Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-01 / 35. szám
615 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 616 Ugy-e lehetetlen föl nem kiáltani: bárcsak ilyenek lehetnénk mindnyájan — a Pálok is, meg a Timótheusok is! Az ám, de minél fényesebb itt az eszmény: annál csúnyábban le vannak szólva azok a lelkészek, akik a kenyérért is szót mernek emelni. Igen, a hivatalnak ilyen felmagasztalása egyszersmind ép oly leszólása, megcsúfolása azoknak a lelkészeknek, akik sürgetik, hogy az égető' bajoknak, ezek között a lelkészi fizetések rendezésének megbeszélésére is szerte az egész országból jöjjenek össze a lelkészek; sőt az összejöveteleket tegyék állandóvá. Ezekben a lelkészekben a fönt rajzolt gyönyörű vonásokból, ismertetőjelekből nincs semmi. És boldog Isten! milyen sokan vannak ! Lám, akik Dunántúlról meg fognak jelenni, azok talán kivétel nélkül az egyházmegyei lelkészi értekezletek, vagy épen az egyházmegyei közgyűlések helyeslésével jelennek meg. A barsi, komáromi, tatai, őrségi, pápai, veszprémi és somogyi egyházmegyékről így tudom; lehet, hogy a mezőföldi és drégelypalánkiak is így lesznek jelen. Tehát ha számban kevesen lesznek is: sokakat képviselnek. De nem fog hiányozni egyik egyházkerület se; sőt a leghangosabbak, az indítványozók és vezetők épen azoknak a vidékéről valók. Az előjelek azt mutatják, hogy számszerint is sokan lesznek, akik megjelennek. De számukat megszokszorozza az, hogy jórészt mint képviselők jelennek meg ! Annál szomorúbb, mondaná az én igen t. barátom! Szörnyű eltévelyedés ez, vélné. Sőt cikke után bátran mondhatom ez Ítéletet kijelentő módban is. »Ha a ref. lelkészek kongresszusos részének lelkét taláu a ref. egyházat fenyegető nagyobb veszélyek nyugtalanítanák — mondja Radácsy, — ha az egyházi társadalom megmentésére keresnének célrasegítő eszközöket; ha egyház, vagy épen nemzet-boldogító eszményekért való harcra köszörülnék kardjaikat és hegyeznék nyilaikat; ha gályarabok kiszabadítására, emlékük megdicsoítesére; egyházmentő intézmények felállítására, biztosítására tömörülnének : — mindez felséges látvány volna s az emberi jogok megistenítése. De ez nem így van! Ne szépítgessük a dolgot, az egész mozgalom lényege: — a kenyér.« No lám, milyen szép feladatokat és milyen szépen tudna kitűzni Radácsy is a lelkészi kongresszus elé! De hát ő a mostani kezdeményezők által kitűzött célok közül valódinak csak a kenyér után való sivalkodást ismeri el. Ebben bizony van egy jó adag ráfogás, ami ellen tisztelettel és a múltra is hivatkozva, teljes joggal tiltakozom. Én, ha nem is Radácsy barátom szavaival, de lényegileg ugyanolyan célokat tűztem ki a múlt évi novemberi összejövetelen is, meg lapom f. évi 8. és 9. számaiban is. És a lapban részletesen kifejtett véleményem igen előkelő egyházi férfiak tetszésével is találkozott. De hát a mi kijelentéseink, amik az aJapszabálytervezetben is kifejezésre jutottak, semmik Radácsy barátom előtt. O azok ellenére is megmarad amellett, hogy »az egész mozgalom lényege: — a kenyér.« Kivívásának módját túlságosan időszerűnek, felettébb divatosnak tartja s épen ez az — mondja —, ami különösen visszatetszik neki. »Mikor mindenki kongresszusban keresi a maga vágyainak teljesedését s a világot tele lármázva igyekszik elérni célját: — a lelkész, a hivatásánál fogva mindenkinél magasabban álló földi valóság, ez legyen erős az erőtelenek felett és tagadja meg magát s ne háborogjon a világ mindenféle háborgóival.« Igen szép mondás; nagyon szép! Mi megint nagyon le vagyunk szólva benne. Hanem hát a tanítvány nem lehet nagyobb a mesternél; Timotheus nem Pálnál ! A lelkészek a Timótheusok, a theologiai tanárok meg a Pálok. A tanítást, az intést egynek szájából most már hallottuk; szépnek is találjuk; nem mondunk ellene, sőt szeretnénk mindenben követni. De lássuk a vonzó példát is; a szép elvek megpecsétlését cselekedetekkel! Látjuk, hogy a különböző foglalkozású és állású emberek csak úgy »vágtatnak a szélesporos országúton, túlságosan időszerű, felettébb divatos módon« rohannak egyesületeikbe, kongresszusaikra »háborogva, sivalkodva« követelik a »nagyobb darab« (vagy talán nem is nagyobb, csak finomabb) kenyeret, a nagyobb kényelmet. És — higyjünk-e a szemeinknek? ! Látjuk, hogy Becses figyelembe ajánlom valódi szegedi édes nemes csemege rózsa-paprikámat, amely ma már egy konyhán sem nélkülözhető, mert minden úri konyha büszkesége az étkek kiváló Ízletessége. = Tessék próbarendelés által meggyőződni ! — Valódi szegedi édes nemes csemege rózsa-paprikámat, csinosan díszített ezüst papirdobozokban eredeti csomagolással hozom forgalomba : ^°kQZ •_______V2 Kgr._______1U Kgb Vs Kgr. ^ Megrendelhető 5 kgr.-os postacsomagban (zsákban nyitva). Árak: Kor. 3“— Kor. 1*60 Kor. —*90 ^5 - — Tessék árjegyzékemet kérni! —HORVÁTH FERENC paprika-különlegességek Kivitele, SZEGED.
