogy széles körben tápot nyújtson a gondolkozásra, az értekezlet azon határozata, amely a konventre, illetve annak legközelebbi határozatára és intézkedésére vonatkozik. Patay Gyula farnadi lelkésztársunk vette fel a szót. Kigyult arccal, az izgatottság bizonyos nemével, de mindig tárgyilagossággal, a legnagyobb elkeseredéssel tárgyalta a konvent túlkapásait. Nem maradt egyedül. Hasonló szellemben szólalt fel Csekey Dávid, Varannay Sándor, Patay Miklós és alant irt is, sőt az egész lelkészértekezlet olyan hangulat közt és egy értelemmel tárgyalta a felvetett eszmét, hogy az a mai — fásult, dermettség világában — ritka és szenzációs esemény volt. Csaknem egy óráig tartó élénk tárgyalás után kimondta értekezletünk a következő határozatot : Szomorú és aggódó szívvel látja értekezletünk a konvent túlkapásait, s legközelebbi üléséből pedig azon intézkedését, hogy a nyomorral küzdő egyházak rovására, kiszámíthatlan kárára, olyan állást kreál, olyan intézményt létesít, amely merőben ellentétes törvényeinkkel, s amihez joga a konventnek egyáltalában nem lett volna. Aggódó szívvel látja azt, hogy a konvent mindinkább közeledik azon végzetes lépés felé, midőn „állam az államban“ féle elvek alapján olyan jogokat vindikál magának, ami nem gyökerezik törvényben, de a szokással is merőben ellenkezik. Elérkezetnek látja tehát értekezletünk annak az idejét, hogy megkeresse a ke-A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Kfi liter TOKAJI szamorodni bort fi A koronáért, v v kölcsön hordóban bérmentye a megrendelő vasúti állomására. ” ”
