Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
Tizenhetedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1907. augusztus 4. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János =■■ szerkesztő czimére küldendők. . . ....... főmunkatárs czimére küldendők. = Népiskoláink bajai. Huszonegy évi tanítói működésem alatt a tapasztaltakat egybevetve, szomorúan kell megvallanom, hogy bizony iskoláinkban sok a baj! És pedig az első és legnagyobb baj az, hogy a vallásos élet hanyatlik ! Úgy veszem észre, hogy az újabb kor szelleme a vallási érzülettel kezd ellentétbe jönni! Kerestem és keresem ennek okát itt, ott, mindenütt — és végre is arra a meggyőződésre jutottam és jutok naponként, hogy a baj első oka iskoláinkban keresendő. Az iskola az egyház veteményes kertje; e kertben terem meg első sorban a gyermeki lélekben a virág mellett észrevétlenül sok másféle növény, mely napról-napra nagyobb teret hódítván, a hit virágát elnyomással fenyegeti. Pedig a mi iskoláink első sorban felekezeteik, s csak azután iskolák ! Ami felekezeti iskoláinkban a vallási szellem körül kell egyéb tudományoknak csoportosúlnia, úgy, hogy a világi tudományokért az égi tudományt soha föl ne áldozzuk, s minden lépten-nyomon tanításunkban a vallási élet, a református szellem domborodjék ki! Pedig sajnos, ez nem így van manapság iskoláinkban! És mi ennek az oka ? Első sorban: tantervűnk, másod sorban : tankönyvünk és harmadszor: módszerünk! * 1. Tantervűnkről, — minthogy nem célom jelen alkalommal egy új tautervvázlatot adni — csak azt jegyzem meg, bogy »sokat markol, de keveset fog !« Úgy látszik, jelen tantervűnk nem számol sem idővel, sem körülményekkel; elemi népiskoláinkat úgy tekinti, mintha azok azért volnának létesítve, hogy azok minden téren kimerítő alapot nyújtsanak a felsőbb iskolák számára, holott elemi iskoláinknak első célja: a mindennapi életre vallásos, értelmes, de nem tudálékos, politikus embereket képezni. Jól tudjuk tapasztalatból, hogy ezer meg ezer növendékeink közül mily kevés megy felsőbb iskolákba és mily sok ezer marad közöttünk a gyülekezetben! Nem szabad az elletni iskolát és benne a vallástudományt agyon nyomni, más világi tantárgyak tömkelegével a felsőbb iskolákhoz, hanem igenis a felsőbb iskolák alsó osztálya alkalmazkodjék az az elemi iskolák tantervéhez. Ha meg lesz az alkalmas átmenet, úgy a kettő közötti különbözet könnyen kiegyenlíthető lesz! Örökös és érvényes pedagógiai elv marad népiskoláink életében az, hogy kevesebbet, de jól és valláserkölcsi szellemben ! Ennyit tantervűnkről. Lássuk 2-szor tankönyveinket! »Az iskola Én vagyok !« sokszor hallottam és hallom kartársaim ajakáról eme megszokott kifejezést! Tagadhatatlan, hogy a tanító egyéniségétől igen sok függ egy népiskola beléletében, de azért nem minden ! Ha nincs jó és célravezető eszköz, bármely munkás kezében, dolgát nem végezheti jól, bárhogyan tudja is annak a módját, hogy mit és hogyan kellene. Hiába mondja a munkás, ha szántani, vagy kaszálni megy, hogy a »munka Én vagyok!« ha nincs neki jó, célszerű eszköze ! A rósz ekével csak rósz barázdát tud hasítani, a rozsdás, tompa kaszával bizony csak emilyen, amolyan rendet tud vágni, holott tudja a módját, hogyan kellene, de mit ér a tudás jó eszköz nélkül? Tudás és jó eszköz ha együtt van, csak ez vezethet teljes célhoz. így vagyunk a népiskolával is! A népiskola is egy mező, mit, hogy alaposan megmunkálhassunk, alkalmas, jó eszközökre van szükségünk, pedig manapság nekünk ilyenek nem igen vannak ! Kezdem a legelső eszközön : az ABC-én és olvasókönyvön. (A vallási kézikönyvekről ez alkalommal nem szólok, majd más alkalommal
