Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ' 691 692 szükséges tényezők sorsával, helyzetével! Mélyen érezzük, elevenbe vág az egyre nehezbülő meg­élhetés ezer gondja, a család fentartás, a sor­sunkhoz illő megélhetés napról-napra sulyosbuló lehetősége, s ehhez a nyugdíjintézet erőnket, teherviselési képességünket meghaladó járulékai, kötelezettségei: ott volt a levegőben, a szivek érzésében, halványan, szelíden az ajkukon ez is, már csak azért is, hogy anyagi helyzetünk erő­södésével erősbödjék, növekedjék az eredményes munkálkodásban szükséges lelkészi állás tekin­télye, s anyagi gondoktól menten élhessen nemes hivatásának közülünk ki-ki. De a főkérdés, a mindenkit átható érzés, a közös törekvés, mégis csak az volt: öntudatra, tevékenységre serken­­kenteni a lelkészi kart, hogy érezze saját erejét képességét, elevenségét. Eletet, vért vigyen annak szervezetébe, s álljon azon törekvés élére, mely az 1848. évi dicső emlékű, örök érvényű nagy törvényekben van letéve, de amely felé, mint elérhetetlen magasságú hegycsúcs felé, még ma is csak félve, aggódva törekedik a késő, a gyenge nemzedék! Erezte, érezi mindenki azon viszás helyzet tarthatatlan súlyát, mely az egyenlőség és viszo­nosság törvénybe igtatott nemes elvei dacára, még mindig praedomináló kiváltságokat nyújt az egyik felekezet javára. Látjuk, láttuk mindnyájan, hogy mindaddig egyelőtlen fegyverekkel és esz­közökkel áll hitfelekezetünk a népek és nemze­tek kultúrharcában; mig az egyik fél százezre­ket, milliókat szórhat, áldozhat bármily cél ér­dekében, míg a másik csak nehezen összeszedett fillérekkel itt is, ott is elenyésző csekélységet toldozhat, toldozhat!! Ereztük, érezzük mind­annyian, hogy elérkezett az idő, ütött a 12. óra, melyben erőnk, képességünk öszes kifejtésével fel kell vennünk ez irányban a harcot, ki kell adnunk a jelszót, s amit a mi hivatalos egyhá­zunk részint szervezeténél, részint a közigazgatási ténykedésekbe fulladozó adminisztrálásánál, s főként talán tekintélye, méltósága, hagyományai­nál fogva, nem tehet azzal az erővel és bátor­sággal, mellyel — megvagyunk győződve, hogy tenni akarna — azt mi meg nem kötve, semmi külső szabályok által nem szoríttatva, megtegyük, hangoztassuk, követeljük az 1848 : XX. t.-cikk végrehajtását, összes következményeivel együtt; a maga teljes egészében és részeiben! Bokán úgy vélik, úgy gondolják, hogy benne rejlik hallgatagon ezekben a bizalmatlanság, a kétely egyházi hatóságainkkal, hivatalos felso­­ségünkkel szemben, hogy talán a működésük feletti elégedetlenség, talán a lelkészek érdekeinek nem eléggé felkarolása, fejlesztése volt oka a tömörülésnek, a kongresszus összejövetelének. Szó sincs róla, közel 3000 egyénből álló testületben találkozhatnak, talán többen is, akik így gondolkozunk, akik erőteljesebb tevékeny­séget, eredményesebb működést óhajtanánk, mert hiszen — s ez a fejlődés, haladás törvénye sze­rint jól is van — mindig vannak akik kritikus szemekkel, sötét szemüvegen keresztül nézik a a dolgok folyását. De a nagy rész, az általános többség ilyen gondolatokkal nem vezérelteti magát, s köszönettel ismeri el, azon sokoldalú üdvös tevékenységet, melyet hivatalos egyházunk, sérelmeink orvoslásának erélyes sürgetésével, akár közhasznú intézmények létesítésével elért, vagy elérni törekszik. S csak segítőtárs, csak esz­mék, elvek, hitfelekezetünk érdekeit, egyetemét szolgáló igazságok meleg ágya kiván lenni, anya­got adni a fokozottabb tevékenységre, erőnek, hatalomnak forrása kiván lenni, melyből a hi­vatalos egyház meríthessen, s amelyre mindenkor támaszkodhasson, s amely az eddiginél is nagyobb súlyt, tekintélyt adjon szavának, törekvéseinek ! Ily értelemben örömmel kell üdvözölni min­den hazáját, vallását igazán szerető református embernek, sőt minden honfinak a református lelkészi egyesület megalakulását. A felvetett tár­gyalt eszmék ama nagy, vezérlő gondolata, az 1848. évi XX. t.-cikkeu kívül a kivándorlás, a szociális tevékenységre serkentés, elemi népok­­oktatás taglalása s azok az izzó hazaszeretetről tanúskodó felszólalások, az a kiadott jelszó, hogy semmit érettünk, mindent a hazáért; a legindo­koltabb rokonszenvvel, a legnagyobb érdeklődés­sel tölthet el mindenkit, aki fogékony lélekkel bir, az emberiség általános jólléte, hitfelekezetünk fejlődése és édes magyar hazánk felvirágzása, nem­zeti érzésünk megerősítése iránt. Csak az az egy óhajtásunk, kívánságunk, hogy lelkesedésünk ne legyen szalmaláng, ne Becses figyelembe ajánlom valódi szegedi édes nemes csemege rózsa-paprikámat, amely ma már egy konyhán sem nélkülözhető, mert minden úri konyha büszkesége az étkek kiváló Ízletessége. Tessék próbarendelós által meggyőződni ! — Valódi szegedi edes nemes csemege rózsa-paprikámat, csinosan díszített ezüst papirdobozokban eredeti csomagolással hozom forgalomba : Doboz : V2 Kgr. 1/4 Kgr. 1/8 Kgr. ^ Megrendelhető á dobozos paprikákon kívül: Édes, nemes rózsapaprika á kgr. 4-50 kor. Félédes, gulyás rózsapaprika á kgr. 3’80 kor. ■— Házilag kezelt tojásos tarhonya ä kgr. 1*— kor. Árak: Kor. 8*— Kor. 1*60 Tessék árjegyzékemet kérni! Kor. —*90 HORVÁTH FERENC paprika-különlegességek kivitele, SZEGED.

Next

/
Oldalképek
Tartalom