Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
Tizenhetedik évfolyam. 42, szám. Pápa, 1907. október 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János _szerkesztő czimére küldendők. — ’• - főmunkatárs czimére küldendők. —: Kálvin János Művei. Nagy jelentőségű és szinte páratlan vállalkozás az, amellyel egy pár fiatal, a theol. tanpályát csak alig hogy elvégzett Timotheus Kálvin János műveinek magyarra fordításába és kiadásába fogott. Maga a vállalkozás szellemi része is igen sok gondot, törődést követel a derék munkásoktól; de ezt példaként fénylő lelkesedésük és hivatottságok legyőzheti, le is győzi; az anyagi nehézségek legyőzésére azonban nem elégséges csupán a lelkesedés, nem elégséges az ő vagyoni helyzetük se. Hiszen csak napszámosai az anyaezentegyháznak! Sőt az egyiknek még kenyérkereső állása sincs. Még külföldön gyarapítja szellemi kincseit. De épen ez mutatja, hogy milyen nagy bennük a tenni, alkotni vágyás ! És milyen nagy a reménységük, milyen erős a hitük, hogy jó, istenes munkájukkal megtudják törni az e féle irodalmi termékek irányában uralkodó közönyösségnek jegét! Azt hisszük, a közérzést a közgondolkozást fejezzük ki, midőn kimondjuk, hogy ha valamikor szükség volt Kálvin János műveire: nagyobb szükség nem volt soha, mint manapság. Ha megizetlenült az evangéliom sava a XVI. század elején: izetlen az ma is. Ha a hivatottak véka alá rejtették az evangéliom világosságát: oda rejtik ma is. Ezért izetlenült és sötétedett el korunk, társadalmi életünk. Kevesen vannak, akik hallják Pál apostollal az isteni lélek szavát: szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok. Még kevesebben, akik készek szenvedni is a Krisztus nevéért. Szinte kiveszett az érdes, a szegletes, a hajlíthatatlan próféták és apostolok magva és helyüket olyanok foglalták el, »kik mikor eleget esznek, békességet hirdetnek, és az ellen, ki valamit nem vet szájukba, hadat hirdetnek.« De minél nagyobb a veszedelem, annál közelebb az Isten ! Az ő lelke szüntelen munkálkodik. E munkásságának egyik ténye Kálvin műveinek magyarra átültetése. Épen jókor. Olyan példányképre van szükségünk, mint Kálvin. Az ő alapos tudományos képzettsége, fáradhatatlan munkaszeretete, ide is oda is nem tekintő, a körülményekkel meg nem alkuvó határozottsága és következetessége, a visszaéléseket és bűnöket palástolni, mentegetni, sőt szépítgetni nem tudó egyenessége, semmiféle megfélemlítést nem ismerő bátorsága, folytonosan az evangéliom mélységeiből táplálkozó érzülete és gondolkozása, a fölismert bajokat ha kell, metsző késsel gyógyító kíméletlensége kell ennek a mi petyhüdt, élvezetek, kényelem, gazdagság, rang és megtiszteltetések után futkosó, gerinctelen korunknak és népünknek ! Melegen üdvözöljük azért a derék munkásokat, kik lehetővé teszik, hogy a magyar kálvinista nép egészen olcsó füzetkékben szerezze meg lelke kiművelésének, megedzésének e kiváló eszközeit. Megható az a hivatásszeretet, amelylyel Ceglédi Sándor, a szerkesztő, immár a III. füzetet fordította le és adta ki. Kiadta a saját anyagi felelősségére; úgy lehet: anyagi kárára ; hogy se Írói, se szerkesztői tiszteletdíjat nem fog kapni. A dicséret ekkor is őt illeti, minket kálvinista közönséget pedig a szégyen, hogy még annyi áldozatkészség se volt bennünk, hogy az 50, 60, 80 filléres füzeteket megszereztük volna; arról a szégyenről nem is szólva, amely abban állna, hogy még Kálvin munkái iránt se érdeklődünk illendően! Jól esik hinni, hogy ezt a káros és szégyenteljes állapotot elfogjuk kerülni. Legyünk is rajta. Karoljuk föl a vállalat terjesztését. Tartsuk a mi ügyünknek! Álljunk oda a szerkesztő és kiadó mellé, hogy megvalósíthassa, amit úgy szeretne, hogy Kálvin születésének négyszázados évfordulójakor az ő nagy munkájának, a Institotio Religionis Christianaenak fordításával állhasson az ünneplők sorába! Úgy legyen ! Segítse az Isten ! Kis József.
