Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-03 / 44. szám
Tzenhetedik évfolyam. 44c szám. Pápa, 1907. november 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasárnap, 4K), hirdetések, reklamációk Faragó János —— szerkesztő czimére küldendők. . ---- főmunkatárs czimére küldendők. = Reformáció emlékünnepén. A peruiak vallásos életében van egy ünnep, amelyet a Dapnak szentelnek. Ezen ünnepély alkalmával az egész nép kivonul nap felkelte előtt — a főpap vezetése mellett a szabad természetbe s áhítatos csendben várja az életadó sugarak megjelenését. Ha végre szemük elé tárul az a csodálatosan fenséges jelenség, örömujongással üdvözlik a hatalmas égitestet s szétszórt sugaraiból gyújtó-üveg segélyével tüzet élesztenek s ezt a szent tüzet a nap leányai őrizetére bízzák. Azonban megtörténik, hogy nem juthatnak a tűz ama kiapathatatlan forrásához, mert felhő takarja el előlük. De azért segítenek magukon; a nap ünnepe nem maradhat tűz nélkül s fa darabok összedörzsölésével pótolják a nap sugarait. A mi vallásos életünk egén is van egy hatalmas, életet adó és fentartó nap: Jézus. Mi is Ő tőle nyertük a vallásos élet oltárán lobogó tűzhöz a szikrát. De idők múltával elhanyagolták megújítani a szent tüzet s végre a XIV-ik században már hatalmas felhő takarta el a mi dicső Napunkat s a vallásos élet terén hervadás és pusztulás hirdette az életadó sugarak hiányát. Napra volt szüksége a pusztulás felé közeledő vallásos életnek s az isteni bölcs gondviselés megadta az élet után sóvárgó lelkeknek az éltető napsugárt. A mi napunk nem volt távol, itt van az már majdnem 2000 éve; az isteni örök ige, az evangéliom megvan a Szentirásban. De éppen ezt zárták el ama sötét felhők az éltető nap után vágyó lelkek elől. Az ebből nyert tüzet pedig nem lehet mással pótolni, itt a felhőt kell keresztül törni. S ez megtörtént a XVI. század elején. Istennek kegyeltjei hozzá férhettek a mi örök Napunkhoz, az Idvezítőhöz s először a saját lelkűkben gyújtották meg a szent tüzet s a keblükben égő s izzó lelkesedéssel terjesztették azt tovább, hogy minél előbb megsemmisíthessék a lelki Napot eltakaró sötét felhőket. Volt tehát nekünk is nap-ünnepünk, amidőn magából az örök Napból kellett feléleszteni a már-már kialudni akaró szent lángot. Ennek az emlékét évről-évre megújítjuk s így élesztgetjük lelkűnkben ama szent tüzet, melynek forrása Krisztus. S ennek az őrizetét nem szabad egy kiválasztott osztályra bizni, mindenkinek féltő gonddal kell vigyázni s naponként táplálni, mert különben önmagát emészti meg. Szomorúsággal vegyes örömérzés hatja át az ember lelkét, ha emlékezetének szárnyain visszaszáll azon korba, midőn Luthernek így kellett tiltakozni a visszaélések ellen: »Haszontalan beszéd az, hogy mihelyt a pénz ott cseng a szekrényben, a lélek azonnal kirepül a purgatóriumból.« Mily elfajulása lehetett az a vallásos életnek, mely hitvány ércből készült pénzen megvásárolhatónak gondolta a lelki kincseket ! Mily sötét felhő takarhatta el az emberek szemei elől az örök világosságot! Csudálatos jelenség; mihelyt az evangéliom háttérbe kezdett szorúlni, azonnal felütötte fejét a tekintély. S ez nem elégedett meg az őt megillető jogkörrel, uralmát mindig jobban és job- ^ ban kiterjesztő s végre oly magaslatra emelkedett, hogy »a tudós előtt, ha nem akarta kockáz- v% tatni állását, nyugalmát, nem az volt a fő: mit beszél az ész, mi az igazság, hanem arra kellett mindenek előtt figyelni, mit mondanak az egyház tanai, a pápai dekrétumok.« Örök időre szóló figyelmeztetést tár fel előttünk ez a kor ! A tekintély mindig nyomasztóbban hat a lelkekre, uralni akarja az élet összes nyilvánulásait. Egy földi anyától született földi ember akarja irányítani az Összes lelki jelenségeket. E nyomasztó hatás alatt már a XV. század végen megrázkódtatja a levegőt az elnyomott lelkiismereti szabadság. Húsz János fellépése már a közeli kitörést jelezte. De a tekintély emberei nem vették észre az idők jelét, még erősebb nyomást gyakoroltak
