Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-14 / 28. szám
495 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 496 Mit ? ! hát csak a sztrájkoló munkásoknak, túlzó vörös szociálietáknak, anarkistáknak, nihilistáknak és tudom is én még hányféle — istáknak — ; aztán meg a kopasz és nem kopasz, csuhás és nem csuhás, cipős, sarusésbakkancsos vagy mezítlábos barátoknak, jezsuitáknak, búcsús kongresszusoknak stb. szabad ellenünk vagy mások ellen világra szóló bámulatos élelmességgel és eredményeikkel szövetkezniük ? ! Te élhetetlen nyakas, gyorsan vitázó, szájjal minden „meg nem szokottat“ ledisputáló és agyon protestáló ! (ez könnyebb mint a munkába állás!) — csavard ki az ellenség kezéből a jónak bebizonyult fegyvert. Tanúlj az egyszerű, de józan agyú seprű kötőtől. Kösd egybe szétmállott, hullott kévéidet. Seperd vele végig a világot, ellenségeidet: a bűnt, hitetlenséget, tudatlanságot, pogány sötétséget és a magad gyöngeségeit. Seperd vele össze a lelki és az anyaszentegyházhoz illő külső javakat. Ne szorülj háttérbe, ne bukdácsolj, ne maradozz !! ! Tessék ne csak protestálni, politizálni és paklizni és uszályt hordozni, s aztán sivalkodni és jajgatni az élelmesebb ellenség vívmányain, hanem az orrunknál messzebb látni és ha még ezerszer annyi kezünk volna, mindeniket mozgásba hozni. Ezen eszméket ajánlom én a belmisszió egyesület, a prot. irodalmi társaság, a közelgő lelkészegyesület, a szent irodalommal foglalkozók, az intézőkörök buzgó és józan figyelmébe. Egyelőre legyünk csak az eszme szerény munkásai. Ha most nem, hát később vagy sokkal később az eszme kicsiny magja terebélyes fává növekedhetik. Tőlünk függ! Hogy legyünk egységben, az egységben is a bibliai egyenlőségben, az egységben, egyenlőségben is tagozott rendben ; ezek által erőben és mindezek által „ékes“ „szép rendű“ „épülésben“ az Ur eljövetelének napjáig. Eiígeníus Objectívus. Robertsonról. Robertson Frigyes Vilmos anglikán lelkész, katonatiszti családból született Londonban 1816. évi február hó 3-án. A katonai pályát már kis gyermek korában megkedvelte 8 eltökélt szándéka volt, hogy atyja s nagyatyja nyomdokain, haladva, a harc mezején szerez hirt, dicsőséget. Csakis atyjának erélyes föllépésére tett le erről a szándékáról és választotta később a lelkészi pályát. De azért „első szerelme“ végig kisérte rövid életén s még mint lelkésznél is kifejezésre jutott pontosságában, rendszeretetében, egyenes magatartásában, szókimondó természetében, sőt katonás szabású köpenyében. A szülei háznál nyert gondos nevelés és az elemi ismeretek megszerzése után előbb a beverlyi latin iskolában, majd a toursi francia gimnáziumban tanúit. Gimnáziumi tanulmányait befejezvén, az oxfordi egyetemen hallgatott theologiát s itt gyűjtött tudományos ismereteit később Heidelbergben bővítette. Pár évre terjedő segédlelkészi szolgálata után Brightonban, egy Lodonhoz közel eső csodaszép tengerparti fürdőhelyen 1847 augusztus 15-én kezdte meg rendes lelkészi működését. Mint ember igazi krisztusi lélek. Szive szeretettel, könyörületességgel teljes és minden kis benyomás iránt fogékony. Az öumegtagadás és a jótékonyság gyakorlásában fáradhatatlan. A saját, valamint a családja életszükségleteit a lehető legszűkebb körre szorítja, hogy annál több nyomort enyhíthessen, annál több könuyet letörölhessen. Erre Brightonban, ahol — akárcsak Londonban — a káprázatos fény és tobzódó jóllét mellett a szinte közmondásos és nem egy lánglelkü iró által megörökített nyomor száz meg százféle változatos alakban kisértett, — tág tér nyílt előtte. Minden szépnek, jónak és nemesnek igaz tisztelője, minden gonoszságnak kérlelhetetlen ostorozója. A természeten szeretettel csüng s kebelén talál enyhületet mindazon méltatlan támadások ellen, amelyek a szabad szellemével kibékülni nem tudó megcsontosodott maradiság és a beszédeinek dorgáló hangjától elkényeztetett önhittség részéről érik. Kiváltképen szereti a tengert; leveleiben, egyházi beszédeiben nem egyszer elragadtatással ír róla. Partjain sokszor hajnalig is elbolyongva, elandalító zúgása mellett dolgozza ki gondolatban szónoklatait, a zajos társaságot kerüli, de meghitt baráti körben kedvre olvad. Mert különben egész lényén valami megható, szivet megejtő', Isten szerinti bánat ömlik el. Bánat, amely minden magasra szárnyaló elmével s mélyen érző szívvel megáldott nagy lélekkel közös, aki hivatásának messze kiható jelentőségével szemben fájdalmasan érzi tehetsége gyengeségét. Bánat, amely még az istenemberen is felismerhető, akiről az egész új-szövetségben egy helyen van feljegyezve, hogy örült és akkor is csak örvendezett. (Luk. 10, 21.) Ezt a borongó kedélyhangulatát, amelyet a hulló esőcseppekben megtört napsugárhoz hasonlíthatnánk, találóau fejezi ki ez a kedves mondása: „az élet szövete sötét, de aranyfonállal van átszőve.“ Mint lelkész és hitszónok a legelsők közül való. A biblia rejtelmes mélyeiről kevés Szentirásraagyarázó hozott felszínre annyi drága kincset, mint Robertson s még hozzá olyaD rövid idő alatt. Mély elméje, inventiója, úgyszólván, páratlan. Tárgyát minden elképzelhető vonatkozásban kifejti. Megkülönböztetéseiben finom, következtetéseiben rendületlen. Az egyházi szóuoklattan szabályait teljesen el nem veti, de nem is ragaszkodik szolgalelküleg hozzájok. Az igazság felderíthetésének kedvvéért minden lelkiisme-A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból ^ß uter TOKAJI szamorodni bort koronáért, kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. ” v
