Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

Tizenhetedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1907. szeptember 8 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Meqjelßllik minden Vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — szerkesztő czimére küldendők. : .... főmunkatárs czimére küldendők. Országos nyugdíjintézetünk. Most már három hónap óta az egyházi lapoknak és a Magyar Szónak alig jelent meg olyan száma, amely­ben az országos nyugdíjintézet ügye tárgyalva ne lett volna. A felszólalók túlnyomó többsége határozottan rossznak tartja a meghozott törvényt. Akik néhányan védelmére keltünk s igyekeztünk kimutatni, hogy ha nem rokkantsági nyugdíjintézetet akarunk, amint ere­detileg tervezve volt, akkor kénytelenek vagyunk viselni a nagyobb terhet — mi is elismertük, hogy a lelkészi fizetéseknek 2400 koronára fölemelése, vagy legalább a korpótlékoknak megadása nélkül szinte képtelenek a lelkészek a megdrágult viszonyok között a kiszabott díjak befizetésére; mert 2 — 300 koronát öt éven át sehogy se vonhatnak el csekély fizetésükből. Elismerte ezt gróf Tisza István úr is, a Debreczeni Prot. Lap július 20. számában ezt Írván : „Hogy ez a befizetési kötelezettség is súlyos teherként nehezedik a család­­fentartás gondjaival küzdő idősebb lelkészeinkre, azt teljes mértékben átérezem és méltánylom, hiszen épen ezért tartoztam ón is azok közé, akik szerényebb kere­tet kívántak adni a nyugdíjintézetnek s csak teljes szol­gálatképtelenség esetére kivánták szorítani a nyugdíja­zást ... A közhangulat nyomásának engedve szervezte a zsinat ekként a nyugdíjintézetet, ezért kellett ily súlyos terhet raknia a lelkészi kar vállaira.“ Hónapok óta özönlik az indítvány a panaszok nyomán a törvény módosítására. Újabb meg újabb olyan követelésekkel állanak elő lelkésztársaim, amik önma­gukban igen természetesek, tehát igen érthetők ; de azon az alapon, amelyen a mostani törvény áll, való­sággal teljesíthetetlenek. Ha vissza nem térünk a rokkant­sági intézethez : akkor az újabb követelések még újabb megterhelést vonnának maguk után. Mert arról szó sincs, hogy nem szakértők, és nem lelkiismeretes embe­rek állapították volna meg az alapelveket s fejtették volna ki azokat a törvény szakaszaiban. Gondoljunk csak egy magára, a mi Hegedűs Sándorunkra! Hogy mi jobban értenénk e dologhoz, mint ő ; kivált mikor már a legkiválóbb szakértőket gondosan meghallgatta, no ezt már csak nem vitathatja senki ! Hogy Ő ne járt volna el szigorú lelkiismereteséggel épen abban a do­logban, amelyet olyan nemes ambícióval végzett s amelyre büszke is volt : jó lelkiismerettel ezt se állít­hatja senki arról, akit egy ország református közönsége „a világi pap“ névvel tisztelt meg. Épen ezért nekem igen rosszúl estek némelyek elégedetlenségének kíméletlen kifakadásai. Voltak, kik annyira mentek, hogy viselkedésük egyenesen a lelkészi tekintély rovására esett . . . Tény ugyan, hogy épen ebben a dologban igen rátámaszkodtak a zsinat tagjai főleg Hegedűs Sándorra, s aztán azokra, akik az elő­készítéssel meg voltak bizva; tehát általában azokra, akik a számításokat közvetlenül végezték s így a rész­letekbe is teljesen be voltak avatva. De hát bárhol is az eféle számításokat nem szokta 50—60 vagy épen 100 ember végezni. Hegedűs Sándor előttünk, akár a megbízható szakértelmet, akár a lelkészi kar, közvetve az any ászén tegyház iránt való jóakaratot tekintve, tel­jes garancia volt arra, hogy jót, üdvösét fogunk alkotni. Akik ma olyan kíméletlenül küzdenek a törvény ellen: Hegedűs Sándornak nemes ambícióval s bizony nagy jóakarattal megalkotott műve ellen harcolnak. Sajnos, hogy ő már nem szólhat közbe ! Ennyit azonban én is — az ő emléke iránt való igaz tiszteletemből ki­folyólag — kötelességemnek tartottam elmondani. De még egyet nem hagyhatok megemlítés nélkül. Az összes iskolákban használandó ^tankönyvek, iró- és rajzszerek^ __ * nagy választékban kaphatók Hajnóczky Árpád könyv-, zenemű- és papirkereskedésében. Pápa, Fő-ntca 11. Bencések templomával szemben. . i ------------. Vidéki megrendeléseket gyorsan és pontosan eszközöl. ■■........ ....—

Next

/
Oldalképek
Tartalom