Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-06 / 40. szám
715 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 716 volna arra, hogy e szerencsétlen akció súlyos veszélyeire reá mutassak. Ezek után a főtiszt, közgyűlés megjelent t. tagjait mégegyszer a legszivélyesebben üdvözlöm, tanácskozásainkat megnyitom. Indítvány a nyugdíj intézet ügyében. Á lelkész! kar egyes tagjaira oly nyomasztólag ható elviselhetetlen teher t. i. a belépési járulékok visszamenőleges befizetése hogy megkönynyíthető legyen, a kerületnek egy pénzügyi manipulációhoz kell folyamodni, s ezáltal a lelkészek vállairól a terhet, ha nem is egészen, de legnagyobb részben levenni. Ezen általam gondolt pénzügyi művelet az, h°gy < 1. Kiszámítandó az 1906. dec. 31-ig belépett, illetve nyugdíjjárulék fizetésre kötelezettek által befizetendő járulékok összege egy összegben. 2. Ezen összeg p. o. 100000 korona vagy a saját pénztáraink, vagy a mostaninál kedvezőbb pénzügyi viszonyok közt valamelyik jó nevű reális fővárosi pénzintézettől felveendő s az egyházkerület által garantírozott kölcsönből a nyugdíjintézet pénztárába lenne egy összegben befizetendő. 3. Ezen kölcsön évjáradék szerint felosztva 20 vagy 32 éves annuitáfeos törlesztésekkel volna visszafizetendő. 4. Az évjáradék 20 vagy 32 éves törlesztés évi kamatát fizesse Yg-ad részben a lelkészi kar é» 2/3-ad részben a kerület. 5. Amennyiben a fizető lelkész elhalna, ennek a hányadát is a kerület fizeti. 6. A kerületre háramló teher fedezéséül felhasználható lenne a rövid időn nyerhető közigazgatási pótállam-segély és a gyámolda felszabadulandó kamatai és esetleg tőkéje. Javaslatom indokai röviden a következők : A nyugdíjtörvény VII. t.-c. 7. és 26. §§. elviselhetetlen terheket rónak a gyengén javadalmazott, rendesen nagy családdal megáldott, szegénysorsú lelkészekre, úgy, hogy ezek a törvény által reájuk rótt kötelezettségüknek egy összegben rövid idő alatti megfizetésének anyagi teljes megromlások nélkül eleget nem tehetnek. Ettől megóvni őket az egyházkerület kötelessége s így kötelessége a kerületnek első sorban az erkölcsi támogatás, amely módot ád a lelkészi karnak a törvény drákói szigorát elviselhetővé tenni azzal, hogy az annuitásos kamat garantirozásával — ezen terhet elviselhetővé teszi. De kötelessége az anyagi támogatás is. Nézetem szeriut az egyházi törvények VII. cikkének a nyugdíjazásra vonatkozó . része az egyházak és nem a lelkészek érdekében hozatott meg. A lelkésznek legyen nyugdíjjá az egyház, ahol a hívek érdekében és az egyház szolgálatában élete javát eltöltötte. A munkaképtelenség és öregség következményeit ne csak a lelkészi kar egyénenként, hanem a köz is viselje. A közügy érdeke követelte ezen törvény megalkotását s miután a közügy s annak kifejezője a kerület érdeke az, hogy munkaképtelenek — az egyházakra nézve hátrányos működési terükről nyudíjazás által le szórhassanak s az egyházak vezetése fiatal erőkre bizassék. Ezen munkaképtelen és egyházaik javadalma élvezetétől megfosztott lelkészek anyagi támogatásába kell, hogy az egyházkerület tevékeny részt vegyen, amit azzal eszközölhet, hogy az általam proponált évjárulék 6 százalék 2/3-át viseli. E nézetemet azért bocsájtom közre, mert jobb tudomásom szerint ezen nagy fontosságú üggyel mindenkinek foglalkozni kell. Más tán jobb és elfogadhatóbb tervet tud. Molnár Béla ehker. vil. főjegyző. Egyházkerületi közgyűlésünk. F. évi egyházkerületi rendes közgyűlésünk szept. 29-én nyílt meg Pápán. Antal Gábor püspök és gróf Tisza István fogondnok elnökökön kívül megjelent a közgyűlésnek majdnem minden tagja. 29-én reggel 9 órakor kezdődött a gyűlés, amelyet főgondnok urunk a lap élén közölt beszéddel nyitott meg. Ennek végeztével templomba ment a gyűlés — lévén e nap vasárnap — ; itt u. i. papszentelés volt. Az ifjú papok közül K. Pap Ödön csoóri atyánkfia prédikált nagy hatással. A rendes istenitisztelet végeztével püspök urunk intézett a fölszentelendő 24 ifjú paphoz igen szép alkalmi beszédet. A szertartás a közönségesen ismert módon folyván le, nem szólunk róla többet. Délután félháromkor megint a templomba gyülekezett a közgyűlés tagjainak jó része ; Babay Kálmán, mint az egyházi értekezlet részéről fölkért szónok mondott megható imát és alkalmi beszédet. Ennek végeztével a főiskola dísztermében folyt le az egyházi értekezlet. Antal Gábor püspök és gróf Tisza István főgondnok elnököltek. Püspök urunk megnyitó beszéde után Seregély Dezső az 1848: XX. t.-c. ről olvasott fel. Felolvasása tele volt panasszal amiatt, hogy a nevezett t.-c. végrehajtása csak nem következik be. —Utána Csizmadia Lajos theol. tanár, az. értekezlet jegyzője mondta el élményeit a f. év jul. 3—6-ig Londonban tartott Evangyéliomi Szövetség gyűléséről. Az Ev. Szöv. célja az egész világon élő protestánsok egyesítése, hogy legyenek egy test a Krisztusban. Ennek külső kifejezésére tartják az egyetemes imahetet. Céljuk védeni az üldözött keresztyéneket és a vallásszabadságot szerte a világon; terjeszteni a hitet; küzdeni a hitetlenség és a tévelygés ellen ; a szeretet munkáinak
