Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-06 / 40. szám
721 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 722 Nagyságnak 252 K; belsősomogyi egyházmegyében : Kaposvárnak 300 K, Kiskorpádnak 223 K, Imszovoszellónak 65 K, összesen 558 K ; drégelypalánki egyházmegyében : Vámosmikolának 84 K; komáromi egyházmegyében : Nyitra 120 K, Kulcsod 384 K, összesen 504 K ; mezőíoldi egyházmegyében : Berhidának 196 K, Bodajknak 196 K, összesen 392 K; őrségi egyház megyében: Egyházaszeesződ 168 K; pápai egyházmegyében : Acsádnak 126 K, Homokbödögének 126 K, összesen 252 K ; tatai egyházmegyében : Esztergomnak 100 K, Kethelynek 118 K, Kisbérnek 118 K, összesen 336 K ; veszprémi egyházmegyében : Várpalotának 74’60 K, Mencshelynek 74 60 K, N. Vázsonynak 74 80 K, összesen 224 K. Rendkívüli segély: lelkészek : Bállá Endrének 200 K, Szenes Imrének 100 K, Györffy Móricnak 100 K; Neupor Bélának 130 K, Szalai Benőnek 130 K ; segédlelkészek : Györgydeák Dániel 35 K, Bende Gyula 35 K, Tancsa Pál 35 K, Horváth Gábor 35 K, Peti Sándor 35 K, Tóth Kálmán 35 K, Beke Kálmán 45 K, Kecskés Dezső 35 K, Németh József 35 K. Székely István 35 K, Zergi Mihály 35 K, Szűcs János 35 K, Kiss Dániel 35 K ; egyházak : Tihany 250 K, Balatonkövesd 150 K, Kaposvár 1000 K, Hatvan 300 K, Zólyom 300 K, Dunaradvány 300 K, Csep 500 K, Réde 1000 K, Cs.-Radvány 700 K, Pozsony 500 K, Nagypeszek 200 K. (Folyt, köv.) Országos ref. lelkészi kongresszus. (Folytatás.) Aki figyelemmel elolvassa és a saját értelmével, nem tekintve ide is, oda is, fogja fel, ami az elfogadott határozati javaslat 1:1, 2. pontjaiban van, bizonyára igaznak kell annak tartania az e két pontban foglalt követelést. Hisz a protestáns vegyes bizottság is tökéletesen ezen az állásponton van. A II. rész bevezetése igen helyesen emeli ki azt az elvet, hogy a magyar állam legelső sorban méltassa figyelmére azt is, hogy a segélyezendő felekezet a nemzet állami és kulturális élete terén mennyi érdemet szerzett. A II: 1. p. oly követelés, ami ha ma meg nem valósíttatik az életben: akkor az egyenlőség se valósul meg soha; hanem mindegyik felekezet azon lesz, hogy minél többet préseljen ki az állam kasszájából, tekintet nélkül más felekezetekre, valamint arra is, hogy mennyit kapott már. Tekintet nélkül arra is, hogy mennyire vannak megterhelve az adózó polgárok. E pont ellen én csak azt tudnám felhozni, hogy a felekezetek főpapjai részére a miniszterekénél is nagyobb évi dijat kíván. A 2., 3., 4. pontok, amik némelyek szerint leginkább kifogásolhatók, annyira ésszerűek, annyira érthetők, hogy jóhiszemüleg semmiképen se, hanem csak rosszhiszemüleg érthetők félre. A lelkészegyesület e határozatával nem ment el annyira, amenynyire elment a haza bölcse: Deák Ferenc, aki azt vallotta, hogy: „Nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek; hanem meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai és mik a státus tulajdonai a maga kulturális céljaira. És ha ez meg lett különböztetve és a státus a magáét megtartja és használja: a másik elvételét azért is károsnak tartanám, mert akkor a státusnak kellene födözni a kultusz költségeit“. A Ref. Lelkészegyesület álláspontja ugyanaz, amit a függetlenségi 48-as párt ezelőtt már öt évvel, 1902 április havában elfoglalt, amikor a következő határozati javaslatot terjesztette az országgyűlés elé: „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az 1848 : XX. t.-c. 2. és 3. §§-ainak szem előtt tartása mellett az egyenjogúság, az egyenlő teherviselés elveinek részletes alkalmazásáról, a magyar állam érdeke és a felekezetek törvényes önkormányzati jogainak tiszteletben tartása mellett, a hitfelekezetek meghallgatásával a legközelebbi ülés-szak alatt adjon be javaslatot“. És vájjon az egyetemes konventnek, vagy a protestáns vegyes bizottságnak nem ugyanez volna az álláspontja ?! Az egyesület túlnyomó többsége határozottan abban a véleményben van, hogy mindaddig, amig az állam azt az elvet vallja, hogy az egyes hitfelekezeteket egyházi és iskolai céljaikban egyenlő elbánással támogatja: mindaddig nincs rá semmi szükség, hogy az egyik-másik felekezet használatára átadott birtokokat visszavegye; ennek szüksége csak akkor állana elő, ha a felekezeteknek az állampénztárból eddig nyújtott segélyeket megvonná. A túlnyomó többséggel elfogadott javaslat tisztán, világoson juttatja kifejezésre ezt az elvet. A teíivér klerikális felfogás persze, hogy nem ez. Azt Rakovszky István, a kepviselőház egyik alelnöke, az 1906. év szeptember 25-én tartott r. kath. nagygyűlésen így fejezte ki: „Évek óta az 1848 : XX. t.)Az Egyházi Törvények 1. §-a szerint az ev. ref. egyház hivatalos czime ezután ^„református“ s igy az egyházak és iskolák eddigi bélyegzőit meg kell változtatni. A legszebb és legolcsóbb bélyegzőket AZ ELSŐ MAGYAR RUGGYANTA BÉLYEGZŐGYÁR ÉS YÉSŐ-1NTÉZET Tessék árjegyzéket kérni! lceszitl Tessék árjegyzéket kérni ! Budapest, VI. kér., Váczi-körut 17/a- Tulajdonos GEDULDIGER HUGÓ.
