Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-03 / 5. szám
73 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 74 Az apostolok éltek a tovább fejlesztés, a haladás szabadságával, alattuk már nyomait találjuk ez elsőbb rendű dolgoknak. De nem ám úgy, mintha az Ur Jézus megosztotta volna a munkát, hogy ő megtanít bennnünket a főigazságokra, az alapelvekre, az apostolok meg az alsóbbrendű dolgokat alkotják meg és pedig világ végezetéig minden korszak számára tökéletesen is, mindenkor és mindenre elegendő részletességgel is, abszolutisztikusán, mintegy 7 pecséttel megerősítetten befejezett változhatatlansággal is ! Ezt tenni az apostoloknak az embrió kezdeten sem alkalmuk, sem idejük nem volt. Égő lázzal 8Íetniök kellett, hogy szanaszét most itt, majd ott, meg amott hirdessék az üdvösség evangéliomát. Ha aránylag sokat is tettek a másodrendű dolgokban (szervezet, kultusz, emberi társadalomhoz való morális és gyakorlati viszonyúját) de beismerték a további keresztyéneégnek nemcsak jogát, hanem egyenesen kötelességét is az egy fundamentumra való tovább-tovább építésre nézve. (Különösen typikus apostol e tekintetben szent Pál.) Az apostolok kora után a további fejlemények megítélésének az alsóbb rendű dolgokra nézve tehát nem az a logikus zsinórmérték, hogy ez, vagy amaz a fejlemény benne van-e a bibliában, hanem az, hogy egyezik-e a biblia szellemével, nem áll-e az idvességet veszélyeztető ellentétben az evangéliomok főigazságaival ? ! E józan, bölcs zsinórmérték szerint kell megítélnünk a főigazságok alatti dolgokban az apostolok tanítványainak az apostoli atyáknak és az ezek után jövő egyházi atyáknak és a még ezek utáni korszakoknak nézeteit, eljárását. Mellőzve most az archeologikus őskort és régi korokat (ezekről más tárgy alatt máskor) elmélkedjünk most általában a keresztyéni szabadságról, mely kérdésbe teteti velünk, hogy maradjunk-e avagy haladjunk ? ítéletem kimondásában az oroszlán bátorságával rendelkezem. • Az összes keresztyén felekezetek között a legelevenebb szabadság lehetőségével a reformáció egyházai vannak felruházva, már azon vívmánynál fogva is, hogy akár tan, akár szervezet, akár kultusz tekintetében csalhatatlan földi tekintélyt ex principio el nem ismernek. A zsinatoknak, sőt maguknak a reformátoroknak bármi tekintetben való alkotásait, bírálhatják, fejleszthetik, meg is változtatják a biblia zsinór mértéke szerint. Előttük áll szabad n a végnélkül való tökéletesedés és így idealiter a legmagasabb ft ku tökéletesség, mert haladásuknak kereke nincs megkötve. És e tekintetben a föld kerekségének egyetlen, akár keresztyén, akár nem keresztyén vallása sem versenyezhet velük. Elvünk szerint nem szabad figyelem elől tévesztenünk ez örökké megváltozhatatlan alázatos engedelmességet követelő igazságot: „Más fundamentumot senki nem vethet azonkívül, amely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus.“ (I. Kor. 3:11.) De azt sem szabad ám felednünk elveink szerint, hogy e fundamentumra szabad, sőt kötelesség folyton építeni, de Dem ám fát, szénát, pozdorját, hanem „aranyat, ezüstöt, drága követ.“1 Figyelembe vesszük, hogy a „betű“ öl, a „lélek“ elevenít. Tudjuk, hogy a bibliai erőségekkel támogatva tovább fejtegetem, hogy ha az idvességre szükséges fődolgok teljesen megirattak is, de a 2-od 3-od rendű igazságok, melyektől idvességünk nem függ, koráutsem foglaltatnak a bibliában. Kitetszik ez a legauthentikusabb tekintélynek Jézus Urunk tanításainak szelleméből pl. „még sok dolgok vágynak, amelyeket nektek mondaunni kellene, de most azokat el nem hordozhadjátok. Mikor pedig eljő amaz, az igazságnak lelke, minden igazságra vezérel titeket. Mert nem szól Ő magától, hanem amelyeket hallánd, azokat szólja és amelyek következendők, azokat jelenti meg nektek ,“2 És ime a Szentlélek kitöltetése utáni időben is az alsóbb rendű dolgokban fokozatos haladás látszik. Ap. 15-ben pl. az antiochiai keresztyéneknek a zsidó ceremóniák feletti vitája a jeruzsálemi zsinaton intéztetik el. Pál apostol a Korin tusiaknak ezt írja : „Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel : mert azt még nem szenvedhetitek vala el, sőt még most is nem szenvedhetitek“3 stb. stb. Etígenius Objectívus* Egyházkerületi közgyűlésünk Komáromban. A január 31-ikére, Komáromba, elhunyt főgondnokunk gyászünnepére s a legközelebbi teendők elintézésére összehivott közgyűlésre meglepő nagy számban jelentek meg a tagok. Valóban, csak azok maradtak távol, akiket egészségi állapotuk s az idő zordonsága otthon tartott. Jelen voltak Antal Gábor és Konkoly-Thege Imre urak elnöklete alatt: Németh István és Molnár Béla főjegyzők, Thury Etele és Peti Lőrincz aljegyzők, Szabó György ügyész, Bakó Imre, Galamb József számvevők ; Czike Lajos, Patay Károly, Medgyasszay Vince, Nagy Lajos, Segesdy Miklós, Kis József esperesek ; Chernél Antal, Kovács-Sebestyén Endre, Sárközy Au-1 1. Kor. 3:12. — 2 Ján. 16 :12—13. 8 1. Kor. 3:4. A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból OA 0.p“s TOKAJI szamorodni bort Oß honáért, ^11 3 éves ---------------------------------------------------- íi\\ ........... = Lm* v ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. u v
