Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-24 / 47. szám
Tizenhetedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1907. november 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. EEF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények t r Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János - szerkesztő czimére küldendők. —■— főmunkatárs czimére küldendők. = Apróságok. A napokban, október 31-ike előtt egyik •— állami iskolába járó — növendékemtől, miután előzőleg már én is felhívtam a növendékek figyelmét e nap fontosságára, azt a nyilatkozatot hallottam, hogy az illető intézet igazgatója kijelentette előttük, miszerint a protestáns növendékeknek október 31-én nem kell iskolába menni, mert akkor hivatalos ünnepük van. Hogyan? Hivatalos ünnep? Igen, azt mondja a mi lelkünk is, hogy nevezetes nap, sőt igazában ünnep nap van okt. 31-én. És azután, ha csakugyan jól tudjuk, valóban úgy áll a dolog, hogy az iskolák református, sót általában protestáns növendékeire nézve hivatalos egyházunk felterjesztésefolytán szünnapnak,egyszóval ünnepnek ismertetett el a közoktatási kormány által is ez a nap. Ez mind rendjén van. De kérdezheti bárki, ugyan miben domborodik ki október 31-ének ünnepi mivolta egyházunk körében? Hiszen erről a nevezetes napról egyházi törvényünk kifejezetten nem is intézkedik! A közalapról szóló törvénycikkben említtetik a közalap jövedelméről szóló § ban, hogy a tőke gyarapítására szolgál többek között: október hó utolsó vasárnapján, mint a reformáció évfordulóján (tehát nem is emlékünnepén !) bevett templomi perselypénz. íme, tehát a törvény amellett, hogy nem is ünnepet említ, még a megemlékezést is október utolsó vasárnapjára és nem 31-ikére teszi. A törvény azonban törvény ! Tisztelettel meg kell hajolni előtte! De ha már nem voltunk elég bátrak október 31-ét kifejezetten protestáns, illetve református ünneppé tennni, mégis beszélni lehet, sőt kell is arról, hogy mi történjék október 31-én? Azt ugyanis feltételezem, hogy az ünnepélyes alkalmi megemlékezés október utolsó vasárnapján megtörténik. A tulajdonképeni emléknap azonban így háttérbe látszik szorulni. Nézetem szerint — támaszkodva arra, hogy ez a nap a közoktatási kormány által is iskolás szünnapnak tekintetik növendékeinkre nézve — ezt valóban az iskolás növendékek reformációi emléknapjává kellene tenni és pedig az összes elemi iskolákban is. Legyen ez általánosan ami iskoláinkban ünnep. Vitessenek el az összes növendékek e nap reggelén templomba s buzgó hálaimádság és értelmükhöz alkalmazott rövid magyarázat után bocsáttassanak el. így nevelődni fog olyan nemzedék, mely idővel őszinte buzgósággal üli majd meg október 31-ét, mint a reformáció emlékünnepét. Mig ha e napon semmi sem történik, hanem végzik a növendékek a hétköznapi munkát, vagy esetleg mint állami iskola növendékei ez alól felmentetnek ugyan, de amellett semmi olyan szellemi táplálékban nem részesülnek, ami e napot kiemelné a hétköznapok sorából : valóban furcsa nézeteik támadhatnak a részben, hogy protestáns felfogás szerint hogyan értékeljük a valódi ünnepnapokat! Különösen amikor azt más felekezeteknél, főleg katolikusoknál, másként látják. * * * Nos, szóljunk csakugyan egy más tárgyról is, például a kath. egyház ünneptartásáról. Köztudomású, hogy mily szívós ragaszkodással, szinte tüntető határozottsággal tartja meg az egyes szentek ünnepeit, melyeknek pedig bármelyike is jelentőségre nézve össze sem hasonlítható a reformáció emléknapjával. Például ott van egyik fényes ünnepük: a Szentistván napja, melyet reánk is szeretnének erőszakolni, s amely miatt annyi zaklatásnak vannak kitéve a mi híveink! Nyomatékkai védik és emelik ki ennek ünnepi mivoltát a hivatalos egyház mellett a világi hatóságok, hivatalok, testületek is. Hisz a napilapok csak a napokban közölték, hogy legutóbb Győrmegye az italmérés tilos voltát Szentistván-
